A dunakeszi nő az első Magyarországon, aki felsőfokú végzettséggel ilyen bűncselekményt követett el: megszülte gyermekét, majd végzett vele. Magyarázatot nem tudott adni tettére, ám úgy védekezett, hogy rejtett terhessége volt, ő maga sem vette észre, hogy gyermeket vár. A szülés pillanatában derült ki számára is, és - mint mondta - a pillanatnyi sokk hatására követte el a gyilkosságot.

Az elmeügyi szakértők úgy ítélték meg, hogy az elkövetéskor beszámítható állapotban volt, így 5-től 15 évig terjedő börtönbüntetést kaphat. Mint mondták, vélhetőleg félrelépett, ezért tartotta titokban terhességét, illetve követte el a bűncselekményt. Petróczi István szülész-nőgyógyász szerint elképzelhetetlen, hogy egy nő ne vegye észre, hogy gyermeket vár, nincs tehát rejtett terhesség.

Újszülött-osztály. Esély az életre © Túry Gergely

"Inkább arról van szó az ilyen esetekben, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel, titkolja a terhességét, megpróbál nem tudomást venni erről, szülés után pedig gyorsan megszabadul tőle" - mondta el megkeresésünkre.

A szülész-nőgyógyász szerint az is teljesen kizárható, hogy valaki pillanatnyi elmezavar következtében vetemedjen ilyen tettre; "ez csak egy kibúvó, nem lehet enyhítő körülmény." 

Harmincéves szakmai tapasztalata alapján állítja, hogy az anya minden esetben tudatában van annak, hogy szülni fog, és hogy mik a szándékai a gyerekkel".

Mint mondja, nagyon ritkán előfordulnak szülés utáni "nehéz pillanatok", de napokkal később, és nem a születés pillanatában.  A női agynak ugyanis óriási szüksége van a petefészek-hormonra, ám a szülés után a hormontermelés hirtelen megszűnik, s ez előidézhet pre-mestruációs szindrómához hasonló tüneteket. Ez hangulatingadozásban, depresszióban, ingerlékenységben nyilvánul meg, s többnyire maguk ellen fordulnak.

"A csecsemőgyilkos anya elsősorban áldozat, és csak ezután nevezhető gyilkosnak" - véli a téma egyik legismeretebb hazai szakértője, Cseres Judit szociológus, kriminológus, aki Eltékozolt újszülöttek című könyvében 197 ilyen tragédiát dolgozott fel. Írásaiban leszögezi, ezek az asszonyok az esetek többségében nem akarták megölni csecsemőjüket, de nem is tettek azért semmit, hogy gyermekük életben maradjon.

A kriminológus szerint a csecsemőgyilkosságokért, bár látszólag egyedül elkövetett bűncselekményekről van szó, valójában épp annyira felel(ne) a közvetlen környezet, mint a csecsemőgyilkos anya. Németországban például az egész családot gyógyítani kezdik egy-egy ilyen tragédia után. Mint írja, a problémákkal jobban szembenéző társadalmakban a hasonló esetek kilencven százalékát nem a bűnüldözés, hanem a gyógyítás felé terelik. A skandináv országokban például betegként kezelik őket, arra hivatkozva, hogy zavart tudatállapotban követék el tettüket. A már említett Németországban, Belgiumban és Finnországban a büntetésük legfeljebb három év lehet, s ez egyben terápia is.

A magyar igazságszolgáltatás azonban ismét - négy éve szigorították a törvényt, amely 2-8 év szabadságvesztéssel büntette a csecsemőgyilkos anyákat - nem tesz különbséget a csecsőmőgyilkosság és az emberölés között. Az újszülöttek életének kioltására a legsúlyosabb, 15 éves börtönbüntetést, sőt életfogytiglanit is kiszabhat a bíróság.

Magyarországon az 1950-es években történt kiemelkedően sok csecsemőgyilkosság, de érthetetlen módon az elmúlt évek statisztikái szerint is átlagosan 20-25 ilyen eset történik évente, ami az életellenes bűncselekmények 8-10 százalékát teszi ki. A Legfőbb Ügyészség adatai szerint 1998-ban 30 ilyen eset történt, kiemelkedően magas volt 2001-ben is, akkor 24 ilyen gyilkosságra derült fény, míg 2007-ben 13, az elmúlt évben 9 eset jutott el a bírákhoz. Egyes szakértők szerint a valós adat ennek kétszerese lehet, a soha ki nem derülő csecsemőgyilkosságokkal együtt.