A 62 éves nő jogosulatlanul adott a szabályosnál nagyobb hitelkeretet a szegénnyebb ügyfeleknek, majd a többi ügyféltől átcsoportosított pénzekkel leplezte a hiányzó összegeket; tevékenykedése alatt több millió eurót "mozgatott" meg. Jótékonykodását végül meguszta 22 hónap felfüggesztett börtönnel,  szabtak ki, és kötelezték, hogy fizesse vissza a banknak a miatta elveszett pénzt. Az ítélet kiszabásánál enyhítő körülmény volt, hogy elismerte tettét, és vállalta, hogy kártalanítja a bankot, már amennyit vissza tud majd fizetni az "ellopott" összegből. 

"Szegényebb ügyfeleim többször kértek tőlem segítséget" - igyekezett mentséget felhozni érthetetlennek tűnő tettére az őt faggató bíróság előtt a nő, hozzátéve: mivel segítő szindrómában szenved, nem tudott nemet mondani. Vallomása alapján rögtön felmerült a kérdés, beszélhetünk-e egyáltalán ilyen szindrómáról - írja a Guardian.

James Thompson pszichológus, a University College London oktatója elmondta, hogy már hallott e "lelki nyavalyáról". A lélekbúvár szerint ez egy olyanfajta segítőkészség, amely hasonlatos a mártírkodáshoz, illetve nagyfokú önfeláldozással párosul. Leginkább nőknél érhető tetten, akik főként alkoholisták, drogosok élettársaként "feláldozzák" magukat.  Igaz, lehet vitatkozni, hogy pszichés betegségnek tekinthető-e a kérdéses állapotot vagy sem - mondja a szakember, aki szerint több tanulmány igazolja, hogy igenis pszichés bajról van szó.

A szkeptikusok valószínű amelett érvelnek, hogy nehéz meghúzni azt a  bizonyos határt: milyen viselkedés tekinthető kórosnak, és mi az, ami nem nevezhető annak. "Kicsit olyan ez a történet, mintha valaki belekeveredve egy szexbotrányba, majd azzal védekezne, hogy ő valójában szex- és pornófüggő - szenvedélybetegség, amikor az egészséges szex kényszeres függőségi mechanizmussá válik -, miközben csak újabb kalandra vágyott" - érzékelteti a probléma összetettségét a pszichológus. 

Más véleményen George Fieldman, aki a kognitív viselkedési terápia szakértőjeként még sosem hallott a szenvedélybetegségek ezen kategóriájáról. De - mint mondja - harminc évvel ezelőtt a homoszexualitás sem volt benne az orvosi szakkönyvekben, mégis létezik.

A segítő szindrómát W. Schmidbauer (1977) írta le először, amelynek hátterében a gyermekkori neveltetés során érzékelt szülői elutasítást feltételezi. Mint írja, azok lesznek szindrómás segítők, akiket a szüleik elfogadtak ugyan „a felszínen”, de rejtve, főleg nonverbálisan érzelmi elutasítóak voltak. Jellemző az ilyen emberre, hogy háttérbe szorítja saját érzéseit, nehezen oldódik fel kapcsolataiban, ugyanakkor nagy a szeretet igénye. Önértékelése általában alacsony vagy ingadozó, ezt pedig munkájában, teljesítménnyel és feladatokkal próbálja kompenzálni.