Jeffrey Ellenbogen, a Massachusets-i Általános Kórház alváslaboratóriumának vezetője és kollégái arra keresték a választ, vajon miért képesek egyesek akár zajos környezetben is aludni, míg másoknak egy csendes hálószobában sem jön álom a szemükre.

A jelenség hátterében, mint kiderült az alvás közbeni agyműködés ritmusa állhat. A kutatók eredményei egyelőre nem vezetnek közvetlenül új, alvászavarokra kidolgozható terápiás módszerekhez, de a szakemberek szerint nagyon sokat jelent a jövőben megjelenő megoldásokat tekintve az a tény, hogy ismert az alvás minőségét befolyásoló agytevékenység.

Ellenbogenék szerint az úgynevezett alvási-orsókkal – rövid, gyors ritmusú agyműködési szakaszok az alvás során – áll összefüggésben, ki, mennyire érzékeny az alvás során hallott zajokra, vagyis, felébred-e a neszekre, zörejekre, vagy nyugodtan alszik tovább. Az alvási-orsókat a thalamusz nevű agyterület hozza létre, amely egyébként a külső ingerek továbbításáért felel.

Elméletileg az alvási-szakaszok épp azt a célt szolgálják, hogy alvás során az érzékszervek által felfogott jelek, mint, például a hangos zaj, ne zavarja meg az alvást. A kutatók egészséges felnőtteket vizsgálva arra jutottak, hogy azok aludtak mélyebben, illetve voltak kevésbé érzékenyek az éjszakai hangos zajokkal szemben, akiknek gyakoribbak voltak az alvási-szakaszok periódusai.