"Ha jobban megértjük a regionális csoportok arckoponya-vonásainak jellegzetességeit, akkor többet olvashatunk ki a csontmaradványokból, esetleg jobban be lehet majd azonosítani az egyéneket ez alapján" – fogalmazott Ann Ross, az NC State antropológus adjunktusa. A kutatók több mint 200 koponyát tanulmányoztak a 16-20. századi spanyol területekről, illetve körülbelül 50 koponyát a 20. századi Portugáliából. A kutatók felfedezték, hogy a kortárs férfi és női arckoponyák eltérései sokkal kevésbé kifejezettek, mint a 16. században voltak.

Az is kiderült, hogy bár az évszázadok során mindkét nem arckoponyájának berendezése változott, ez különösen szembeötlő a nők esetében. A modern spanyol nők arcszerkezete például sokkal nagyobb, mint 16. századi elődeiké volt. Az eltérés valószínűleg a táplálkozásra vagy más környezeti faktorokra vezethető vissza. A kutatók különös figyelmet szenteltek a férfi és női koponyák közti különbségeknek, mert ez segíthet a maradványok nemének meghatározásához a koponya vonásai alapján, mely különösen akkor fontos, ha nincs meg a csontváz minden darabja. A bűnügyi nyomozások és tudományos kutatások során is egyaránt hasznos, ha ki tudják deríteni, hogy egy koponya férfitól vagy nőtől származik-e – mondta Ross.

A 16. századi koponyák vizsgálata fontos volt a kutatóknak, mivel lehetővé tette, hogy meghatározzák, miként változtak a nők és férfiak egyes vonásai az idők során. "Ezeket alkalmazni lehet a régebbi maradványok beazonosításakor is. Ha a 20. századi standardokat alkalmazzuk a történelmi csontokra, az félrevezető lehet, mivel a nemi különbségek idővel változhatnak, ahogy az a tanulmányból ki is derült." Mint ahogy az is, hogy az arckoponya nemi eltérései nagyon hasonlóak a spanyol és portugál populációban, ami arra utal, hogy a spanyol koponyák nemének felismeréséhez kialakított standardok regionálisan is alkalmazhatók.