Szívünk minden része ritmusosan összehúzódva látja el szervezetünket vérrel, illetve általa oxigénnel. Betegségek következtében a szív felső része, a pitvar abbahagyja a rendszeres, szabályos összehúzódást, és remegni, fibrillálni kezd. Ennek következménye, hogy a pitvarban keletkező, igen szapora elektromos tevékenységnek csak egy része vezetődik át a szívkamrára, ezért a csuklón tapintható pulzus is egyenetlenné, szabálytalanná válik.

Az időszakos pitvarremegés sokszor nem okoz egyéb panaszt, legfeljebb némiképp csökken a szív teljesítménye, ám esetleges szövődményei miatt mégis életveszélyes lehet. A fibrilláló szívpitvarban a ritmusos összehúzódások nélkül a vér alig áramlik, véralvadék keletkezhet, amely elszabadulva életfontosságú szervek, elsősorban az agy ereiben akadhat el, elzárva azokat. Ez agyi katasztrófát eredményez.

David Conen és nemzetközi munkacsoportja - amely tanulmányát az Amerikai Orvosi Hetilapban (JAMA) jelentette meg - azt vizsgálta, hogy azoknak az átlagosan 53 éves nőknek, akik alapvetően az amerikai egészségügyben dolgoztak, az életkilátásai hogyan alakultak, ha egyszerre pitvarregemegésük támadt. A vizsgálati adatok a Nők Egészsége Tanulmány anyagából származtak, melyben 34 722 résztvevő sorsát követték 1993 és 2010 között.

A pitvarfibrilláció korábban panaszmentes személyek körében többszörösére növelte a halál kockázatát, döntően a szív- és érrendszeri halálozásét. Ilyen helyzetben a legnagyobb veszély az agyi katasztófa, a stroke. Nagy nemzetközi statisztikák szerint a fibrilláció ötszörösére növeli a stroke kockázatát. Az agyi katasztrófa a halál mind gyakoribb oka, de túlélés esetén is tartós rokkantságot okozhat.

Mivel a szívritmuszavart gyanúját a pulzus megtapintásával mindenki megérezheti, ezért érdemes néha ellenőrizni és szabálytalanság esetén orvoshoz fordulni. Ahogy Roger Moore, színész saját tapasztalata alapján fogalmazott: néha mindenki tapintsa meg a pulzusát, mert az életet menthet.