A választáskor fontos, hogy a váz felsőcsöve az ágyékunk alatt legyen, az az optimális, ha a cső 5 centivel van lejjebb. Egy átlagos testméretű 180 centis felnőttnek általában a 17 vagy a 18 colos váz megfelelő. A teljes talpnak nem kell feltétlenül leérnie a földre, itt az optimális ülésmagasságot kétféleképpen határozhatjuk meg: az egyik az, ha a csípőnk magasságához igazítjuk, a másik pedig az, ha felülünk a kerékpárra, a pedálra helyezzük a talpunk elülső részét, vagyis az elülső talppárnánkat, és úgy állítjuk be az ülést, hogy a hajtókar legalsó helyzetében a lábunk nyújtott legyen, a talpfejünk pedig vízszintesen álljon.

Hernádi Levente

Azt, hogy mennyire fekszünk avagy görnyedünk a biciklin a váz hosszúsága mellett az ülés beállítása, és a stucni – a fejcsapágyat köti össze a kormánycsővel – hossza is befolyásolja. Minél jobban görnyedünk a bicajon, a nagy farizom annál nyújtottabb állapotban van, és annál hatékonyabban tud dolgozni, azonban ez kétélű fegyver, ugyanis görnyedve nehezebb irányítani a biciklit, ráadásul hosszú távon gerincsérvhez vezethet. A nyereg dőlésszögének beállítása is fontos, az optimális a teljesen vízszintes, de ettől kicsit eltérhetünk. A túlzások itt is károsak, ha az eleje túl alacsonyan van, akkor nagy terhelést kapnak a karok, hiszen azok támasztanak meg az ellen, hogy lecsússzunk az ülésről. Ha túl magasan van az eleje, akkor az időleges impotenciát is okozhat a heresérv mellett.