Dobrádi Zsolt, az ifjú magyar olimpikon esete ismét ráirányította a figyelmet a meningococcus betegségre, vagyis a járványos agyhártyagyulladásra. Az OEK Járványügyi osztálya februárban azt állapította meg, hogy 2011 novembere óta a bejelentett meningitis epidemica megbetegedések száma meghaladta a 2005-2009. évekre vonatkozó megfelelő havi középértéket, 2011. novemberben kétszerese, decemberben háromszorosa volt a havi medián értékének. A 2011 júliusától 2012 januárjáig tartó időszakban összesen 33 megbetegedést regisztráltak, melyek közül 7 halálos kimenetelű volt.

A magas halálozási arányra a betegség lefolyása ad magyarázatot. A garatban hordozott baktérium a nyálkahártyát áttörve a véráramba hatol, véráram-fertőzést, majd agyhártyagyulladást okoz. A meningococcusból felszabaduló sejtmérgek a véralvadási rendszert károsítva apró vérrögök képződéséhez vezetnek, melyek a hajszálereket elzárva károsítják az életfontosságú szervek működését. A folyamat a tünetek kezdetétől számítva akár néhány óra alatt a beteg súlyos sokkos állapotához, a légzés-keringés teljes összeomlásához és végül halálhoz vezethet. Aki átvészeli a megbetegedést, maradandó testi károsodással, elvesztett testrészekkel, végtagokkal is számolhat.

Az utóbbi évek tragikus történeteinek áldozatai gyakran serdülők, fiatal felnőttek. A meningococcus baktérium ugyanis az ő garatflórájukban sokkal nagyobb arányban (25 százalék) fordul elő tünetmentesen, mint az idősebbekében (3-5 százalék). A tünetmentes hordozásból kiinduló fertőzés a serdülők életmódjával is összefügg – a betegség cseppfertőzés révén, például csókolózással, köhögéssel, tüsszentéssel, közös pohár használatával terjed. A zárt zsúfolt terekben, kollégiumokban, egyetemi előadó termekben, diszkókban, szórakozóhelyeken gyakran megforduló korosztály az egyik leginkább veszélyeztetett csoport.

Egy baktérium, több szerocsoport

„A friss hírek magyarázatában jellemzően már a kórokozót is tévesen azonosították” – magyarázza Kulcsár Andrea, a Szent László Kórház főorvosa. A meningococcus betegség kórokozója nem vírus, hanem a Neisseria meningitidis (röviden meningococcus) nevű gennykeltő, tokos baktérium.

A megbetegedések zömét a baktérium ötféle csoportja okozza – A, B, C, W-135, és Y típus –, Európában főleg a B és C felelős a megbetegedésekért. A kontinensek közötti gyors összeköttetések miatt Európában is megjelentek újabb típusú meningococcus fertőzések. A skandináv országokban növekszik a W-135 típusú megbetegedések száma, míg Csehországban előfordultak Y típusú fertőzések is. Az Y típusú betegségek halálozása lényegesen magasabb a többi típusénál (közel 30 százalék).

Itthon 2010 augusztusáig elsősorban a B csoportú betegségek előfordulásával kellett számolni, míg 2010 második felétől a C csoportú meningococcus fertőzés előretörését jelezték a járványügyi adatok.

2000-ben volt járvány

A WHO a három legfontosabb járványos betegség között figyeli a meningococcus betegség terjedését. Európában is előfordultak helyi járványok az utóbbi évtizedekben, de hevességük nem érte el a világ más pontjain, elsősorban Afrikában és Ázsiában tapasztalhatót. Az előfordulás gyakorisága Európában legutóbb 1999-ben tetőzött, akkor minden százezer lakosra 1,9 beteg jutott, azóta ez az érték jellemzően 0,89 alatt marad. Ebben a fejleményben jelentős szerepe volt a C szerocsoport ellen kifejlesztett vakcina bevezetésének.

Utoljára a magyar hatóság is az 1999/2000-es szezonális időszakot minősítette járványosnak. A megbetegedések száma 1999 végétől jelentősen emelkedett, és a korábban ritkán előforduló C szerocsoport vált dominánssá. Akkor, 2000 januárja és novembere között összesen 84 eset került a nyilvántartásba, a halálozási arány mintegy 20 százalékosnak bizonyult. Leginkább csecsemőket, 1-2 éves kisgyermekeket, és 15-19 éves fiatalokat érintett a betegség. Ma sincs meningococcus járvány Magyarországon. A statisztika 2011 telén emelkedő, halmozott esetszámot jegyzett fel.

Felismerés és megelőzés

Fontos a gyors diagnózis: felnőtteknél és nagyobb gyermekeknél a kezdeti tünetek a felső légúti fertőzés, torokfájás, láz, végtagok és hátfájás, fejfájás, hányás, levertség. Majd fokozódó idegrendszeri tünetek, görcsök, esetleg aluszékonyság, tudatzavar jelentkezik. Ezeket a tüneteket az úgynevezett meningeális izgalmi jelek, például tarkókötöttség is kísérhetik. Csecsemőknél a tünetek bizonytalanabbak, láz, nyugtalanság, petyhüdt végtagok, feltűnő aluszékonyság, hányás hívja fel a figyelmet a betegségre. A meningoccus fertőzés gyanúját az elszórtan megjelenő, nyomásra nem halványuló kiütések, úgynevezett bőrvérzések egyértelműen jelzik. Az első ellátó orvos felelőssége óriási, az első észlelésnél beadott antibiotikum injekció a beteg életét mentheti meg.

A történetnek azonban nem is szabadna eljutnia eddig a pontig, a meningococcus fertőzés ugyanis védőoltással az esetek jó részében megelőzhető. „A nem kötelező, csak ajánlott oltás nem azt jelenti, hogy nem fontos” – erősíti meg Mészner Zsófia, az Országos Gyermekegészségügyi Intézet főigazgatója. A meningococcus betegség esetében a megfelelően megválasztott oltóanyaggal már csecsemőkorban is hosszú távú immunmemória alakítható ki, ismétlő oltással később gyorsan felébreszthető a védelem, és csökkenthető a tünetmentes hordozók aránya is.

A C-szerocsoport ellen forgalomban lévő oltóanyagokat elsősorban a csecsemők, kisgyermekek védelmére célszerű használni, míg a szélesebb körű védelmet kialakító, többkomponensű oltóanyagokat a serdülők és fiatal felnőttek, utazók, külföldön dolgozók vagy tanulók, kollégisták, katonai missziót teljesítők részére javasolják. Az elérhető legkorszerűbb technológiájú, legszélesebb védelmet nyújtó vakcina ára néhány ezer forint; érdemes mérlegre vetni, hogy egy felelős döntés ilyen áron mitől óvhatja meg a beoltottakat és környezetüket.