Épp rendezgette első saját stúdióját, amikor találkoztunk. Újlipótváros szívébe költözött, előtte az ötödik kerületben lehetett cipőit megvásárolni, de nem vált be a környék. „A belvárosban nehéz: nem tudnak parkolni a vevők” – indokolta Vágó Réka a váltást. A showroom a Szent István park sarkának szuterénjébe került, pöttöm a tér, a falon két polc, rajta a topánkák, új modellek, balerinák, táskák, meg iPhone-tartók.

Feketéből kevés, inkább az élénk színek, a citromsárga, mentazöld, púderszín a jellemző. Mikor azt kérdezzük, hogy melyik a védjegye, egy keresztpántos szandálra mutat. „Ez mindenkin jól mutat, mert hihetetlenül nőies” – vékony, kecses, tűsarka van, a talpa keskeny. Csatja, pántja nincs, csak bele kell illeszteni a lábat, spiccelve, hogy a helyére érve kikandikáljon a középső ujj. A fetisiszták pedig ennél a pontnál jönnek ki a sodrukból. Örök, trendálló darab, tehát soha nem megy ki a divatból, az egyedi tervezésű cipőnek ez a lényege.

Vágó Réka és háttérben az örök darab

Fülöp Máté

Réka 2003-ban diplomázott Budapesten textiltervező szakon, cipőtervezőként viszont az volt a szerencséje, hogy itthon akkoriban szinte ő volt az egyedüli. „Be tudtam magam nyomni a sajtóba” – ez a másik ok, hogy mára mindenki ismeri a nevét, aki kicsit is konyít a magyar divathoz.

Öltöztette Zsédát, Liptai Claudiát, Oroszlán Szonját, a külföldről ismerős szponzorációs modell ugyanis itthon is működik, még ha a vörösszőnyeg-kultúra nem is oly kiforrott – mint nyugaton-, és nem is lesz soha, a celebekre pakolt cuccok működnek. Vágó Réka el is lenne az itthon szerzett hírnévvel és vevőkörrel, nem panaszkodik, csak épp többre vágyik, ezért külföldre megy.

Fülöp Máté

Az Egyesült Államok és Ázsia a cél, két teljesen eltérő kultúra cipőügyben, „de még az Egyesült Államokon belül is megvannak a különbségek: Los Angelesben mindenki autóval jár, és jó idő van, Manhattenben viszont tömegközlekednek az emberek, és egész nap lótnak-futnak”, mások az igények, keletre pedig az egész üzletvitel sokkal komolyabb előkészítést igényel, tapasztalta eddig a tervező. Európában London érdekli Rékát, „ott több a kapcsolat, és nyitottabbak az újdonságokra”, sőt már meg is vetette lábát, azaz lábbelijeit.

Mi ennek az ára? „Befektetőt kell találni, és ki kell adni pár feladatot a kezeim közül” – olyan lépések, melyek elválasztják a hazai kézművest a vagány, bohém vasárnapi piacos, majd médiakilincselős léttől, véljük, és Réka nem ellenkezik, „művészemberből profi üzletemberré kell válni”, ő inkább így fogalmaz. A dizájner most 33 éves, lassan tízéves múlttal a bizniszben és nem jön zavarba, amikor a konkurenciáról kérdezzük, „amikor mi gyerekek voltunk mindenki kozmetikus, fodrász akart lenni, később jött a reklámos-marketinges vonal, most pedig a cipő- és divattervezés a vágyott szakma”. Nincs baj ezzel, elszántság kérdése.

Szaladgálós és partyképes

Fülöp Máté