Este nyolc óra van. A Nordkapp (Északi-fok) elnevezésű vasmonstrum dobhártyarepesztő dudálással, méltóságteljesen úszik ki Lofoten fővárosának, Svolvaer-nek kikötőjéből. A Hurtigruten hangosbeszélője öt nyelven köszönti a kedves utasokat. Azt a mintegy kéttucatnyi nyugdíjast és e sorok íróját, aki ebben a pillanatban épp a fedélzeten tartózkodik. Horgonyt fel, a szellemjárat indulásra készen áll.

Lantos Gábor

100 nap Északon - korábbi állomások:

Itt él a legmesszebb költözött magyar lelkész

Hol lakik a legészakibb magyar a Földön?

Megvan a legészakibb magyar, és nem fázik

A legbékésebb magyarok északra költöztek

Jókedvű nyugdíjasok kártyáznak a luxushajón

Szép sorban járom végig az emeleteket, van belőlük hét. A másodikon és harmadikon, valamint az ötödiken és hatodikon alvókabinok ásítoznak. Belesek az ablakon, feltúrt az ágy, embereknek nyoma nincs. Közben az óriási hajó úgy imbolyog, mintha könnyed csónakkal játszana a tenger. A negyedik emeleti szalonban négy idős asszony pakolgatja a kártyalapokat, kacajuk betölti az üres teret. A hatodikon egy fiatal pár egymásba gabalyodva híradót bámul a tévében, egy szobával odébb, a szalonban ketten beszélgetnek a bárpultnál. Ez lenne a Hurtigruten, a világ egyik legkeresettebb turisztikai látványossága? A részletekkel az információs pult mögött üldögélő kínai (!) származású lány szolgál. A mostani – finoman szólva – még az alacsony szezonnál is alacsonyabb kihasználtság cseppet sem zavarja a norvégokat. A hajó úszik, mert mennie kell. A dél-norvégiai Bergenből indul, hogy a nyugati partvidék mentén felhajózva jusson el a keleten fekvő Kirkenesig. Januárban az út nagy részét sötétben, a nyári időszakban a teljes egészét világosban teszi meg. Olyankor szinte lépni sem lehet a fedélzeten, akkora a tömeg. Ha pedig annyit mondok, hogy a teljes útvonalra egy sima kabinnal megspékelve egy személynek 3300 euró a menetdíj, akkor máris kiderült, miért éri meg a vállalatnak a téli időszakban is pöfögni a tengeren. Az áprilistól októberig tartó hét hónap alatt olyan hatalmas bevételre tesznek szert, amelyből nevetve kigazdálkodják a kevésbé zsúfolt maradék öt hónapot is.

Habár éppen ezekben a napokban röppentek fel hírek arról, hogy már a Hurtigruten sem a régi. A cikkek elbocsátásokról, vállalati karcsúsításokról szólnak, amelyeket a norvégok dermedve fogadtak. Számukra ez a járat, a piros-fekete hajók egyet jelentenek a nemzettel. Nem véletlen az sem, hogy 2011 júniusában több millió nézője volt annak az NRK2-es tévéadón sugárzott sorozatnak, amely megfelelő zenei aláfestéssel mutatta be a hajó teljes útját. A helyi közmédia, az NRK szerkesztőknek nem volt nehéz dolguk, egyetlen kamerát állítottak fel a fedélzeten, aztán foroghatott a masina. Az adás közel kétmillió norvégot láncolt a képernyők elé az ötmilliós országban.

Este tizenegyig bírtam a járkálást, majd elnyúltam a negyedik emeleti szalon egyik pamlagján. A mellettem lévőn fehér hajú asszony álmában beszélt, miközben a takaró már régen leesett róla. Hajnali kettőkor újabb dudálás jelezte érkezésünket Bodø-be. Valahol egy porszívó zúgott, s csak egyetlen ember hagyta el a hajót: e cikk szerzője. Az óriási hóesésben szállásom felé menetelve sokszor néztem még vissza a kikötőre, ahol elszenderült a kicsike, legalábbis reggel négy óráig biztosan. Kéményéből sűrű füst szállt felfelé, már senki nem dudált, ember sem járt az utcán, csak a szűnni nem akaró havazás terített be mindent.

Lantos Gábor

Ingyen internet a levegőben a fapados járatokon

Itt-tartózkodásom harmincadik napján a legnagyobb közösségi oldalon sokkoltam ismerőseimet azzal, hogy a DY 345-ös jártaszámú repülőgép fedélzetéről képeket és üzeneteket küldtem számukra. A DY 345 a Norwegian, önmagát fapadosnak nevező, de szolgáltatásában cseppet sem erre hajazó légitársaság délelőtti gépe volt Bodø és a főváros, Oslo között. A Ferihegyi repülőtéren a kifutó betonplaccára épített sátorban szocializálódó magyar emberek többsége nem egészen értette, hogy most mi is történik pontosan, mígnem egy önmagamról készített fotográfia véglegesen meggyőzött mindenkit, hogy ez itt nem a kész átverés show internetes változata. A Norwegian – Európában elsőként – közel két éve vezette be az ingyenes (!) fedélzeti internet-szolgáltatást, amely akár egy ehhez hasonló 75 perces repülés során, akár a New York-ba, vagy Bangkokba tartó gép ülésein is elérhető (természetesen a fel – és leszállás idejét kivéve.) Az időben történő helyfoglalás és jegyvásárlás során meghökkentően alacsony árakat találhatunk. Ezen a csütörtök délelőttön potom 48 euróért (14 400 forint) repülhettem, s ebben az árban benne foglaltatott húszkilós pakkom feladási díja is. A gép mind a kiinduló légikikötőben, mind Oslóban „csápra” állt, azaz a kiszállást követően nem kellett betonon gyalogolni, vagy buszban nyomorogni. Az otthonról érkezett reakciók félelmetesnek és hihetetlennek nevezték az egészet, a mindig bájos asztaliteniszező, Tóth Krisztina pedig Németországban arról álmodozott, hogy felül a gépre és végigközvetít egy utat. A jelenlegi egyetlen probléma, hogy az áram vételezése még nem lehetséges, így azután akinek lemerült a számítógépe, hoppon, akarom mondani, kapcsolat nélkül marad. Gyanítom azonban, hogy a mérnökök már dolgoznak ennek a gondnak a mielőbbi áthidalásán. S ha már a mérnököket emlegettem, nem megerősített, de sokak által egybehangzónak ítélt információk szerint a fedélzeti WI-FI megvalósításában magyar szakemberek is részt vettek. Valahogyan nem csodálkoztam.

Albérlet nincs, tízezer mérnök ellenben kellene

S ha már mérnökök. Épp a minap került kezembe egy norvég újságcikk, amely szerint tízezer betöltetlen mérnöki státusz akad Norvégiában, amely döbbenetesen magas szám. Az itteni munkaügyi központ, NAV (ami nem azonos a magyarországi Nemzeti Adó – és Vámhivatallal) honlapját böngészve a következő, azonnali kezdéssel kecsegtető lehetőségekre bukkantam: takarítót keres a trondheimi börtön. Buszvezetők kellenének Tromsø környékén. Honningsvagban a Rica hotel nyári idényre kutat alkalmazottak után. Áruházi takarítói tevékenység végzése az ország minden pontján lehetséges. És így tovább. Mielőtt a lehetőségek fitymálásba fognánk, gyorsan jelzem, a kontinensen Norvégiában a legkisebb az olló két szárának távolsága a magasan kvalifikált munkaerő és a Magyarországon kevésbé megbecsült helyen dolgozók helyzete között. Azaz errefelé egy bolti felmosó, vagy egy szállodai szobaasszony is kacagva megél a havi fizetéséből. Ám a norvég nyelv szinte tökéletes ismerete nélkül senki se induljon útnak, mert a vállalkozás vége biztos kudarccal kecsegtet. Arról nem is szólva, hogy a lakásbérlési lehetőségek talán a legnehezebbek egész Európában. Hogy miért? Mert Norvégiában alig találni normális albérletet. Az egy-egy meghirdetett lakásra, szobára pedig akkora a túljelentkezés, hogy az szinte elképzelhetetlen. Itt nem az nyer, aki ügyesen alkuszik, hanem az, aki többet ígér, s beszéli Ibsen nyelvét – na meg némi szimpátia sem árt, ha van. Azt pedig már szinte mondanom sem kell, hogy az átlagban tízezer norvég koronás (négyszázezer forintos) havi bérleti díj háromszorosát kaució formájában kéri majd el a lakástulajdonos. Úgyhogy valamennyi Norvégiába készülő magyar szerencsekereső alaposan gondolja meg, mibe vág bele.

A száz napos túra harmincegyedik napján léptem be az utazás második országába. Az Oslo-Stockholm vonatúton a szabadkozó svéd kalauz közölte, hogy ezen a hatórás úton nem lesz csatlakozás a világhálóra. E cikket azonban e nélkül is gépbe tudtam ütni, miközben a péntek reggel zsúfolásig megtelt vonat zörögve száguldott a svéd főváros felé. A jövő héten pedig már a számik (lappok) legnagyobb észak-svédországi kézműves fesztiváljáról, Jokkmokk-ból jelentkezem.

Lantos Gábor utazását itt követhetik.