Hogy megelőzzük a hőbörgést: a gyerekvállalás csodálatos, de korántsem olyan szirupos, mint ahogy az ember – legfőképp a nő – elképzeli álmaiban. Azaz mégis, csak az a szirup maszattá válik, és a gyerek ruháján és minden kilátszó testrészén ragad, onnan meg átkerül a szülő épp most vasalt, mosott, tiszta ruhájára, illetve kilátszó testrészére.

A thinkerbell.hu Amit az anyaságban utálok címmel hozott le egy cikket, melyben még jónéhány hétköznapi kellemetlenséget kiadnak magukból a gyakorló kis- és nagygyerekes anyukák. Mindegyik leszögezi, hogy szereti a gyerekeit, de azért van jónéhány dolog, amitől herótot kap, és van, ami nagyon hiányzik a gyermektelen időkből.

AFP / Sebastian Kahnert

"Imádom a gyerekeimet. Mire megszülettek, már évek óta másra sem vágytam, csak rájuk. De minél hosszabb ideje cseperednek a közelemben, annál inkább ágaskodik bennem a szabadság utáni vágy" – írja bevezetőjében a cikk szerzője, akinek a főzési teendők okozzák a legtöbb fejfájást: "megőrülök attól, hogy már napközben arra kell gondolnom, mit fogunk enni este. Nem akarok minden második nap bevásárolni, és végképp nem akarok főzni" – de van, aki a foltoktól, más pedig a játszóterezéstől készül ki.

"Valahogy a játszón nem érzem, hogy igazából tényleg rám van szükség, simán állhatna bárki ott, aki képes figyelni rájuk. Megoldásként néha működik, hogy én is játszóruhában megyek és focizok mondjuk, de ahhoz sem mindig vagy jó passzban, hogy a többi szülő előtt produkáld magad.”

Fazekas István

Egy nagyobb fiút nevelő anya a gyerek pofátlanságától készül ki, és attól, hogy szolgaként kezeli a családja, egy kétéves gyerkőc szülője pedig folyamatos logisztikai problémákkal küzd. Legtöbben mégis a szabadidőt hiányolják életükből. "Most látom csak micsoda szabadságban éltem a gyerekek születése előtt. Akkor keltem, amikor akartam, akkor ettem és ott, ahol akartam, úgy vállaltam munkát, ahogy épp jól esett, és bármikor maximális hangerőn hallgathattam a zenét a kocsiban vagy otthon. Ez mind, és sok egyéb sincs azóta. Az egómat tehát kifejezetten sérti az anyaság, de sikerült megtanulnom azóta, hogy a konfortzónámon túl is van élet, és még élvezni is lehet" – fakad ki Dóra.

Olvassák el a teljes bejegyzést, de csak akkor, ha el tudják fogadni, hogy az anyaságnak vannak árnyoldalai is.