Képzelje el, hogy vakációra utazik Katalóniába, de rá sem hederít Barcelonára, nem nézi meg a Sagrada Famíliát, Gaudí soha el nem készülő csodatemplomát, kihagyja a sorban állást a Picasso Múzeum előtt, és nem tapsolja végig az Henry–Ronaldinho páros ellenállhatatlan kapura töréseit sem a Nou Camp stadionban. Ehelyett biciklivel végigteker apró spanyol falvakon, beszédbe elegyedik a helybéliekkel, megtekint néhány régészeti lelőhelyet, távcsővel madarakat les az erdőben – miközben az utolsó fillérig elkölti az üdülésre szánt zsebpénzét.

A szórakozás és pihenés ezen formáját ökoturizmusnak nevezik, s olyan rohamosan nő a népszerűsége (világviszonylatban évi 5%-kal), hogy unokáinknak néhány évtized múlva valószínűleg ez jelenti majd „a” turizmust. A szeptember 22-én – szombaton, az Európai Autómentes Napon – Budapesten és jó pár vidéki városban immár hagyományosan megrendezendő Critical Mass bringás felvonulás is jelzi, hogy átalakulóban van az emberek gondolkodásmódja, és egyre többen törekednek a környezetükkel harmonikus összhangban élni. Az ökoturizmus ezt a trendet lovagolja meg, és kínál másfajta kikapcsolódási lehetőséget a természetért aggódó, általában fiatal, magasan képzett, az átlagosnál jobb anyagi körülmények közt élő embereknek.

Amikor egy szokványos társasutazás résztvevői vagyunk, a pénzünk 70-80%-a a repülőjegyre, a buszra megy el és a hoteltulajdonosok zsebébe vándorol. Az úti céljukat felelősséggel megválasztók azonban úgy alakítják vakációjukat, hogy költésük a helyi gazdaságot erősítse és az őt vendégül látókat juttassa haszonhoz, miközben maguk a lehető legkisebb terhelést jelentsék a környezet számára. Gyalog vagy kerékpáron közlekednek, kis, 6-8 fős csoportokat alkotva, megújuló energiaforrásokat (nap- és szélenergiát) használó szállásokon laknak, élelmük nagy részét az „őslakosoktól” szerzik be, s nem ritkán önkéntes munkával, adományokkal járulnak hozzá a vidék szépségének megőrzéséhez.

Mielőtt bárki megijedne, az ökoturizmus természetesen nem jelenti azt, hogy reggel estig fákat kell ültetnünk, vagy madárfészkeket kell megóvnunk a tojásokra leső ragadozóktól. A pihenésre vágyóknak egyszerűen csak vigyázniuk kell a környezetükre, s ehhez szinte alig kell lemondaniuk az üdülés során megszokott kényelemről. Frissítő kávészünetet kell adni a világnak, hogy regenerálódni tudjon, és még sokáig élvezhessük a kincseit – néhányan így foglalják össze a mozgalom lényegét. Pár éve egyébként már Magyarországon is ki lehet próbálni a környezettudatos kikapcsolódási módot, a Pécs közeli Gyűrűfű például ökofaluként várja a látogatókat, nem mindennapi élményekkel gazdagítva a hozzá érkezőket.

Az autót célszerű a település határában lévő parkolóban lerakni és inkább gyalogszerrel végigjárni az utcákat. A faluban nincs bolt és étterem, friss kecskesajtot, tejet, tojást, húst, zöldséget és gyümölcsöt viszont mindig lehet venni a helybéliektől, akik egyszerű, fából, vályogból és nádból épített házakban laknak. A meleg vizet napkollektorok segítségével állítják elő, a hulladékot pedig újrahasznosítják, bár nincs is belőle sok: egy négytagú család két hét alatt tölti meg a 110 literes kukát. A vendégek szállásköltsége átlagosnak mondható, egy lovastanya napi 3600 Ft-ért ágyat, reggelit és vacsorát ad a turistáknak, de a gyűrűfűiek számítanak a szervezett csoportokra is, fejenként 9000 Ft-ért például háromnapos programot biztosítanak iskolai osztályoknak. A jurtákban eltöltött esték hangulata utánozhatatlan, és – legalább erre a kis időre – nem kell félni a szülői zaklatástól sem, mobilon legalábbis biztosan nem, hiszen a faluban szinte egyáltalán nincs térerő.


Két keréken cseh földön