Az evolúciós pszichológiai irányzat népszerű magyarázó kerete, a rokonszelekciós elmélet kiindulópontja szerint számos élőlény hajlandó saját magát, illetve szaporodási sikerességét feláldozni a rokonai érdekében. J. B. S. Haldane brit evolúciós biológus az 1930-as években ezt röviden így foglalta össze: „Kész lennék meghalni két fivéremért vagy nyolc unokatestvéremért!”

Ezek szerint a gének továbbvitele fontosabb és magasabb rendű cél az egyén evolúciós sikereinél: szaporodásánál és túlélésénél. Ebből viszont az is következhet, hogy kevésbé visel meg minket, ha a csábító, aki a párunk fejét elcsavarja, a családból kerül ki. Valóban így van ez?

Legvégül az idegen

A harmadik fél kiléte erőteljesen befolyásolja a partner hűtlensége által keltett stressz mértékét. Egy 2009-es kanadai felmérés megmutatta a sorrendet, hogyan tartjuk a harmadik személyt, hozzánk fűződő viszonya alapján egyre sokkolóbbnak.

A megkérdezett nők szerint a legborzalmasabb, ha a férfi a nő édesanyjával lép félre, ezt követi a lánytestvér, a lánygyerek, a barátnő, majd a nagynéni, az unokahúg, a keresztlány. Csak utánuk következik a férfi korábbi szeretője, a munkatársnő, és legvégül az idegen. A férfiaknál is nagyon hasonló a sorrend. A saját szülő, tehát az édesapa náluk is az első helyen áll, majd jön a testvér, a fiúgyerek, a nagybácsi. Az unokatestvért és a keresztfiút még beelőzi a barát, aztán kerül sor a munkatársra, majd a korábbi szeretőre, és úgyszintén a lista végére kerül az idegen.

Minél szorosabb, annál fájóbb

Ezek az eredmények merőben ellentmondanak az evolúciós pszichológia rokonszelekciós elméletének, amely szerint elnézőbbek vagyunk az azonos génkészletű rokonainkkal szemben. Márpedig a szülő–gyerek és a testvérek genetikai készlete hozzávetőlegesen 50 százalékban azonos, a féltestvéreké 25 százalékban, az unokatestvéreké pedig 12,5 százalékban. Ahogy egy haláleset után a közeli családtagok gyakran saját javaikról lemondva, önzetlenül felnevelik a hozzátartozójuk gyermekét, ez alapján a hasonló génűekkel hűtlenkedéssel szemben is elnézőbbnek kellene lennünk. Elvégre a partner félrelépése egy családtaggal még mindig kisebb rizikó a saját gének továbbvitelére, a részben közös génkészlet miatt, ha gyermek is fogan.

Kisebb rizikó a saját gének továbbvitelére

Shutterstock

Miképp magyarázható mégis, hogy minél szorosabb a rokoni kötelék a csábító személlyel, annál fájóbb a megcsalatás? Evolúciós szempontból a szexuális féltékenység mondhatni praktikus érzelem, mivel éberen őrzi a kapcsolatot, és így növeli a saját gének továbbadásának esélyét. A hűtlenség azonban gyakran szakításhoz, váláshoz vezet. Amennyiben viszont közeli viszonyban állunk a harmadik féllel is, akkor dupla veszteség ér: nem csupán a partnerünket, de a rokonunkat vagy a barátunkat is elveszítjük.

A legjobb barát pedig e rangsorban – a közhiedelemmel és az intuíciónkkal ellentétben – vélhetően azért szorult hátrébb, mivel új ismeretségekre még szert tehetünk, viszont a felnőtt rokonaink száma limitált, nem növelhető. S ami még a rokonszelekciós elméletet támogatja: jóllehet, fájóbban érint, ha rokon a csábító, neki azonban inkább készek vagyunk egy idő után megbocsátani.

Rossz férfihez mentem hozzá

„El tudom neked mondani, mit jelent a férjed testvérébe beleszeretni: a bűntudat, a félelem, a kínszenvedés és az izgalom gyötrő egyvelege önt el, ahogy meglátod. Engem már évek óta kísért. A férjem olyan ember, aki el tud varázsolni a sármjával, ha szükségét érzi, ám munkamániás alkoholista is egyben. Szerintem folyamatosan megcsal, bár még nem kaptam rajta. És a testvére? Ő a legjobb barátom. Mindig megnevettet. Megmasszírozta a lábam, amikor várandós voltam, a kedvenc boromat vagy csokoládémat hozza minden alkalommal, amikor meglátogat. A gyermekem kedvenc nagybácsija, és folyamatosan gyönyörűnek éreztem magam mellette, függetlenül attól, hogy épp mennyire vagyok sovány vagy kövér.

Soha nem válhat valóra

Shutterstock

A nagymamájuk viccelődött is azon, hogy rossz férfihez mentem hozzá, s jóllehet, közben vőlegény lett, köztünk semmi sem változott. – meséli egy kliens. – Három nappal ezelőtt, amikor egy nagy családi partin vettünk részt, s a férjem ismét az öntudatlanságig leitta magát, ő késő éjszakáig itt maradt velem, hogy segítsen kimosni a férjemet a szennyből. Amikor aztán kiléptünk egy kicsit a friss levegőre, megcsókolt. Életem legcsodálatosabb csókja volt.

Kimondhatatlanul vágyom erre a viszonyra, amely épp az ellentéte a férjem figyelmetlenségének, érdektelenségének, érzelmi távolságtartásának. Azt kívánom, bárcsak elfogadható lenne számomra ez a szerelem, amit ő és én megélünk. De tudod, mi az igazság? Az, hogy nem számít, mennyire elárasztóak, intenzívek az érzéseim iránta, és mennyire mindent elsöprő ez a szenvedély, soha nem válhat valóra. Túl sok embert bántanánk meg vele.”

Tiltott gyümölcs

Hasonlít a házastárshoz, ám mégsem ő: ennek izgalma vélhetően nagyon sok rejtve maradt viszonyt és be nem teljesült vágyakozást kelt – ami a tiltott gyümölcs édessége miatt még inkább felkorbácsolt szenvedélyt és szenvedést okoz. Amiatt pedig még gyötrőbb lehet, hogy a kísértés folyamatosan ott van a közelben, és a kapcsolat megszakítása is nehezebben kivitelezhető, illetve indokolható.

Rivalizálás, bosszú

Családon belül a nagyobb testvér gyakran nehezen viseli, ha felnőttként a kisebb túlnő rajta, hisz gyermekkorukat végigkísérte, hogy ő az erősebb, a kompetens. Egy jóképű báty, a lányok kedvence szinte sportot űzött abból, hogy ráreppent jóval sikeresebb öccse barátnőire – több-kevesebb eredménnyel. A kisebbik fiú viszont ezt meglehetősen jól – egyfajta „természetes szelekcióként” – kezelte: akit vinni lehet, hadd vigyék. Ettől persze ezek a „lányrablások” feszültséget okoztak a fivérek között, dacára annak, hogy sohasem mondták ki.

A gyerekkorban elszenvedett sérelmekért

Shutterstock

Gyakran pedig a „jár nekem” bosszúja motiválja a testvér partnerének elhalászát, a gyerekkorban elszenvedett és felgyülemlett sérelmekért. Egy ötvenes évei vége felé járó nő magához vette a húgát, akit épp utcára tett a férje. A „hálás” testvér aztán unalmában – mivel nem volt éppen munkája sem – napközben többször is ruha nélkül lepte meg a nővér otthon dolgozó élettársát. A férfit teljesen megszédítette a szexuálisan felszabadult, fiatal test, amely a párjáénak tökéletes hasonmása volt, 15 évvel korábbi kivitelben. Amikor pedig bejelentették kapcsolatukat, a húg fel volt háborodva, hogy nővére miért nem képes elfogadni, hogy ők szeretik egymást. Pár hónap után azonban dobta is a férfit, amikor a megszerzés diadala már elhalványult.

Be nem gyógyult sebek

Sigmund Freud részletesen leírta, miképp rivalizál a gyermek az azonos nemű szülővel, hogy erotikus értelemben is a helyébe lépjen. Nem foglalkozott azonban a másik oldallal, amikor a szülő a saját fiatalságának érzését akarja visszakapni azáltal, hogy elveszi a gyermeke partnerét. Egy anya szombatonként a lánya barátjával, a lánya ruháiban jár szórakozni, miközben a kamaszlány otthon az öccsére vigyáz. Egy serdülő fiú pedig nem győz a lányok előtt szabadkozni, mivel minden újabb barátnőjének, lányismerősének kinyomozza az édesapja a telefonszámát, megkeresi a Facebook-profiljukat, és volt felesége nála maradt bundáit ajánlja fel egy-egy légyottért cserébe.

Ahány családi konstelláció, annyi be nem gyógyult seb, félig tudatos bosszú, érzelmi kompenzáció vezérelheti e viszonyokat. Emellett az élménykeresés, a tilosban járás izgalma, a fizikai hasonlóság – s nem ritkán a szerelem motiválja e tabunak számító kapcsolatokat. Az elméletek sűrűjében és az emberi lélek bugyraiban navigálva, mindent összevetve az önmegtartóztatás tűnik a legjobb, igaz, gyakran fájdalmas megoldásnak.

Hevesi Krisztina szexuálpszichológus cikke a HVG Extra Pszichológia legfrissebb számában olvasható, mely a testvérekkel foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, ajándékba elküldjük a Tesztkönyv – 64 önismereti teszt című könyvet. Aktuális lapszámunkat meg is rendelheti. Ha érdeklik a pszichológiai témák, lájkolja a HVG Extra Pszichológia Facebook-oldalát!