HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia
Tetszett a cikk?

Már nem vidít fel a másik öröme, már nem szomorít el a bánata, már nem érdekel, mi történt vele aznap – ilyen a tipikus kiüresedett kapcsolat. Miként fogjunk hozzá, ha úgy döntünk, hogy megmentjük?

Érdekes megfigyelés a terápiás tapasztalatok alapján, hogy nem feltétlenül menthetetlen egy kapcsolat, ha a pár tagjai veszekednek, féltékenyek, dühösek vagy keserűek, hanem akkor aggódhatunk, ha valójában nem árasztanak el bennünket a másik iránt érzett érzelmek. Ha nem vidít fel a másik öröme, ha nem szomorít el a bánata, ha valójában nem érdekel, mi történt vele aznap, vagy mi zajlik a lelkében, akkor valószínűleg érzelmileg kiüresedett a kapcsolat.

Eredeti értelmében a kiégés az empátiás kapacitás kiürülését jelenti. Ez annyit takar, hogy valaki elveszítette a nyitottságát és befogadókészségét arra, hogy együtt érezzen másokkal, hogy közel engedjen érzelmileg másokat, és nem képes lelkesedéssel végezni a feladatait. A monotonitásból, túlterheltségből, beszűkülésből eredő hasonló folyamatok a párkapcsolati kiégés hátterében is megjelenhetnek.

A kapcsolat kiégése következtében a társas magány fájdalmas élménye is megjelenik, azaz amikor már nem egységként élnek a pár tagjai, hanem érzelmi, testi és akár életviteli szinten is érzékelhető függetlenségben, távolságban. A kapcsolati kiégés során azt érezzük, hogy egyre kevésbé érdekel a másik: tudjuk, hogy beszélgetni kellene vele, vagy illene rákérdezni az aktuális és számára fontos dolgokra, de mégsem jön belőlünk. Egyre gyakrabban kerüljük, hogy kettesben legyünk. Ha érzelmileg eltávolodunk a másiktól, az gyakran testi elhidegüléssel is párosul: nem öröm a másik simogatása, hanem inkább próbálja az illető elkerülni, mert kellemetlen neki, hogy esetleg aztán többet akar a párja.

Amikor nagyon felborul az egyensúly, és az egyik fél kifejezetten elveszíti az érdeklődését a másik iránt, a másik viszont ragaszkodik, akkor olyan folyamatok indulnak el, melyek nagyon méltatlan szituációkat eredményezhetnek mindkét fél számára. Aki csüng a másikon, azt érzékeli, hogy a másik távolodik, hűvösebb, és emiatt még jobban kapaszkodni szeretne, mert fél, hogy elveszíti a párját. Sajnos ebben az ördögi körben minél jobban ragaszkodik a kapaszkodó fél, a másik annál nagyobb nyűgnek, tehernek fogja érzékelni. Ha pedig így van, annál jobban elutasítja, vagy akár dühében meg is alázza a másikat. Valójában, ha valaki már érzelmileg kihűlt a másikkal szemben, akkor már a másik szenvedése sem hatja meg, emiatt a végső kétségbeesésben alkalmazott önsajnáltatás, netán „segélykiáltás” típusú öngyilkosság vagy fenyegetőzés is csak tovább távolítja.

Kettesben veszélyes

Ha mindkét fél úgy érzi, hogy eltávolodott a másiktól, ez a probléma nem áll fenn. Bizonyos értelemben még biztonságosnak is szokták érezni a kapcsolatot a benne élők, hiszen az elhidegülés miatt többé nem kiszolgáltatottak a másiknak. Egy idő után az üresség nyomasztóbb azonban, mint a problémák, hiszen nincs, ami előrevigye a hétköznapokat, elvesznek a közös célok. Amikor már nincs változás egy kapcsolatban, nem haladnak semmi felé, amit közösen várnak, amikor elvész a fent és a lent, mert érdektelenné válnak a résztvevők, az olyan, mintha megdermedne valaki a magánéletében, az intimitás tekintetében. Ez a fajta mozdulatlanság mutatja a kapcsolat bénultságát.

Napi impulzusokra van szükség
©

Itt fontos megemlíteni, hogy azok a párok, amelyek állandóan barátokat, rokonokat hívnak vendégségbe, és szinte soha nem hagynak lehetőséget arra, hogy kettesben legyenek, gyakran csak elkendőzik a valós problémákat életvitelükkel. Az esetükben azért lenne veszélyes egymás közt maradni, mert világossá válna, hogy esetleg már nem tudnak tartalmasan beszélgetni, lekötni a másikat, fény derülne az elhidegülésre. Emiatt újabb és újabb programokba vágnak (ingatlancsere, utazások, vendégek, családi programok). A problémával szembenézés helyett előfordulhat még a sok munka, az unokák, a tévé, a számítógép, mindeközben azonban a pár szenved.

Az eszem azt mondja, szeretlek

Amikor azzal találkozunk, hogy a pár tagjai csak az „eszükkel” szeretnének együtt maradni, nagyon nehéz jól segíteni. Ilyenkor ugyanis érzelmileg nem motiváltak a közös élet megtartására, és emiatt erőfeszítéseik sem hoznak látványos sikereket. Természetesen van olyan élethelyzet, életkor vagy családi szituáció, melyben a pár tagjai ennek ellenére kedvezőbbnek érzik az együttélést, mint a szétválást, de jellemző, hogy ilyen esetben megegyezésre jutnak, hogy a kapcsolatuk kizárólag testi vagy csak baráti alapon működjön tovább. Noha hosszú távon ritkán tapasztalható, hogy ez a felállás mindkét félnek kielégítő, átmeneti időszakokban meglehetősen bevett kapcsolódási mód, annak ellenére, hogy nem fejlődnek semmilyen irányba – de egyeztetett  játékszabályokkal működnek.

És ezzel el is érkeztünk egy fontos kérdéshez, a monotonitás megszüntetéséhez. Bármilyen területet tekintünk, általánosan elmondható, hogy ha valami túlságosan rutinszerűvé válik, akkor elveszíthetjük az érdeklődésünket és lelkesedésünket. A párkapcsolatok esetében ez maximálisan alátámasztható. Talán a szexuális élet mutatja a legjobban, hogy legalább az egyik fél rosszul tűri az állandó kiszámíthatóságot, egyformaságot, monotonitást. Arra vágyik, hogy néha másképp legyen, mint ahogy szokták, különben csökken a vágya, vagy akár feladatnak fogja érezni egy idő után, hogy ugyanolyan lelkesedéssel reagáljon, mint korábban.

Legyen valami, ami kibillent a ritmusunkból
©

Ez a dinamika más életterületen is érzékelhető: ha ugyanarról – ugyanúgy szoktunk beszélni, ha mindig ugyanoda járunk, ha ugyanúgy öltözködünk, kizárólag ugyanazokkal barátkozunk, akkor elveszíthetjük az izgalmasságunkat, és ezzel párhuzamosan a párunk érdeklődése is alábbhagyhat. Ahhoz, hogy magunkból újabb és újabb részeket megmozdítsunk, az is kell, hogy a szokásostól eltérő helyzetekben is részt vegyünk, vagy legyen időnként valami, ami kibillent a ritmusunkból. Akkor is, ha a terhek miatt a munkánk, a pénz megkeresésére fordított idő és energia túlterhel minket, meg kell tenni, hogy néha ne a görcsös szabályaink szerint éljünk. Ez magunknak is kellemes érzéseket hozhat, hiszen önmagunkra és a másikra újra rácsodálkozhatunk.

Mindennapi kíváncsiságunk

Meggyőződésem, hogy a kapcsolat kiégése, a társas magány szempontjából a kíváncsiság megléte kulcsfontosságú. Panaszkodhatunk, hogy a másikat nem érdekeljük már, vagy haragudhatunk, mert másra kíváncsi inkább, de el kell gondolkodnunk, hogy mi mivel tesszük magunkat vonzóvá. Nem reális elvárni a másiktól, hogy azért, mert sok éve belénk szeretett, évekkel később is ugyanúgy szeressen, miközben esetleg már messze nem adunk neki annyit, mint régen. Előfordulhat, hogy már elveszítettük a lelkesedésünket, jókedvünket, kedvességünket, a nyitottságunkat, a csinos külsőnket. Az emberek egy része ilyenkor azzal érvel, hogy önmagában felér mindennel, hogy kitartottak a másik mellett jóban-rosszban, hosszú éveken át, vagy hogy gyerekeik vannak. Kizárólag ezek a tények általában nem elegendőek ahhoz, hogy a mindennapok szintjén elégedettséggel töltse el a párunkat – napi impulzusokra van szükség.

Jellemzően szkeptikusan válaszolnak a legtöbben arra, mit is lehet megváltoztatni az évek óta fennálló kapcsolatban, pedig nem is olyan bonyolult. Elég csak belegondolni, hogy ha új kapcsolatba vág ilyenkor valaki, mennyire megváltozik külsőleg és a belső megélések szintjén. Ha ezt képesek vagyunk megtenni egy idegenért, valószínűleg a párunkért is megtehetjük, csak ilyen esetben magunkból kell meríteni a motivációt, nem pedig egy flörtből. Néha csak azon múlik, hogy milyen szempontból tekintünk a partnerünkre. Ha észleljük, hogy megtetszett egy vetélytársunknak, akkor rögtön tudjuk a vetélytárs szemével látni, azaz vonzó lesz a szemünkben, felerősödik, hogy miért tesz jó benyomást másokra, és hogy nem szeretnénk elveszíteni. Ehhez azonban nincs feltétlenül szükség flörtökre.

Almási Kitti pszichológus cikke a HVG Extra Pszichológia  2013/3-as számában jelent meg. Hasonló cikkeket a HVG Extra Pszichológia legfrissebb,  május 26-án megjelent számában olvashat, mely test és lélek egymásra hatásával foglalkozik: Hogyan lehetünk harmóniában a testünkkel? Mit üzennek a betegségeink? Mi áll evési zavaraink hátterében? Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat – a kiadónál!

Hogyan működik párkapcsolatban és a családban? Megvalósítja önmagát? HVG Extra Pszichológia TESZT különszámából most megtudhatja! Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg a kiadónál!

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Egy krónikus betegnek 160 kilométert kellene utaznia a hétvégi oltásért, van, akinek még ennél is többet

Egy krónikus betegnek 160 kilométert kellene utaznia a hétvégi oltásért, van, akinek még ennél is többet

Mennyi oltóanyag érkezett már az országba? Itt megnézheti

Mennyi oltóanyag érkezett már az országba? Itt megnézheti

Így látja a nemzetközi sajtó a Néppárt és a Fidesz szakítását

Így látja a nemzetközi sajtó a Néppárt és a Fidesz szakítását