„Három arcpirítóan egyszerű lépés a tartós boldogság felé”, „A boldogság csak rajtad múlik” – csak néhány cím a boldogsággal kapcsolatos cikkek tömegéből. Számtalan cikk, könyv, képzés, tréning foglalkozik azzal, hogyan lehetünk boldogabbak.

A téma a pozitív pszichológiai irányzat 2000-es évek elején történő megjelenésével lett egyre felkapottabb és népszerűbb. Azonban míg a pozitív pszichológia komoly empirikus tudomány, addig leegyszerűsített, vulgarizált formája gyakran esett torzítások áldozatául. A leggyakoribb ilyen torzítás a „légy pozitív” üzenete. Ez azt mondja, hogy ha kellőképpen „pozitívak” vagyunk, akkor egészségesek, tehetősek, sikeresek és hosszú életűek leszünk. Ebben egyrészt van igazság: a pozitív érzelmek magas szintje valóban sok szempontból pozitívan befolyásolja az életünket (az egészségi állapotunkat, emberi kapcsolatainkat, várható élettartamunkat).

Szivárvány-pónis-paradicsomi állapot

Shutterstock

Másrészt viszont a „légy pozitív” elvárás azzal a veszéllyel jár, hogy elkezdjük fetisizálni a boldogságot: azt érezzük, hogy mindig, minden körülmény közt boldognak kell lennünk.  Ezt a belső elvárást nevezzük a „kell zsarnokságának” – rendkívül nyomasztó és szorongáskeltő állapotról van szó. Nyomasztó, mert tudatosan nem tudjuk irányítani a belső élményeinket. Hiába vágják a fejünkhöz, hogy „fiatal vagy, egészséges vagy, szép vagy, tehetős vagy, boldogabbnak kellene lenned”, ha nem vagyunk boldogak, akkor ez a mondat csak a szorongásunkat és bűntudatunkat növeli.

A boldogságcsapda

Az ausztrál terapeuta, Russ Harris boldogságcsapdának nevezi azt az állapotot, mikor görcsösen próbálunk egyre boldogabbá válni (és ennek érdekében elkerülni minden negatív érzést és gondolatot), ennek az ellentéte történik és egyre feszültebbnek, levertebbnek és csalódottnak érezzük magunkat.

(Russ Harris az ún. Elfogadás és Elköteleződés Terápia [Acceptance and Commitment Therapy, ACT] egyik vezéralakja. Az ACT egy olyan bizonyítottan hatékony terápiás forma, amely egyrészt a belső élmények elfogadását, másrészt a számunkra fontos értékek mentén elkötelezett cselekvést hangsúlyozza.)

A következő tényezők miatt csökkentheti a boldogságunkat a (félresikerült) boldogságra törekvés:

1. A gondolatelnyomás paradox hatása

Most arra kérem az olvasót, hogy figyeljen arra, hogy fél percig semmiképpen ne jusson eszébe egy csokitorta! Vigyázzon, mert ha nem képes kontrollálni, hogy mire gondol, az azt jelenti, hogy valami gond van Önnel. Sikerült? Valószínűleg nem – a legtöbb ember arról számol be, hogy a gondolatok elnyomására irányuló próbálkozás paradox hatással jár és egyre erősebbé és gyakoribbá teszi az elkerülni kívánt gondolatot (ez a gondolatelnyomás paradox hatása jelenség).

Egy pohár bor, egy tábla csoki, egy új cipő

Shutterstock

Amikor ez a jelenség egy tortára vonatkozó gondolatoknál jelentkezik, nem probléma, de ha más, negatív, vagy zavaró gondolatokat próbálunk elnyomni, annak komoly veszélyei lehetnek. Ha például valaki – engedelmeskedve a „légy pozitív” tanácsnak – megpróbálja elnyomni a szorongáskeltő vagy ijesztő gondolatait („rosszul leszek”, „nem fog tetszeni nekik a prezentáció”), azok egyre erősebbé és kínzóbbá válnak.

2. Hosszútávon káros stratégiák

Amikor lehangoltak, feszültek vagy idegesek vagyunk, számos stratégiát alkalmazunk hangulatunk javítására. Egy pohár bor, egy tábla csoki, egy új cipő, elmerülés egy (vagy több) sorozat világában – csak néhány lehetőség. Ezek közül vannak „ártalmatlan” (sőt, hasznos) stratégiák (például a kiegyensúlyozott testedzés vagy társas támogatás keresése), sok esetben azonban a rövid távú hangulatjavulást, feszültségcsökkenést negatív következmények követnek (ahogy azt a túlzott alkoholfogyasztás vagy a túlevés esetén látjuk például).

3. Hibás elméletek a boldogságról

Sokféle hipotézisünk van arról, hogy mitől függ a boldogságunk – a kutatások szerint ezek között a hipotézisek között bőven akadnak tévedések. A leggyakoribb ilyen tévedés az anyagi helyzet boldogságra kifejtett hatására vonatkozik – sokszor (akár bevalljuk, akár nem), azt gondoljuk, hogy ha jobb lenne az anyagi helyzetünk (és ebből következően megváltoznának az életkörülményeink és a lehetőségeink), boldogabbá válnánk. A kutatások ehhez képest azt mutatják, hogy – míg a szegénység valóban boldogtalanabbá tesz – az átlagosnál jobb anyagi helyzet nem tesz feltétlenül boldogabbá. Ha viszont ezt szem elől tévesztjük, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a materiális javak utáni hajsza során kevésbé figyelünk azokra a tevékenységekre, amelyek valóban elégedettebbé tennének (ilyenek a társas tevékenységek, vagy az áramlat- élmények, melyeket során flow-t élünk át).

4. Átalakuló motiváció

Számtalan kutatás igazolta, hogy a mozgás sok esetben javítja a hangulatunkat. De mi történik akkor, ha azért kezdünk bele, hogy jobban érezzük magunkat? Elkezdjük figyelni magunkat és a hangulatunkat – „már másfél kilométert futottam, jobban vagyok már?”, „mindjárt 5 kilométer és még semmi…”. A felfokozott önreflexió kiszakít minket a tevékenység által kiváltott áramlat-élményből, és így sokkal kevésbé érvényesül a tevékenység elégedettség-fokozó hatása. Ekkor már nem azért végezzük a tevékenységet, mert élvezzük azt (ez az ún. intrinzik motiváció), hanem azért, hogy segítségével elérjünk valamit (extrinzik motiváció).

A gazdagság nem tesz feltétlenül boldogabbá

Shutterstock

A valódi emberi természet

A boldogságfetisizálás azért is kudarcra ítélt próbálkozás, mert szem elől téveszti az emberi természet valódi jellegét. Ehhez ugyanis ugyanúgy hozzátartoznak a negatív érzelmi állapotok és a negatív gondolatok, mint a pozitívak. Ha valaki aktív és teljes életet él, elkerülhetetlenül át fog élni negatív érzéseket. Ha szeretne párkapcsolatot, akkor szembe kell néznie a visszautasítás félelmével, ha a munkában keresi a kihívásokat, akkor pedig a kudarcokat. Az, hogy ezekben a helyzetekben megjelennek bennünk a negatív érzések és gondolatok, egyetlen dolgot jelent: azt, hogy emberek vagyunk (ez a gondolat visszaköszön a buddhizmus, illetve a kereszténység szenvedés-fogalmában, de Karl Vonnegut amerikai író „embernek lenni szívás” – gondolatában is).

A valódi boldogság nem egy irreálisan pozitív, szivárvány-pónis-paradicsomi állapot – ha ezt kergetjük, sosem leszünk valóban boldogok. A valódi boldogsághoz először is el kell engednünk ezt az irreális képet, utána pedig azt kell elfogadnunk, hogy a boldogság általában melléktermékként jelenik meg; az aktív, társas kapcsolatokban, áramlat-élményekben és értelemteli tevékenységekben gazdag élet melléktermékeként.  Henry Thoreau amerikai író – sokkal költőibben – ezt így fogalmazta meg: „A boldogság olyan, mint a pillangó: ha üldözzük, elszáll. De ha másra figyelünk és mással foglalkozunk, szép lassan a vállunkra telepszik.”

Szondy Máté pszichológus Démonaink, Hogyan élhetünk teljes életet a nehézségeinkkel együtt? című nemrég megjelent könyvéről itt talál információkat.
Szondy Máté weboldalát itt találja.

Hasonló cikkeket a HVG Extra Pszichológia legfrissebb számában olvashat, mely a testvérekkel foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, ajándékba elküldjük a Tesztkönyv – 64 önismereti teszt című könyvet. Aktuális lapszámunkat meg is rendelheti. Ha érdeklik a pszichológiai témák, lájkolja a HVG Extra Pszichológia Facebook oldalát!