Mindfulness: Oravecz–Coelho, csak drágább?
A napokban fellángolt a vita a mindfulness, azaz a tudatos jelenlét hasznáról és káráról. Szondy Máté klinikai szakpszichológus, mindfulness-tanár, a Magyar Mindfulness és Kontemplatív Egyesület elnökségi tagjának véleménycikkét olvashatják.
„Oravecz–Coelho, csak drágább” – a Facebookon egy kommentelő így írta le a tudatos jelenlét fogalmát. Először viccesnek, később azonban zavarónak találtam a metaforát, mivel az Oravecz Nóra- és Coelho-jellegű üres, álpozitív áltanítások nemcsak felszínesek, de sokszor károsak is.
Nagyjából hasonló állítást fogalmaz meg a tudatos jelenléttel kapcsolatban – a tudományosság látszata mögé bújva – az Index Mindfulness: csak értelmetlen, vagy káros is? című cikke is.
Egyrészt örülök, hogy a cikk olvasók széles körével ismerteti meg a tudatos jelenlét (mindfulness) témáját. Ugyanakkor sajnálatos, hogy ez tudományos igény nélkül, szelektíven, torzításoktól és tévedésektől terhelten történik. A szerző a tudományosság látszatát próbálja kelteni azzal, hogy kutatásokra hivatkozik – egy cikk azonban nem ettől lesz tudományos igényű, hanem attól, hogy értő módon rajzol komplex és valós képet az adott területről. Ezzel a szerző adós marad.
Mit gyógyít?
A mindfulness-kutatás területe jól példázza a bizonyítékalapú gyógyítás működését. Képviselői nyitottak az újabb empirikus bizonyítékokra, és ezek alapján képesek módosítani az elméleteket és a gyakorlatot (szemben az áltudományos megközelítésekkel, ahol hiányzik ez az önreflexió és változás).
Számtalan kutatás és metaanalízis igazolja, hogy a tudatos jelenlét gyakorlása pozitív hatással van például visszatérő depresszió, szorongásos zavarok, fájdalomtünetek és onkológiai betegségek esetén. A változásnak számos különböző indikátora van (a szubjektív tünetbeszámolóktól az agyműködésen át a génexpresszióig). Az ezzel kapcsolatos bizonyítékok bemutatására itt nincs lehetőség, az érdeklődök az American Mindfulness Research Association oldalán, illetve az egyre bővülő, magyar nyelvű szakirodalomból tájékozódhatnak.
McMindfulness
Nagyon fontos erénye a cikknek, hogy felhívja a figyelmet a terület több kritikus pontjára. Egyetértek a szerzővel abban, hogy a mindfulness-szel kapcsolatos felfokozott érdeklődésnek lehetnek hátrányai. A csodavárás, illetve a gyors stresszoldó technikává egyszerűsítés („McMindfulness”) valóban kerülendő.
Ugyancsak valós problémát jelentenek a képzetlen mindfulness-„oktatók”, akik nem tudják kezelni a gyakorlás során megjelenő élményeket. A Magyar Mindfulness és Kontemplatív Egyesület ezért fontosnak tartja, hogy 1, az érdeklődők tudják, hogy milyen kritériumok alapján nevezhető valaki mindfulness-tanárnak, és 2, tudják, hogy Magyarországon kik a regisztrált mindfulness-tanárok. Erről az egyesület honlapjáról lehet tájékozódni.
És végül egyetértek a szerzővel abban, hogy fontos tovább javítani a területen folytatott kutatások minőségét: egyre több olyan aktív kontrollos vizsgálatra lenne szükség, ahol a mindfulness-alapú beavatkozás hatását más beavatkozás hatékonyságával vetik össze.
Tények és tévhitek
A cikkben ugyanakkor több tévedés és pontatlanság található. Ezek közül a legfontosabbak:
1. „Nemrég megjelent egy tanulmány a Scientific Reportsban, ami megkérdőjelezte, hogy a manapság orrba-szájba dicsért, ünnepelt és csodált terápiás módszer, a mindfulness csakugyan olyan csodás hatással lenne az életminőségre, mint azt leglelkesebb hirdetői állítják.”
A hivatkozott tanulmány nem vizsgálta a mindfulness és az életminőség közti kapcsolatot, tehát nem is cáfol ezzel kapcsolatban semmit. A kutatás témája a mindfulness proszocialitásra, a segítő viselkedésre kifejtett hatása volt.
2. Definíciós kérdések: valóban több mindfulness-definíció létezik, kár, hogy a szerző értelmező szótárakból és a Wikipédiából idéz ezekből. A tudományos mindfulness-definíciók lényegüket tekintve nem különböznek: olyan állapotról van szó, melynek során figyelmünket tudatosan az élményeinkre irányítjuk, és ezt nyitott, odaforduló attitűddel tesszük.
3. „De ha megkérdezünk 10 meditálót arról, hogy mit láttak, tapasztaltak vagy éreztek, 10 különböző választ fogunk kapni. Erre nehéz tudományos módszertant alapozni.”
Ez a lelki jelenségek sajátja: 10 szerelmes ember tízféleképpen írja le a szerelmet, 10 dühös ember pedig a dühöt. Ez nem jelenti azt, hogy ne törekedhetnénk a szerelem vagy a düh tudományos vizsgálatára. A terület kutatói valid és standarizált tesztekkel próbálják áthidalni a szubjektivitás okozta nehézséget.
4. „Talán a mindfulness nem több, mint a relaxáció”
A mindfulness nem relaxáció. A mindfulness-meditáció és a relaxáció eltérő kardiovaszkuláris és perifériás válaszokkal jellemezhető és – bár mindkét technika csökkenti a distressz-szintet, és növeli a pozitív érzelmek szintjét – például csak a tudatos jelenlét gyakorlása csökkenti a rágódás (rumináció) gyakoriságát.
5. „A meditáció nemcsak relaxáltabbá, hanem érzéketlenné is tehet.”
Nem kifejtett, nehezen értelmezhető állítás, melyet semmivel sem próbál alátámasztani a szerző.
6. „Az elmúlt évtizedekben több olyan gururól hallhattunk – például az alkoholista, asszonyverő Chogyam Trungpáról –, akiket elnézve joggal gondolhatjuk, hogy a meditációs technikákkal nem az önzetlenséget ébresztették föl magukban, hanem a patológiás nárcizmust. Vagyis épp az ellenkező eredményt érték el: az egójuk nem tűnt el, hanem a végtelenségig tágult.”
Ez valóban szomorú eset, de semmit sem árul el a mindfulness hatékonyságáról, illetve hatásáról. Ugyanilyen logikai baki lenne, ha például egy nem megfelelő módon viselkedő pap alapján ítélnénk meg a vallást, vagy egy nem megfelelő módon viselkedő sportoló alapján ítélnénk meg a sportot.
7. „Kiragadott példák, szélsőséges esetek? Szó sincs róla. A Psychological Science-ben megjelent tanulmány…”
Itt a szerző úgy tesz, mintha tudományos bizonyítékkal támasztaná alá a 6. pontban leírtakat. Valójában a hivatkozott kutatás teljesen mást vizsgál.
8. „Kimutatták, hogy a mindfulness terápia hatására kevésbé megbízható emlékeket fogunk megőrizni”
A hivatkozott cikk nem állít ilyesmit. A kutatásban nem magát a mindfulness terápiát vizsgálták, hanem egy különálló, rövid mindfulness-gyakorlat hatását.
9. „Egy másik kutatás azt vizsgálta, hogy milyen hatása van annak, ha egyes kifejezéseket szavakként kezelünk.”
Nem értelmezhető, hogy ez a kutatás hogyan kapcsolódik a mindfulness témájához.
10. „A mindfulness célja, hogy lelassítsuk a gondolataink csapongását, kiürítsük az elménket”
Tévedés. A mindfulness -gyakorlásnak nem célja „az elme kiürítése” – ehelyett azt akarjuk elérni, hogy rálássunk az elme működésére, hogy megfigyeljük a benne zajló folyamatokat.
11. „Egyesek arra használják a mindfulness-technikákat, hogy elkerüljék a kritikus gondolkodást.”
Ez a veszély valóban fennáll, de erről nem a mindfulness tehet, hanem az, ha a gyakorlás során erre nem hívja fel a gyakorló figyelmét a tanár. Hasonlóképp: szolgálhatja az elkerülést a sport vagy a munka is, de ez nem a sport vagy a munka hibája.
12. „A vallásos lelkigyakorlatok és a keleti filozófia nagyjából úgy illenek a nyugati életvitelhez és gondolkodáshoz, mint a buddhista kolostor a manhattani felhőkarcolóhoz.”
Nem értelmezhető, hogy ezzel mit állít a szerző – azt, hogy egy nyugati ember nem élheti meg a keleti vallásokat vagy filozófiát? Mert ez nem igaz.
13. „2009-es tanulmányában a pszichológus Kathleen Lustyk részletesen elemezte, hogy a mindfulness-gyakorlatoknak milyen mellékhatásai vannak. A fizikai és pszichés mellékhatásokat napestig sorolhatnánk: deperszonalizáció, pszichózis, téveszmék, hallucinációk, összefüggéstelen beszéd, szorongás, étvágytalanság, álmatlanság.”
Súlyosan félrevezető rész. A „vannak” szó használata azt sugallja, hogy ezek a hatások minden esetben megjelennek. Erről nincs szó: nagyon ritka, egyedi esetekben jelennek meg ilyen jellegű mellékhatások, és általában hosszú, izolált elvonulással járó gyakorlás során, illetve képzetlen tanárok esetén jelennek meg. A cikk szerzője sajnos nem emeli ki, de az idézett áttekintésnek nem az a konklúziója, hogy a mindfulness-gyakorlás veszélyes, hanem az, hogy nagyon fontos a résztvevők előzetes felmérése és az indikációk/kontraindikációk betartása. Lustyk 2009-es cikke óta a kérdéssel kapcsolatban számos fejlemény történt ezen a területen. Átmeneti, enyhe negatív érzések, élmények sok esetben megjelennek a gyakorlás során – hiszen a tanulás egyik célja pont az, hogy az életünkben elkerülhetetlenül megjelenő negatív élményekre is tudjunk adaptív választ adni.
A tudatos jelenlét gyakorlása tehát nem értelmetlen és – ha szem előtt tartjuk az ellenjavallatokat, és megfelelő tanár vezeti a gyakorlást – nem káros. Hasonlóképp nem is „Oravecz–Coelho”, hanem egy empirikusan sokat vizsgált működési mód, amely segítséget jelent, ha tudatosabb, teljesebb és boldogabb életet szeretnénk élni.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
