Azt gondolnánk, hogy a nagy traumák, a kudarcok, a negatív életesemények a legstresszesebbek. A mindennapos apró-cseprő gondok, amiket egy hét elteltével talán már fel sem tudunk sorolni, tudnak olyan stresszt okozni, mint a negatív életesemények.

Egy egyszeri eseménynél ugyanis mobilizálni tudjuk az erőforrásainkat, be tudunk vetni különleges védekező és megküzdő stratégiákat, mozgósítani tudjuk a társas kapcsolataink nyújtotta segítséget. Tudjuk, hogy valamikor túl leszünk rajta.

A kisebb ügyeknél, problémáknál azonban leengedjük a lelki pajzsunkat, hiszen nem állhatunk állandóan készenlétben. Egyszerűen csak ki vagyunk téve nap mint nap a bennünket érő negatív hatásoknak, anélkül, hogy tudatosan bevetnénk valamilyen problémamegoldó stratégiát.

A stresszes munkahely

Ilyen lehet például egy stresszes munkahely. Összességében meg vagyunk vele elégedve, hiszen jól fizet és még hébe-hóba a kívánt elismerést is megkapjuk, miért is váltanánk?

Nem, inkább elviseljük a mindennapos feszültséget, és a rövid hétvégéktől várjuk varázsütésre a feltöltődést. Azért veszélyesek ezek a helyzetek, mert nagyon lassan, szinte észrevétlenül terhelnek le egyre jobban, így nem is tudatosul bennünk, hogy talán tenni kéne valamit ellene.

Egyéni különbségek

Ne feledkezzünk meg az egyéni különbségekről sem! Kinek mi a stresszes? Egyeseknek már a főnökük szemöldökfelhúzása is néhány álmatlan éjszakát okoz, van, akit a költözés billent ki az egyensúlyából, viszont van, akinek a munkahelyváltás sem jelent különösebb gondot.

Az, hogy egy bizonyos esemény vagy élethelyzet milyen mértékű stresszt okoz, attól függ, hogy mi magunk hogyan értékeljük azt a bizonyos helyzetet. Mennyire tartjuk fenyegetőnek? Mennyire illeszkedik a kontrollálható és biztonságos világról kialakult képzetünkbe? Milyen mértékben befolyásolja a magunkról kialakított képet? Mennyire hiszünk a saját problémamegoldó képességeinkben?

Stresszes az a helyzet, amelyről azt gondoljuk, hogy veszélyezteti a fizikai és szubjektív jólétünket, ezért valamilyen alkalmazkodást igényel részünkről. Pozitív események is lehetnek stresszesek, ha az alkalmazkodás során nagy energiákat kell mozgósítanunk. Gondoljunk csak egy előléptetésre vagy akár egy házasságra.

Mikor betegít meg?

Mi történik a szervezetünkben, ha egy ilyen helyzettel találjuk szembe magunkat? Az érzelmi válasz magával vonja a testi változásokat is. Ha valamitől megijedünk vagy tartósan aggódunk, akkor erre a szervezetünk is reagál. Míg pár ezer évvel ezelőtt élő őseinket segítették a harcban vagy a menekülésben a fiziológiai reakciók, ma már a vérünkben tomboló stresszhormonok semmire sem jók, ha a főnökünk kiabál ránk.

Nincs hova menekülni, és a harcnak sincs sok értelme, ha meg akarjuk tartani a munkahelyünket. Ezért az indulatainkat elfojtjuk, és rosszabb esetben otthon, jobb esetben a munka utáni sportolásban vezetjük le a feszültséget.

Nem nehéz levonni a következtetést, hogy a sokáig elhúzódó stresszhelyzetek megterhelik a szervezetünket, és ha nem találjuk meg a hatékony feszültséglevezetést, ha nem tudjuk rövid időn belül megoldani a problémát, vagy nem tudunk a káros hatások ellen megfelelően védekezni, akár fizikailag is megbetegedhetünk.

Az már az orvostudományban is elfogadott nézet, hogy az immunrendszerünk az a platform, ahol a lelki és testi reakciók kölcsönösen hatnak egymásra, így a lelki és szellemi kimerültség könnyen teret ad a fertőzéseknek, és egyéb olyan betegségeknek, amelyek ellen alapesetben az immunrendszerünk megfelelő védelmet tudna nyújtani.

Nagy Gyöngyi pszichológus

A szerző szakmai blogját itt találja.

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.