Bármennyire közös élményünk a mostani helyzet, nagyon eltérő reakciókat vált ki belőlünk
„A lényeg, hogy elhiggyük magunkról, képesek vagyunk változni, változtatni, és ezt újra és újra meg tudjuk tenni életünk során” – hangsúlyozta a HVG Extra Pszichológia Szalon legutóbbi estjének vendége, Belső Nóra pszichiáter. A nemrég megjelent Életciklusok és hangulatzavarok című kötet szerzője az online beszélgetés során kitért arra is, milyen szorongásokat hozott felszínre a világjárvány.
Meglepőnek tűnhet, de a szorongással küzdő betegek kifejezetten jól viselik az immár közel két hónapja tartó bezártságot, karanténlétet, mert most végre tudják, mitől „kell” félni, meg tudják nevezni szorongásuk okát, és világosak a keretek is: tudják, mit kell betartani, mire kell vigyázni, vannak kapaszkodóik.
És fordítva: a többség most ismerte meg, milyen lehet azoknak az élete, akiket a bizonytalanságtól való szüntelen félelem gyötör; hogy ilyenkor milyen keveset segítenek a „Szedd már össze magad!” jellegű „bátorítások” – foglalta össze az online beszélgetés bevezetőjében Belső Nóra pszichiáter, hogyan teremtett lélektanilag új helyzetet a koronavírus.
Ezekben a hetekben a járvány egyébként belőle is hullámzó szorongásokat, félelmeket vált ki a jövőt illetően, amit úgy tud legyőzni, ha minden napra talál egy pici kapaszkodót, amiből erőt meríthet – mesélte a képernyők előtt is szép számmal összegyűlt közönségének május 8-án.
Jó lenne visszatérni
A karantén és a bezártság persze, bármennyire is közös élmény most, nagyon eltérő reakciót vált ki mindenkiből – személyiségtől, genetikai örökségtől, neveltetéstől, családi mintáktól, szocializációtól, élethelyzettől, és még sok minden mástól függően. Nem is szabad senkit sem elítélni az eltérő válaszok miatt, hangsúlyozta a szakember.
Már csak azért sem, mert – mint azt mindenki tapasztalthatja – kezdünk belefáradni a hosszú bizonytalanságba. A kezdeti lelkesedés, kreativitás (nyelvtanulás, konyhai művészkedés, testmozgás) kezd lankadni, és ki-ki szeretne visszatérni a kiszámíthatóbb, korábbi életritmushoz.
Hiányzik a társaság, ami nem mellesleg az egyik legjobb szorongásoldó forma. Ezért se féljünk panaszkodni, őszintén elmondani a családtagoknak, barátoknak, mi bánt bennünket, mi zajlik belül, mert az ilyenkor kapott együttérzés sokat segíthet a mostani helyzetben – tanácsolta a pszichiáter.
Érzékeny radarunk
A hangulatingadozások egyébként nemcsak a járvánnyal terhelt hetekhez, hanem tulajdonképpen minden életszakaszhoz hozzátartoznak. A hangulat vagy az érzelmek mindig érzékeny radarként jelzik, milyen a külvilág körülöttünk, és milyen a viszonyunk hozzá, illetve, hogy mi zajlik bennünk – magyarázta Belső Nóra. A jó hangulat pedig, bármennyire is így gondolnánk, nem természetes állapot (ahogyan a rossz sem).
Elképzelhetetlenül sok mindentől függ, hogy épp mit érzünk – a női ciklusok változása, az évszakok, az életszakaszok, nagyobb (és kisebb) életesemények (szülés, halál, válás, munkahelyi kihívások, öregedés) mind-mind befolyással lehetnek a hangulatra. Gond igazából akkor van, ha a negatív hangulat állandósul, mert ez már megváltoztat(hat)ja az életünket.
Depresszió és bipoláris zavar
A depresszió, a hangulatzavar egyik szélsőséges esete Magyarországon kifejezetten sokakat érint – derül ki a szakember új könyvéből. Minden 5. ember legalább egyszer átesik egy ilyen perióduson, és 60-70 százalékuknál ez visszatérő betegség, ráadásul az érintettek fele sem kap kezelést.
Bipoláris zavarral még többen küzdhetnek. A depresszió esetében a negatív világlátást kell valahogy megváltoztatni, megtanulni másképp élni, kevesebb stresszel, életmódváltással – sorolta a pszichiáter, hogyan próbálja a betegeit segíteni a kilábalásban.
A bipoláris zavar sokkal keményebb dió – foglalta össze a kilátásokat, kimeneteleket. A nagyon súlyos, mindenki számára egyértelmű esetekben elkerülhetetlen a kórházi és gyógyszeres kezelés. Az úgynevezett 2-es típusnál egyszerre könnyebb és nehezebb a szakember helyzete. Inkább a depresszió van előtérben, és csak a súlyosabb esetekben van szükség hangulatjavítókra, de azokra sem feltétlenül élethossziglan – ahogyan arra korábbi könyvében hozott példát. A terápiás cél ebben a kategóriában az, hogy megtanulja a páciens, milyen jelekre kell felfigyelnie, és azokra rögtön tudjon reagálni.
De mindez – hangsúlyozta Belső Nóra – korántsem lehetetlen, ezért nem is olyan félelmetes betegség, mint sokan gondolják, hiszen sok kliense van, akiknél teljesen tünetmentes állapotot tudott elérni, akik minden szempontból normális életet tudnak élni. Legfeljebb érzékenyebbek lesznek bizonyos élethelyzetekre, életciklusokra. Érdekes ugyanakkor, hogy a mostani koronavírusos helyzetet a bipoláris zavarral küzdő páciensek többnyire jól viselték, hiszen náluk úgymond benne van a pakliban, hogy bármikor jöhet valami rossz.
Személyiségzavar és mamahotel
Arra a kérdésre, hogyan lehet megelőzni, hogy egy gyereknél személyiségzavar alakuljon ki, a szakember elsősorban a tudatosságot emelte ki. A szülőnek meg kell ismerni a gyereket és önmagát is. No meg el kell fogadni a gyerek személyiségét, és nem kell feltétlenül a saját képére formálni. Sokkal fontosabb, hogy a szülő segítsen hiteles képet kialakítani a gyerekben saját magáról, és a visszajelzéseiben egyaránt értékelje a rossz és jó dolgokat is.
Egy másik, interneten érkező kérdés azt tudakolta, vajon a „mamahotelek” kialakulása mennyire kapcsolható egy életciklushoz való ragaszkodáshoz, és mennyire egy jelenlegi gazdasági helyzethez. A pszichiáter szerint ilyenkor leginkább az a probléma, hogy a szülő továbbra is szülőként, a gyerek pedig gyerekként viselkedik, márpedig a cél az lenne, hogy mindkét fél tudjon „felnőttként” együtt élni a másikkal. Magyarán nem az a gond, hogy valakinek nincs lehetősége saját egzisztenciát teremtenie, hanem az, ha egy többgenerációs együttélésben megmarad a korábbi függő viszony, és nem osztják meg a felelősséget, a feladatokat (mosogatást, mosást, takarítást stb.).
Újratervezés
Az életszakaszokkal összefüggő hangulatzavarok egyébként a mostani járvány kapcsán is érdekesen megmutatkoztak – említette Belső Nóra. Jól látszik ez a különböző korosztályok reakcióin is, hiszen a tapasztalat szerint a 80 évesnél idősebbek jobban viselik a korlátozásokat, szabályokat, mint az időskorba éppen csak belépett, 65 évnél nem sokkal öregebbek.
Bár az „újratervezés” feladata mindenkit érintett, a pszichiáter nem optimista, mivel szerinte ez keveseknél fog hosszú távú (pozitív) változásokat hozni. Valószínűbb, hogy „a nagy többség pillanat alatt vissza fog állni, gyorsan szeretné elfelejteni ezt a helyzetet és megszabadulni a szorongásoktól, így aztán hamar vissza fog térni a korábbi kapaszkodókhoz.
Pedig éppenséggel lehetne mit tanulni a karanténból. Belső Nóra azt javasolja, érdemes ilyenkor mérlegre rakni a dolgokat, és megvizsgálni, mi volt jó és pozitív változás az életünkben a karantén alatt, és mi elvetendő. Át lehet gondolni például, hogy változtak-e a céljaink, ki kell-e újakat tűzni, de azt is, hogy miként változott az anyagi helyzetünk, hiszen elképzelhető, hogy így is ki tudunk jönni.
De a korábbi életünket is át lehet tekinteni abból a szempontból, hogy mi az, amit a járvány miatt elhagytunk belőle, és javunkra vált, esetleg érdemes a veszély elmúltával mégiscsak folytatni. „A lényeg, hogy elhiggyük magunkról, képesek vagyunk változni, változtatni, és ezt újra és újra meg tudjuk tenni életünk során.”
A szerző új könyvéről itt talál infókat. A korábbiról pedig itt.
Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat, amely lelkünk sötét és napos oldalával foglalkozik.
Nézze meg előfizetési ajánlatainkat, most sokféle kedvezménnyel várjuk.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
