A munkafüggőség az elmúlt néhány évtizedben egyre nagyobb figyelmet kap a tudományos életben. Sokan sokféleképpen határozták meg a problémát, de a legmodernebb értelmezés szerint a munkafüggőség egy viselkedési függőség. Nem csupán arról van szó, hogy valaki túl sokat dolgozik – e mögött nagyon sokféle ok, motiváció is állhat (például csak így tudja megteremteni a megélhetéshez szükséges minimumot), aminek semmi köze a munkafüggőséghez. Sokkal lényegesebb, hogy a személynek milyen a viszonya a munkához, és annak milyen hatásai vannak az élete különböző területeire.

A munkafüggők számára a munka mindennél és mindenkinél fontosabb. Csak ezután jöhet a család, a szórakozás, a pihenés – netán maga a járvány okozta vészhelyzet is. A munkafüggők maguk is észreveszik, hogy túl sokat dolgoznak, mégsem tudják félretenni a munkát – még akkor sem, ha előtte ilyen elhatározást tettek. Fejben mindig a munkán jár az eszük, még akkor is, ha a családdal kirándulnak, nyaralnak, vagy ha elmennek sportolni. Ha nem dolgozhatnak, szorongást vagy bűntudatot éreznek emiatt, és alig várják, hogy visszatérjenek a teendőik közé.

Rendelje meg online!

A túlzott munkavégzés miatt pedig számos konfliktust is megélnek, elsősorban családtagjaikkal, hozzátartozóikkal, akik sokszor szenvednek a munkamániás családtag miatt: folyton túlórázik, otthon is dolgozik, ideges, ha megzavarják a munkában, nem lehet vele együtt lazítani, és csak a munkáról lehet vele beszélni. „Eléggé megterhelő voltam a környezetem számára. Gyerekeimmel elmentem ide-oda, de csak félig voltam ott. Nem tudtam teljesen elvonatkoztatni a munka dolgoktól. Tehát ilyen beszűkült tudatállapotban léteztem” – nyilatkozta az egyik alany Kaló Zsuzsa pszichológussal tavaly az ELTE Pszichológiai Intézetében (PI) készített kutatásunkban.

Tévhitek, előítéletek

A munkafüggőség tehát romboló hatással lehet a társas kapcsolatokra. A nemzetközi kutatások egyértelműen arról tanúskodnak, hogy a munkafüggők életében folyamatosan konfliktusba kerül a munka és a családi élet területe: egyészről azt is megélik, hogy a túlzott munkavégzésük számtalan konfliktust, veszekedést generál otthon, másrészről azt is tapasztalják, hogy a családi teendők és programok megzavarják őket a munkavégzés folyamatában.

Ettől a munkafüggő személy még feszültebbé válhat, és azt éli meg, hogy a család megértés és támogatás helyett folyton csak piszkálja őt, holott neki rengeteg halaszthatatlan és fontos dolga van. A munkafüggők ilyen helyzetekben előszeretettel alkalmaznak önigazolást tetteikre: pl. „azért dolgozom sokat, hogy nektek előteremthessek mindent, értetek dolgozom”.

Erre a hozzáállásra ráerősít a társadalom vélekedése a keményen dolgozó emberről, és számos tévhit, amely a munkafüggőséggel kapcsolatosan létezik. Például sokan úgy vélik, ez egy „pozitív függőség”, egy olyan addikció, amely igazából hasznos, számtalan előnye van (pl. több pénz, előléptetés, elismerés), és mennyivel jobb a munkától függeni, mint mondjuk az alkoholtól vagy a szerencsejátéktól.

Az elmagányosodás csapdája

Tény és való, hogy a munkafüggőség közel sem érint annyi embert, mint az alkoholizmus, 2015-ben, szintén a PI-ben végzett vizsgálatunk szerint a felnőtt dolgozó emberek körülbelül 8 százaléka veszélyeztetett a munkafüggőség kialakulása szempontjából. A munkafüggőségnek nincsenek olyan mértékű káros testi szövődményei, mint az alkoholizmusnak, de ettől még sok szenvedést okozhat mind az érintett, mind a környezete számára.

Ezek a társas problémák sokszor oda is vezethetnek, hogy a munkafüggőnek nemcsak megromlanak a kapcsolatai, hanem el is veszítheti őket. A fent említett magyarországi vizsgálatban például azt találtuk, hogy a munkafüggők másokhoz képest gyakrabban élnek egyedül.

Az összefüggésre egyébként több magyarázat is lehetséges: az, hogy az elmagányosodás a munkamánia következménye, ugyanakkor meglehet az is, hogy az egyedülálló, magányosabb emberek a munkájukba menekülnek. Egy másik, szintén PI-es, Demetrovics Zsolt pszichológussal 2018-ban végzett kutatásunkban szintén magyar munkavállalókat kérdezve azt találtuk, hogy a munkafüggő személyeknek sokkal kisebb a társas hálója: kevesebb emberrel tartják rendszeresen a kapcsolatot (akár személyesen, akár virtuálisan), és kevesebb emberre tudnak támaszkodni.

Emellett egyértelműen kiderült, hogy ha van párkapcsolatuk, azzal elégedetlenebbek, mint a nem munkafüggő személyek. Vagyis ők maguk is megélik a párkapcsolati problémákat, és nem csak a hozzátartozóik panaszkodnak erre, ahogy ezt nemzetközi kutatásokból és családterápiás esetekből tudni lehet.

Az önértékelés fő forrása

Mi történhet, történhetett a koronavírus-járványhelyzetben azokkal, akik a munka rabjai? Nem nehéz elképzelni, hogy a munkafüggők számára az állásuk elveszítése még nagyobb csapást mér, mint másokra. Az előbb említett kutatásunk más vizsgálatokkal egybehangzóan arra jutott, hogy a munkafüggőknek alacsony az önértékelése, és mindehhez nagy adag maximalizmus, perfekcionizmus – vagyis állandó tökéletességre való törekvés – társul.

Legtöbb esetben az önértékelésük legfőbb forrása maga a munka, és akkor érzik jónak, értékesnek magukat, ha a főnökük vagy más fontos személy megdicséri őket, ha pozitív visszajelzést kapnak teljesítményükre. A munkahely elveszítése számukra nárcisztikus csapást jelenthet, még értéktelenebbnek érezhetik magukat és a munkájuk elveszítését nem külső tényezőknek (mint a súlyos gazdasági problémák) tulajdonítják, hanem saját hibájukként aposztrofálják.

Lehetnek azonban olyan munkafüggők is, akiket nemcsak saját belső kényszereik, hanem a kizsákmányoló munkahelyi környezet is a munka rabságában tartja. Elképzelhető, hogy egy ilyen munkahely elveszítésekor a munkamániás személy valamelyest megkönnyebbül, hogy egy külső tényező segített neki váltani, amit saját maga egyedül nem tudott meglépni. A munka hiánya okozta űr azonban ott marad, és kérdés, hogy ezt vajon mivel tudja kitölteni. A korábban elhanyagolt társas kapcsolatok, szabadidős tevékenységek talán új értelmet nyerhetnek, de nem biztos, hogy olyan könnyű azokhoz visszatalálni.

Az élet területeinek összefolyása

No és ott vannak azok a munkafüggők, akik továbbra is éjt nappallá téve dolgoznak, de mindezt otthonról teszik. Közülük sokaknak ez nem új, sőt. Ismeretes a munkafüggőkkel kapcsolatban, hogy náluk igen gyakran összefolynak az élet különböző területei és terei, és ennek fő oka az állandó munkavégzés. Így a járványtól függetlenül is gyakran dolgoznak otthonról, állandó társuk a laptop, az okostelefon, melyek segítségével folyamatosan kapcsolatban vannak teendőikkel és munkatársaikkal.

Ebből a szempontból ugyan nincs náluk változás, de a koronavírus miatt most talán még erősebb zöld jelzést, felhatalmazást kaptak arra, hogy otthon gőzerővel dolgozhassanak. Az egyedül élő munkamániások esetében ezért könnyen lehet, hogy a probléma még jobban elhatalmasodik. Ráadásul, a munkafüggők esetében nagyon sokszor a munka menekülést jelenthet a problémák elől. Abból pedig most még akad bőven.

Azoknál azonban, akik a szintén otthonra kényszerült többi családtaggal, társsal, gyerekekkel élnek, már nem ilyen egyszerű a munkába menekülés. A munkafüggő személy most sok esetben új akadályokkal néz szembe: a családi élet folyamatos jelenléte miatt nem tud annyit és úgy dolgozni, amennyit és ahogy szeretne.

Tény, hogy ez a probléma nemcsak a munkafüggőkre igaz, de az biztos, hogy számukra még frusztrálóbb és dühítőbb lehet, mint akiknek a munka csupán elvégzendő feladatok sora, és nem az életük legfontosabb építőköve. Ezért könnyen elképzelhető, hogy a munkafüggők családjában most még több a feszültség, a veszekedés.

Egy lépéssel közelebb a változáshoz

Ám ha optimista verzióban gondolkodunk – és biztosan vannak ilyen esetek is -, akkor az új élethelyzet talán fel is nyithatja a munkamániás ember szemét az élet más fontos területeire is. A korábban az irodában késő estig túlórázó személy most közelebb kerülhet családtagjaihoz, talán többet is tudnak kommunikálni. S ha ez a kommunikáció nem csupán veszekedésre korlátozódik, akkor akár még hozadéka is lehet számukra a járványidőszaknak. Bízzunk abban, hogy minél többen lesznek ilyenek.

Kun Bernadette pszichológus, egyetemi adjunktus

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat. Nézze meg előfizetési ajánlatainkat, most sokféle kedvezménnyel várjuk.