Balázst gyerekkorában rettenetesen bosszantotta, hogy az apja, Péter nagyon lassan készül el reggelente. Sietett volna iskolába, indult volna a várva-várt hétvégi programra. Már felöltözve, kabátban várt az ajtóban, amikor az apja még leellenőrizte, hogy jól rakta-e el a borotválkozószettjét, alaposan megtisztította-e. Aztán kényszeres mozdulatokkal megnézte, hogy nem csöpög-e a csap, elzárta-e a gázt. Mármint nemcsak a tűzhelynél és a mosdónál, mosogatónál, hanem a főcsapoknál is. Iratok, kalap, kabát, minden megvan? Kulcsot elraktam? Persze minden mindig megvolt, mindent mindig elrakott, de Balázs közben egyre feszültebb lett, türelmetlenül topogott az ajtóban, miközben apját szólongatta.

hvgkonyvek.hu

Minden reggel ugyanígy indult, a készülődés felgyorsíthatatlan volt, de Balázs sem lassult le az apjához. És mégis. Mindig elindultak, és sosem késtek el.

De akkor mégis mi történt itt? Péter készült el a kényszerei miatt túl lassan vagy Balázs készült el kényszeresen gyorsan? Vajon ha Péter nem sürgeti apját, akkor lassabban készülnek le? Vajon ha Péter gyorsabban készülődik, akkor Balázs sem kapkod ennyire? Esetleg egymást tették egyre kényszeresebbé? Vajon tudta-e, sejtette-e Balázs, hogy mi állhatott Péter szorongásainak hátterében?

Közben telt-múlt az idő, az 50-es évek elején született Balázsból a 70-es évek végére, 80-as évek elejére apa lett, és megnyugodva konstatálta, hogy a lánya, Judit simán elkészül reggelente, de aggódva figyelte, hogy Máté fia, akiben sok egyéb szempontból saját magát látta visszaköszönni, éppen olyan lassan és körülményesen készül el, mint az apja. Balázs türelmetlenül topogott az ajtóban, miközben fiát szólongatta.

Rendelje meg online!

A 2010-es évek elejére apává váló Máté gyerekei a nagyapjukat már nem ismerhették, a dédnagypapájukat viszont igen, de készülődni már őt sem látták. Mert hát Péter addigra már annyira idős volt, hogy egész nap otthon ült. Hogy ezekkel összefüggésben vagy ettől függetlenül-e, azt nem tudjuk, de Máté gyerekei néha minden gond nélkül öltöznek fel, máskor hosszas nyaggatásra sem. Nem úgy Máté. Sokszor ő készül el a családból utoljára, de apjától örökölt türelmetlen szólongatása így is megmaradt. Miközben tehát Máté a saját tempóján nem tud változtatni, addig a gyerekei sebességét folyton nehezményezi, és persze – legalábbis kívülről nézve – az is jól látszik, hogy a gyerekek sebessége nem a nehezményezéstől függ. Kérdés, hogy ezt Máté észre tudja-e, észre akarja-e venni.

Balázs úgy érezte, hogy számára épp ez a körülményeskedés, kényszeres működés, mindenféle apróságokkal való piszmogás az, ami nemcsak apja reggeli indulását, hanem egész életét meghatározta, s ami miatt Balázs oly távol érezte magát apjától, s ami miatt Balázs egész más életet akart magának. Többek között azért, hogy a gyerekeivel jobb viszonya legyen, mint amilyen neki volt a saját apjával.

Épp ezért volt idegesítő számára, amikor fia viselkedésében a körülményeskedésnek akár csak a csíráját is észrevette, épp ezért ügyelt kínosan arra, hogy ő maga nehogy bármikor vagy bármiben is körülményes, akkurátus legyen.

Másban viszont, amire nem annyira figyelt, aminek nem annyira volt tudatában, azokban meg épp olyanná vált, mint a saját apja. Legalábbis Máté úgy látta, hogy apja és nagyapja is szereti a dolgokat kontrollálni, és mindketten feszültté válnak, ha ez nem sikerül. Nem ugyanúgy, nem ugyanannyira, de mégis hasonlóan.

Tudatosan, tudattalanul, akarva, akaratlanul, elfogadva, elutasítva.

Legalábbis ezt látjuk e négy generáció öröklődő és átörökített mintázatait követve egy apró és jelentéktelen, mégis, életeket befolyásoló mozzanat kapcsán.

Olvassa tovább Szél Dávid pszichológus írását a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben örökölt sorsunkkal, a transzgenerációs hatással foglalkozunk.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.