Mit is jelent valójában a boldogság? Bár banális kérdésnek tűnik, a valóságban ez egyáltalán nem olyan könnyen megfogható fogalom. Hétköznapi értelemben a boldogságra gyakran egy törékeny, múló pillanatként gondolunk, a pozitív pszichológia ezzel szemben tartós boldogságról, alapszintről beszél, amit – bármilyen furcsa – már kutatni is lehet.

„Ha a mindennapokban háromszor gyakrabban élünk át pozitív érzelmeket és hangulatokat, mint negatív érzéseket, akkor magasabb, tartós alapboldogság szintről beszélhetünk” – mondta a HVG Extra Pszichológia Szalon legutóbbi online estjén Nagy Henriett klinikai szakpszichológus, egyetemi docens, akinek nemrég megjelent, Boldogságnapló című könyve abban segít, hogyan fejleszthetjük saját boldogságunkat.

A pozitivitás elérése azonban nem könnyű műfaj, hiszen készségeket kell hozzá fejleszteni. Meg kell tanulnunk, hogyan vegyük észre a pozitív dolgokat akár saját magunkban, akár másokban, és ezt hogyan építsük ezt be a mindennapjainkba. „Ez már csak azért sem könnyű, mert a negatív ingerek figyelésére szükségünk van az emberi túléléshez, hiszen így védhetjük meg magunkat a veszélyekkel szemben. Ha tehát át akarjuk magunkat hangolni, az nem lesz rövid folyamat” – figyelmeztetett Nagy Henriett.

Velünk született?

A boldogság eléréséhez mindenekelőtt azt kell megértenünk, mitől függ egyáltalán ennek szintje, létezik-e egyáltalán olyan, hogy „boldogabb típusú ember”. A pozitív pszichológia tudománya már régóta foglalkozik a kérdéssel, a kutatások pedig néha egészen váratlan megállapításokat is tettek. Többek között:

• Saját boldogságunk szempontjából gyakran felülértékeljük az életkörülményeinket, pedig ezek a legkevésbé fontosak: az, hogy valakinek mennyi a pénze, milyen a családi állapota, mindössze 10-15 százalékban befolyásolja az alap boldogság szintünket.
  
  
• A genetika 50 százalékot számít, hiszen az öröm megélését akadályozhatja az érzelmi labilitás, bizonyos mentális betegségek, mint a klinikai depresszió vagy a klinikai szintű szorongás.
  
  
• Jó hír viszont, hogy boldogságunk 40%-a tudatos döntések eredménye, vagyis majdnem felerészben tudjuk befolyásolni saját boldogságunkat.

Meglepő tévhitek

Nagy Henriett szerint még mindig gyakori mítosz a társadalmakban, hogy külső tényezők alapján értékeljük a boldogságot. A valóság ezzel szemben az, hogy amikor valaki házasságot köt vagy beköltözik egy szebb házba, esetleg vesz egy nagyobb kocsit, az átlagosan két évvel növeli a boldogságérzetet, ezután folyamatosan hozzászokunk, és már nem fog többé örömet szerezni. „A tartós boldogságot ezek nem tudják hatékonyan befolyásolni. Egyre többet, egyre jobbat akarunk és mindig ott lesz egy relatív hiány” – mondta a klinikai szakpszichológus.

Nagy Henriett

Reviczky Zsolt

Az is gyakori tévhit, hogy a fiatalok a legboldogabbak az életben. Közülük ugyanis nagyon sokan aggódnak a jövő miatt, ezért nem tudják megélni a jelenben kínálkozó pillanatokat. A legtöbb kutatás szerint a társadalomban az idősek a legboldogabbak, mert a teljesítmény hajszolása helyett már az emberi kapcsolatokra koncentrálnak. „Ha valakinek sikerül megőriznie az egészségét és kikerül a mókuskerékből, sok stressz lekerül a válláról, van ideje hobbikra és nem aggodalmaskodik a jövőn” – magyarázta Nagy Henriett.

Ma már a legtöbb kutatás azt mutatja, hogy a generációk közül a középkorúak a legboldogtalanabbak, aminek általában a túlhajszoltság, az időhiány és az állandó teljesítménykényszer az oka.

A boldogság két útja

HVG Könyvek

Adódik tehát a kérdés, az életkörülményeink ellenére hogyan tudjuk fejleszteni saját tartós boldogságérzetünket. Nagy Henriett szerint ennek két útja van: a boldogság teher alatt és örömteli úton is nőhet.

„Előfordul, hogy olyan trauma éri az embert, ami felébreszti. Ha felborul minden, muszáj újat építeni, az pedig gyakran igazibb lesz. A poszttraumás növekedés gyakran arról szól, hogy valaki tényleg megtanulja megélni az élet apró örömeit, újraértékeli a kapcsolatait” – mondta a szakember, hozzátéve, hogy maga az öröm is lehet a fejlődés mozgatórugója.

Nem hamis, nem passzív

hvgkonyvek.hu

Nagy Henriett szerint gyakori, hogy amikor hétköznapi értelemben boldogok vagyunk, nem is tudunk róla. Az emberek többsége akkor kezd el a boldogsággal foglalkozni, amikor boldogtalannak érzi magát, nem véletlen, hogy a modern, hajszolt világban egyre népszerűbb a téma. Ennek persze negatív hatása is lehet: ha túlzóvá válik a boldogság keresése, akkor elvárásként élhetjük meg, és folyamatosan másokkal hasonlítgatjuk össze magunkat.

„A valódi pozitivitás nem hamis, nem passzív, és nem azt jelenti, hogy nem élem meg a negatív gondolatokat. Nyugodtan mondhatom, hogy fáradt vagyok, lehangolt vagyok, ebben kell a szabadság. A jót ugyanis csak akkor fogom értékelni, ha látom a rosszat is” – tanácsolta Nagy Henriett.

A pozitivitást azon keresztül lehet fejleszteni, ha minél több jó élményt megpróbálunk felsorolni a múltunkból és megosztani másokkal. Az, hogy ezt tudatosan végezzük, pedig egyáltalán nem lehetetlen feladat: mindegy, hogy a jelen-tudatosságunkat akarjuk növelni, vagy a jövőbeli boldog pillanatainkat akarjuk megtervezni, a lényeg, hogy ezt ne a pénzhez, a megjelenéshez vagy a hírnévhez kössük, hanem saját, személyes fejlődésünkhöz és a másokhoz való kapcsolódásunkhoz.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben a hála, a bizalom és a remény érzéseivel foglalkozunk.

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja – akár a Kamasz különszámot is megkaphatja ajándékba.