Hogy látják, min kellene változtatni a menopauzáról való kommunikációban ahhoz, hogy hiteles információhoz tudjanak jutni az érintettek?

Jakab Attila: Fontos tudni, hogy a 90-es években mindez egészen jól működött Magyarországon, amikor a menopauza-ambulanciák hálózata a jelenleginél nagyságrendekkel több nőt látott el. A helyzet a kétezres évek elején változott meg, amikor egy rosszul kommunikált tanulmány miatt világszerte megkérdőjeleződött a hormonterápia, és ezzel együtt az egész menopauza-témakör háttérbe szorult az orvosi gyakorlatban.

A szakma is elbizonytalanodott?

J. A.: Igen, a szakma számára is úgy tűnt eleinte, hogy a korábbi tudományos eredmények mégsem állják meg a helyüket. Mindez egy rosszul interpretált vizsgálat miatt, amelyben nem elég körültekintően publikálták a különböző betegcsoportokra vonatkozó adatokat. Mivel ezt a szakmai sajtó után a laikus média is felkapta, ügy lett belőle, és széles körben elterjedt, hogy a hormonterápiának több a kára, mint a haszna. Húsz év után jutottunk el oda, hogy szakmai körökben újra kezd nyilvánvalóvá válni, hogy a hormonpótlás előnyei messze túlszárnyalják az esetleges árnyoldalakat. Szerintem egyébként pont az érintettek, a nők fogják rákényszeríteni orvosaikat, a nőgyógyászokat és a családorvosokat egyaránt, hogy foglalkozzanak a menopauza szindróma kezelésével. A háziorvosok szerepét azért is kiemelném, mert annyira szerteágazóak a tünetek, hogy az érintettek először leginkább hozzájuk fordulnak a panaszaikkal.

A személyes tapasztalataik alapján a nőgyógyászok és a háziorvosok hány százaléka van tisztában a hormonterápiára vonatkozó korszerű állásponttal és kezelési protokollal?

László Ádám: Én 20 százalékot mondanék, és sajnos ez a nőgyógyászokra is igaz. Tapasztaljuk, hogy a nem kívánt mellékhatásoktól félve sokan lebeszélik a betegeiket a hormonterápiáról. Ma Magyarországon a rászoruló – tehát nem az összes – változó korban lévő nőknek mindössze kb. három százaléka kap megfelelő kezelést. Miközben rendelkezésünkre áll egy meggyőző adathalmaz, amely azt bizonyítja, hogy megfelelő módon és a kellő időben elkezdve a hormonpótlást, annak sokkal nagyobb a haszna, mint a kára.

J. A.: Az is lényeges persze, hogy egyénre szabottan kell végiggondolni mindent. És itt nemcsak a családi kórtörténetre gondolok, hanem mondjuk például a testsúlyra. Ha valakinek magas a testsúlya, az kockázatokat jelent a hormonfüggő daganatokra vonatkozóan: endometrium daganatra vagy emlőrákra. Ilyen esetben az ösztrogén mellett, a hormonterápia részeként adandó progeszteront úgy kell kiválasztani, hogy az orvos az ebből a szempontból erősebb védelmet jelentő készítményt írja fel.

Arra vonatkozóan vannak-e megbízható adatok, hogy a nőknek mekkora része szenved jelentős tünetektől a menopauza bármely szakaszában?

L. Á.: Körülbelül a nők háromnegyede.

J. A.: Ehhez azt is hozzáteszem, hogy a laikusok nagy része nem gondolja idetartozónak a hangulati, pszichés változásokat. Ezeket a tüneteket az elmúlt évtizedekben nem kezelték jelentőségüknek megfelelően, holott nem ritkán súlyosabbak, mint a hőhullámok vagy az alvásproblémák.

Mi lehet ennek az oka? Kevés adat állt rendelkezésre a tüneteknek és a klimaxnak az összefüggéséről?

J. A.: Ezeket a jelenségeket nagyon nehéz vizsgálni, objektivizálni. A hőhullám, a vérzészavar pontosan leírható, súlyosságuk egy skálán meghatározható. A neurológiai tünetek feltérképezéséhez viszont alapos pszichológiai, akár pszichiátriai vizsgálatok szükségesek. A mai gyakorlatban is nehéz objektíven leírni őket. A tünetek és a menopauza közötti összefüggéseket azóta látjuk egyre tisztábban, mióta korszerű hormonpótló kezelési lehetőségeink vannak, amelyek látványos módon megszüntetik a hangulati változásokat, a feledékenységet, ingerlékenységet, a depressziós hajlamot.

L. Á.: Mára egyértelműnek tűnik, hogy ezek a panaszok a menopauza szindróma témakörébe tartoznak, és az ösztrogénhiánnyal kapcsolatosak. Azért is nehéz felállítani a diagnózist és javulást elérni, mert szerteágazó a tünetegyüttes: a szexualitással kapcsolatos elemektől kezdve – amilyen mondjuk az orgazmuskészség csökkenése – a hangulati labilitáson keresztül a súlyosabb depressziós állapotokig tart a skála. Sok nő nem is nagyon tudja, hogy hova, milyen szakemberhez forduljon.

Az is előfordul, hogy ha eljutnak egy pszichológushoz, az felír valamilyen antidepresszánst, és nem is vizsgálódik tovább?

J. A.: Igen, és persze ez csak tüneti és nem oki kezelés. Miközben van lehetőségünk ezeket a panaszokat úgy mérsékelni, hogy hosszú távon járulékos haszonként az ösztrogénhiány okozta betegségek megelőzésében is segít a hormonpótlás. Itt elsősorban a csontritkulásra és a kardiovaszkuláris védelemre gondolok. Azt is figyelembe kell venni, hogy száz évvel korábban a menopauzát a nők nem sokkal élték túl. Ezzel szemben a várható átlagéletkor emelkedésével ma életük bő harmadát ösztrogénhiányos állapotban töltik.

Az interneten nőgyógyászoktól is lehet olyan erős kifejezéseket olvasni, hogy minden, egyébként egészséges ötvenéves nőnek szüksége van hormonpótlásra, mert különben a szervezete leépül, tönkremegy. Az ilyen „szélsőséges” mondatok elbizonytalanítják az embert úgy általában a hormonpótlással kapcsolatban.

L. Á.: Azért ez így erős túlzás. Azt senki nem mondta, hogy mindenkinek szüksége van hormonpótlásra. A nők azon 25 százalékánál, akiknek semmilyen panaszuk nincs, fel sem merül a hormonpótlás, legalábbis ma a tudomány nem javasolja mondjuk a csontritkulás megelőzésére sem. Én egyébként azt mondom, hogy ha rendelkezésre áll majd egy teljesen mellékhatásmentes kezelés, akkor nem lesz rá indok, hogy ne alkalmazzuk mindenkinél, mert csak előnyei lesznek a hormonpótlásnak.

A jelen pillanatban létező gyógyszereknél milyen mellékhatásokkal kell számolni?

J. A.: Fontos leszögezni, hogy a menopauzális hormonpótlásból alapvetően az egészséges nők tudnak hasznot húzni, mert náluk a legkisebb bármilyen kockázat. Leginkább a trombózis előfordulását növeli – bár elenyésző mértékben – a hormonkezelés.

L. Á.: Azt is lényeges kiemelni, hogy az ösztrogén, amit beviszünk, ugyanolyan kémiai szerkezetű ösztrogén, mint amit a petefészek termel. Tehát a fogamzásgátlástól eltérően itt nem szintetikusan előállított ösztrogénnel dolgozunk. Bevinni pedig lehet tablettában és bőrön keresztül. A bőrön át való bevitelnek az az előnye a tablettával szemben, hogy a hatóanyag így elkerüli a májat. Az ösztrogénről ugyanis tudjuk, hogy a májban trombózist elősegítő anyagok termelődését indíthatja el. Ezért annak, akinek volt már mélyvénás trombózisa, nem javasolnám a tablettás hormonpótlást, de a bőrön át felszívódó készítményeket igen. Ezt is jelenti a személyre szabott kezelés.

Van még egy fontos kérdés, ez pedig a kezelés időtartama: ha egy egészséges ötvenéves nő elkezdi a hormonpótlást, mennyi ideig folytathatja?

L. Á.: Az általánosan elfogadott álláspont most az, hogy a menopauza körül vagy röviddel utána elkezdve öt év az a periódus, amelyre nagy biztonsággal, nagy haszonnal, kevés mellékhatással javasolható a hormonterápia azért, mert úgy tűnik, hogy idősebb korban – amikorra már elkerülhetetlen az érrendszer meszesedése – erősödnek a mellékhatások. Ugyanakkor egyre több meggyőző adatunk van arra is, hogy a hosszú távú hormonpótlásra is igaz, hogy az előnyei meghaladják a kockázatokat.

J. A.: Az ösztrogénnek van értágító hatása is. Az erek meszesedésével az érfalak elvesztik rugalmasságukat, valószínűleg ez az oka, hogy ha idősebbeknél kezdjük el a hormonterápiát, akkor az megnöveli az agyvérzés és a koszorúér-betegségek kockázatát. Pontosan ez torzította el az ominózus tanulmánynak az eredményeit is: a vizsgált betegek nagy része ugyanis 60 éven feletti volt, az 50 és 60 közöttiek kevesebb, mint 20 százalékot képviseltek.

L. Á.: A 60 év felett elkezdett hormonterápiánál, amikor az utolsó menstruáció óta legalább tíz év eltelt, már több mellékhatás jelentkezhet: gyakoribbak lehetnek a kardio-vaszkuláris problémák, szívinfarktus, tüdőembólia, trombózis. Míg fiatalabb korban ennek pont az ellenkezője történik, akkor inkább védelmet jelent ezektől a betegségektől a hormonterápia. Tehát nagyon nem mindegy, mikor kezdi valaki. De ezzel együtt hangsúlyozom, hogy ha 60 éves kor felett nő is a relatív rizikó, ez nem azt jelenti, hogy gyakori lesz, hanem azt, hogy egy picivel gyakoribb.

Míg mondjuk az emlőrák minden negyedik nőt érint.

L. Á.: Igen, de annak az előfordulását nem befolyásolja klinikailag érzékelhető mértékben a hormonkezelés. Egy csomó olyan tényező van, amelynek sokkal nagyobb szerepe van az emlőrák kialakulásában. Számít a szülésszám, a dohányzás, az alkoholfogyasztás, és talán mindenekelőtt a testsúly.

J. A.: Még annyit hozzátennék, hogy ezt a bűvös öt évet akkor határozták meg, amikor a kétezres évek elején a téves következtetések miatt a járulékos kockázatokat eltúlozták. A szakma „biztonsági megoldásként” javasolta ezt az időtartamot. A mai álláspont szerint öt év hormonpótló kezelés biztosan szükséges ahhoz, hogy a hosszú távú előnyöket ki tudjuk használni. Tehát például öt év hormonpótlás után még további tíz év elteltével is olyan állapotban lesznek a csontok, hogy lényegesen csökken a csonttörések előfordulása.

L. Á.: Vizsgálatok bizonyítják azt is, hogy azoknál, akik fiatalon, 50 év körül elkezdik a hormonpótlást, szignifikánsan csökken a szívinfarktus esélye. Márpedig nagyon sok nő hal meg infarktusban a menopauza után. 50 év alatt a férfiaknál sokkal gyakoribb az infarktus, mint a nőknél, de a menopauza beköszöntésével megszűnik a különbség a két nem között, és ennek az ösztrogénhiány az oka. Azoknál, akik hormonpótlást kapnak, igazolhatóan kevesebb a szívinfarktus, mint a kontrollcsoportban.

Névjegyek

Prof. Dr. László Ádám: Ph.D., habilitált egyetemi magántanár, szülész-nőgyógyász és klinikai farmakológus szakorvos. A Bajcsy-Zsilinszky Kórház Szülészeti-nőgyógyászati Osztályának szaktanácsadója, az intézet tanulmányi és oktatási vezetője. 20 éve vezeti a kórház Menopauza ambulanciáját. Laikusoknak írt könyve a témában: Gyakorlati útmutató a női változókor időszakához.

Dr. Jakab Attila: Ph.D., habilitált egyetemi docens, szülész-nőgyógyász és endokrinológus, a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának igazgatóhelyettese és a Nőgyógyászati Részleg vezetője. A Reproduktív Endokrinológiai munkacsoport vezetője, ezen belül 20 éve vezeti a Menopauza ambulanciát. A Magyar Menopausa Társaság elnöke.

Gócza Anita

Érdekli a téma? Olvassa el a napokban megjelent Menopauza természetesen című könyvet, amelyet most akciósan vásárolhat meg.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelynek témája: szabadulás a múlt fogságából.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.