A csecsemőt még az életfenntartó ösztönei irányítják. Sír, ha éhes, ha szomjas, ha fázik, ha melege van, vagy ha valami fáj. A szobatisztaság jó példa a tudatosság kialakulására.

A pontos ideje egyénfüggő, de minden normálisan fejlődő gyermek képes a szobatisztaságra, hiszen ez idegi-szervi kapcsolat és annak tudatosítása. A gyermek először megtapasztalja az aktuális történést: most éppen pisil. Aztán már képes ezt összekötni a szervek által jelzett ingerrel, és egyre korábban képes lesz ezt jelezni.

A fokozatosság: 1. „most éppen pisilek”, 2. „pisilnem kell”, de ez még csak pár másodperccel van az esemény előtt (a kanapé vagy a szőnyeg bánja), 3. „pisilnem kell” – képes eljutni a vécé közelébe, de még nem éri el, 4. „pisilni kell” – és el is ér a vécéig. Ez a négy lépés kiválóan megmutatja, hogy a tudatosság hosszabb folyamat.

A társadalom része

Egy kisgyermek mindennapi életében gyakran láthatjuk az ösztönök megnyilvánulását. Hiszti, sírás, verekedés, kacagás, nevetés, vagyis gyakorlatilag minden olyan gesztus, amelyben az aktuális érzelmek jelennek meg.

A gyermek lassan a társadalom részévé válik azáltal, hogy intézménybe – bölcsődébe, óvodába – kerül. Ekkor kiemelt feladattá válik az eligazodás a szociális térben, a társadalmi szabályok megértése és megtanulása. Kiemelt cél lesz a tudatosan vezérelt viselkedés.

Leginkább a jutalmazás és a büntetés formáival találkozik, melyek segítségével a felnőtt környezet igyekszik szociálisan érzékennyé varázsolni őt. A személyiségfejlődés szempontjából egyáltalán nem mindegy azonban, hogy ez milyen módon történik.

A szülők feladata, hogy olyan védő és támogató, mégis szabályozó környezetet teremtsenek gyermeküknek, amelyben lelki sérülés nélkül elsajátíthatóvá válnak ezek a gyakran ki sem mondott szabályok.

Olvassa tovább Héjja Edit pszichopedagógus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben egyensúllyal, tudatossággal foglalkozunk.

Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál vagy rendelje meg!