A sportpszichológia nem csak arról szól, hogy hogyan nyerjünk

Teljesítmény, stressz, egyéni célok, kapcsolatok, az edzők lelkivilága, abúzus – csak néhány hívószó a sportpszichológia komplex világából. A Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen rendezett beszélgetést Simonyi Balázs ultrafutó moderálta, kérdéseire pedig a Sportpszichológia – Útmutató a kiemelkedő teljesítményhez című kötet szerzői válaszoltak: Kovács Krisztina és Gyömbér Noémi sportszakpszichológusok, Hevesi Krisztina sportszak- és szexuálpszichológus, valamint az aktív versenyzőként 2021-ben visszavonult és azóta gyerekek atlétika edzőjeként tevékenykedő Kazi Tamás középtávfutó bajnok.

Szerteágazó stressz és a megoldás

A legstresszesebb események, a téthelyzettel és teljesítményelvárással bíró versenyek a sportoló életének csak egy kisebb hányadát jelentik – lepi meg a közönséget Kovács Krisztina, hozzátéve, hogy a hétköznapok történései szintén jelentős stresszorok lehetnek. Vagyis az edzések, azok körülményei, a helyszínekre való eljutás, az edzővel és a csapattársakkal való kapcsolat, illetve a sérülések és az egészségi állapot mind stresszfaktort jelenthetnek.

Simonyi Balázs, Kazi Tamás, Kovács Krisztina, Hevesi Krisztina és Gyömbér Noémi

Szondy Dalma

Mindemellett pedig a sportolónak magánélete is van: a sportkarriert össze kell tudnia egyeztetni a munkájával, a tanulmányaival, a családjával, a kapcsolataival. „A sportszakpszichológus feladata támogatni a kliensét abban, hogy képes legyen megküzdeni a különböző nehéz helyzetekkel” – mondta az említett sportszakpszichológus.

Minden sportoló rémálma

A teljesítményhez szükség van „a jófajta izgalomra”, a pozitív stresszre. Stresszkezelés helyett érdemes inkább stresszkontrollban gondolkodni – ajánlja Kovács Krisztina. A különböző relaxációs technikák, az autogén és mentális tréningek remek eszközöket jelentenek az izgalmi szint megfelelő szinten való szabályozására, miközben a koncentráció is fejlődik. Fontosnak nevezte a humort – mint az érzelmi megküzdés egyik eszközét – és a negatív forgatókönyvekkel való racionális szembenézést is.

A Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem

Szondy Dalma

A sérülések és az azokkal való megküzdés minden sportoló rémálma, hiszen egy-egy baleset esetén az egészség-betegség mellett nagy erővel bukkanhatnak fel a sportkarrierrel kapcsolatos aggodalmak is. Kazi Tamás a tokiói olimpia előtt, egy elődöntő során szenvedett kulcscsont-törést, ami egy időre megakasztotta versenyzői karrierjét. Elmondása szerint ez egy kifejezetten nehéz időszak volt, ám a visszatérésben és az eredményes folytatásban jelentős motivációt jelentett a példamutatás a kisfia számára, illetve a „nem fejezhetem be így” gondolata is.

Összecsiszolandó szerepek

Izgalmas kérdés, hogy milyen célok és milyen teljesítményelvárás vezeti a sportolót és az edzőjét. „Egy kifejezetten relatív kérdéskörről van szó” – emelte ki Gyömbér Noémi. Ide tartozik, hogy utánpótláskorú vagy idősebb korosztályról van-e szó, és az sem mindegy, hogy „fejlődésben vagy eredményben gondolkodunk”.

A sportszakpszichológus szerint mindkét megközelítésnek – vagyis az eredmény- vagy fejlődésközpontúságnak – helye van azzal együtt, hogy olykor egyensúlyt kell teremteni a két szemléletmód között. „Ezek összeegyeztethetősége viszont sok munkát kíván” – ismerte el.

Simonyi Balázs, Kazi Tamás, Kovács Krisztina, Hevesi Krisztina és Gyömbér Noémi

Szondy Dalma

A különböző szerepek és az azokkal összefüggő gondolkodásmódok közötti lavírozás nehézségeit Kazi Tamás is megerősítette. Edzőként az „edzéseken szülő vagyok”: próbálja nevelni a gyereket, miközben barátnak is kell lennie, mert „az a legfontosabb, hogy a gyerekek szeressék, amit csinálnak és szeressenek az edzéseimre járni”. „Nem könnyű ezt megvalósítani” – tette hozzá a bajnok. 

A siker több arca

A siker nem egy állapotot jelent, hanem egy folyamat vagy munka eredményét – emelte ki Hevesi Krisztina, megjegyezve, hogy nélkülözhetetlen a célok kijelölése, mert „célok nélkül olyanok vagyunk, mint a hajó iránytű nélkül”. A győzelmen kívül – hívta fel rá a figyelmet Kovács Krisztina – a versenyzőt egyéb értékek – például önmaga maximumának az elérése, egy jó közösséghez való tartozás – is vezérelhetik.

Rendszerben dolgozni

Az eseményen kiderült az is, hogy a sportpszichológia jelentős változásokon ment keresztül az elmúlt bő egy évtized során. „Elkezdtünk rendszerben dolgozni” – osztotta meg Kovács Krisztina. Vagyis a sportolók együtt dolgoznak az edzőkkel, erőnléti edzőkkel, gyógytornászokkal, de még a sportvezetőkkel is, „hiszen ugyanabban a helyzetben vannak, ugyanazokkal a problémákkal küzdenek”.

A könyvszerzők Kazi Tamással

A szakemberek számának és a mentális egészségre fordított figyelem növekedését is üdvözölte Gyömbér Noémi. Lényeges, hogy „a sportolót a saját értékrendje mentén támogassuk”. Manapság már egyre kevésbé démonizálják a szorongást és a negatív gondolatokat, „hiszen ezek természetes dolgok” az életünkben. Egy másik tendenciát megemlítve elmondta: elkezdtek puhulni azok a keretek, amelyek között eldől, hogy egy sportoló mit és miért áldoz be az életében.

Kovács Krisztina megjegyezte, hogy miközben az edzőkkel kapcsolatos elvárások listája igencsak hosszú, addig az ő mentális egészségük nem kap elég figyelmet a sportpszichológián belül. Kiderült az is, hogy fontos lenne többet foglalkozni a sportszülőkkel, illetve az abúzus problémakörével is. „Átlagosan 20 év kell ahhoz, hogy valaki elő merjen lépni egy bántalmazás történetével” – érzékeltette a helyzet komolyságát Hevesi Krisztina.

Lippai Roland

Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál vagy rendelje meg!