Valószínűleg Cecily Von Ziegesart érte a legnagyobb meglepetésként, hogy szinte véletlenül megírt könyve, a
Gossip Girl (magyarul Bad Girl), amely hamar sorozattá terebélyesedett, először a könyves sikerlistákat hódította meg, majd a televízió révén még nagyobb elismerést hozott a
kezdő írónak.Az unatkozó, frusztrált és rémisztően gazdag New York-i tizenévesekről szóló sztori nemcsak a kamaszokat hódította meg, de a felnőttek körében is jelentős mennyiségű
rajongója akadt. A szexualitással, drogokkal és más, kisebb-nagyobb kihágásokkal is lelkesen foglalkozó tinidráma szereplői a teljes ismeretlenségből egyik
percről a másikra az érdeklődés középpontjába kerültek. Szinte alig maradt olyan magazin, amelynek címlapját ne díszítette volna már valamelyikük arca, a New York Magazine, a Details, a GQ és a Vanity Fair után még a híresen finnyás amerikai Vogue is bevállalta a szép szőkeséget játszó Blake Livelyt.
Már csak a Rolling Stone nem foglalkozott a pletykás csapattal (a
gossip jelentése pletyka), de végül ők sem hagyhatták ki a lehetőséget. A fotósorozatot a gyakran botrányos és időnként valóban érdekes képeiről híres Terry Richardsonra bízta a magazin. Ez volt az első munkája a Rolling Stone számára, ezért azt gondolhattuk volna, hogy valami igazán forradalmi elképzeléssel áll elő. Nos, ha a sorozatban tinilányokat játszó, persze valójában nagykorú színésznők páros fagylaltnyalogatása és cukorszopogatása forradalminak számít, akkor Richardson és a Rolling Stone viszik a fáklyát.
Az állóképek mellett a magazin természetesen nyilvánosságra hozott egy werkfilmet is, ami további mérföldkő a merész beállítások útján. Az ifjú sztárok például kevés ruhában, mindannyian egy ágyban merednek a kamerába és rendkívül vonzóan párnacsatáznak. Nem tudunk betelni ennyi kreativitással és ízléssel, az újító ötletekről nem is beszélve.
KM