A BBC televíziócsatorna egy éve kezdte vetíteni a Gavin és Stacey című népszerű televíziós szappanoperát az Egyesült Királyságban, s a sorozatban játszó két túlsúlyos mellékszereplőnek, James Cordennek (aki Gavin legjobb barátját játssza) és Ruth Jones-nak (Stacey legjobb barátnője) köszönhetően a diszfunkcionális karakterek azonnal sztárokká váltak. A gömbölyded színészek teljesítményét a közönség mellett a szakma is elismerte a rangos BAFTA díjjal.
Corden és Jones nem az egyedüli túlsúlyos celebek, a trend sem korlátozódik csupán az Egyesült Királyságra. Ha emlékszünk Seth Rogenre, a Felkoppintva című filmből, Jack Blackre, a Nagyon nagy Őben vagy a Holiday-ben, esetleg Nikki Blonskyra a Hajlakkból, akkor nyilvánvaló, hogy Hollywoodban is egyre több teltkarcsú szereplő akad, és nem kizárólag komédiázó szerepekben, ahogyan az megszoktuk, hanem romantikus főszerepekben is. Bizonyos orvosi szakértők szerint ez a jelenség teszi a kövérséget elfogadottá a társadalom számára.
Michael McMahon, az angol Nuffield Health magán egészségügyi lánc orvosprofesszora azt állítja, a túlsúlyos színészek futtatása „rossz példát” mutat a társadalomnak, nagyjából ugyanolyan módon, mint ahogyan a kórosan soványak teszik. McMahon szerint a sztárok idealizálása szerepet játszik a társadalom normáinak beállításában, így ha az anorexia és a bulimia azért terjed, mert nullás méretű sztárjainkat akarjuk utánozni, akkor az egyre nagyobb számban megjelenő túlsúlyos sztárok a nagy testet normalizálják. A professzor 2000 embert átfogó közvélemény-kutatása szerint a túlsúlyos emberek egyre apatikusabbak az állapotukkal kapcsolatban, ötödük semmit sem tesz annak érdekében, hogy javítson az egészségén, és sokan nincsenek is igazán tudatában annak, hogy súlyproblémájuk van. Pedig az elhízást nem szabad könnyen venni, hiszen nagyjából tíz évvel rövidíti meg az életet, és olyan betegségek okozója, mint a 2-es típusú cukorbetegség, a szívinfarktus vagy a meddőség, sőt, néhány rákbetegség oka is lehet a nagy testtömeg.
„Mi állandóan a média által erőltetett vékonyságról beszélünk, pedig a probléma mind a két oldalon jelen van. Ha az emberek továbbra sem vesznek tudomást a súlyproblémáikról, akkor a társadalom várható életkora jelentősen megrövidül” - figyelmeztet McMahon professzor a The Times angol napilap hasábjain. A cikkhez érkezett vélemények alapján viszont úgy tűnik, az angol közvélemény mereven elutasítja ezt a feltevést, több okból is.
A tehetségnek kell lennie az első számú mércének, nem pedig a külsőnek – vélekedtek a hozzászólók. A túlsúlyos emberekre ez még inkább igaz, hiszen ők tényleg csak akkor kerülhetnek a figyelem központjába, ha kimagaslóan tehetségesek valamiben, noha néhány vékony celebről (például Paris Hilton) ez nem mondható el. Márpedig ha valaki tehetséges, akkor a színpadon vagy a filmvásznon a helye, méretre, hajszínre, bőrszínre való tekintet nélkül – foglaltak állást a hozzászólók. Többségük elutasította, hogy bárki felelőssé tehető egy egyén elhízásáért. Ha valaki azt a pozitív tényt, hogy ma már, köszönet az egyenlő esély kampányoknak, a túlsúly nem akadálya az érvényesülésnek, kifogásként használja az evésre, az a saját hibája, és bár a gének nagy szerepet játszanak, sőt, létezik befolyásolhatóság is, a bűnbakot nem a sztárvilágban kell keresgélni – mondták mások.
A téma egyértelműen izgatja a briteket, hiszen a statisztikai adatok szerint a népesség jelentős része túlsúlyos. Nemrég olyan javaslat is elhangzott a médiában, hogy a kövér tanárok ne taníthassanak, mivel ezzel rossz példát mutatnak. Lehet, hogy ezek után még Micimackó is veszélybe kerül.
Krisztina O'Brien
