A 7 legbutább tévhit a kövérségről

A 7 legbutább tévhit a kövérségről

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
life-style.hu

"Minden kövér lusta disznó: ha sportolnának, képesek lennének lefogyni.

"Minden kövér lusta disznó: ha sportolnának, képesek lennének lefogyni."
"A kövérek nem ismerik az "elég" szót az evésben"
"A kövérek általában hormonzavarosak, a kövér nők nem is képesek kihordani egy gyereket"
"A kövérek büdösek és ápolatlanok"

Hasonló degradáló kijelentéseket gyakran hallani a túlsúlyos emberekkel kapcsolatosan, de a hangos megnyilvánulásoknál sokkal rosszabb is van:
- amikor egy kövér ember nem meri betenni a képét egy önéletrajzba, mert ettől kevesebb eséllyel indul egy álláspályázaton
- amikor a McDonaldsban megróvó pillantásokat kap, hogy "na, ettől hízott így meg"
- amikor egy strandon vagy egy konditeremben kinézik maguk közül a plázacicák
- amikor a ruhaboltban az egyébként teljesen átlagosnak számító 46-os méretű ruha iránt érdeklődik, amire az eladó gúnyos hangon válaszolja "ez egy prémium márka, ebből a 42-es a legnagyobb méret", holott neki is van pénze arra a "prémium" márkájú ruhára (amiből azért nincs nagyobb, mert amúgy Kínában készül).

Ki kövér és ki nem?

A kövérség, a túlsúly fogalma annyira relatív, hogy tulajdonképpen nem létezik rá válasz. Időben és térben változik a társadalmi testsúly ideál, ezért nincs olyan sztenderd, ami alapján kimondható valakiről, hogy kövér. Ilyenkor jönnek a tökéletesen áltudományos testtömeg index-szel és társaival, amire majd még később visszatérek. Szerintm addig, amíg az embert nem korlátozza mozgásában és életvitelében a súlya, addig nem tekinthető kövérnek. Azt viszont, hogy kit mikor mi korlátoz, senki más nem tudja eldönteni helyette, kizárólag rajta múlik.

Kövérek és soványak

A társadalomban a kövérség kifejezetten utált dolog. Maga a kövér szó is negatív felhanggal bír. A kövéreket folyamatos inzultus éri, míg a soványak csak néha kapják meg a zörgő csontú jelzőt, és azt is csak extrém esetben. A soványakról soha nem gondolják azt, hogy lusták, ápolatlanok, hogy egészségtelenek vagy lelki problémáik vannak. Nem utasítják őket vissza egy állásinterjún, és nem próbálja a kormányuk, a családjuk, a barátaik és minden jóakarójuk rábeszélni: változtassanak külsejükön. És minél kövérebb valaki, annál többet szembesül a társadalom utálatával. Amikor visszanézem középiskolás képeimet, rá kell jönnöm: egyáltalán nem voltam kövér. Vékony sem, de kifejezetten csinos voltam. Engem már akkor is azzal froclizott a családom, hogy fogyjak le. Pedig ma elégedett lennék magammal, ha visszamehetnék az időben.

A Torrid üzletlánc extra méretű modelljei
©


Hát nem érted, hogy a kövérség egészségtelen?

Nem először fordult elő velem a napokban, hogy megakadt a szemem valami MTI híren, amely tudni véli: valami névtelen intézet névtelen kutatása szerint a kövér emberek hamarabb lesznek rákosak. Ezt a triviális sületlenséget pár évvel ezelőtt egy volt barátom vágta a fejemhez überérvként arra, hogy miért kéne lefogynom. Akkor találkoztam először ezzel az extrém marhasággal, amit azóta is több fórumon viszontláttam.

Ennek cáfolatára álljon itt néhány pont, amely megfogalmazásához Kate Harding amerikai újságírónő blogját használtam segítségül.

1. A fogyókúra ipar az egyik legjövedelmezőbb üzlet ma a világon. Sok cégnek rengeteg pénzt megér, hogy olyan kutatások és tanulmányok lássanak napvilágot, aminek hatására minél többen kezdenek el ditétázni. Az állami egészségügy sok országban - így itthon is - a gyógyszerész lobby befolyása alatt áll, akiknek érdekük még több diétás kapszulát eladni.

2. Mivel minden tudományos kutatás alapja valamilyen hipotézis, amit utána megcáfolnak vagy alátámasztanak a tudósok, ezért bármikor lehet olyan kutatást végezni, amiből egy tézis vagy annak az ellentéte derül ki. Talán sokaknak meglepő lesz, de vannak olyan független kutatások, amely szerint a kövérebb emberek tovább élnek és nagyobb eséllyel élnek túl egy szívinfarktust vagy stroke-ot, mint sovány társaik. Olyan tanulmányok is léteznek, amelyek szerint a zsír megvéd a magas vérnyomás, a rák, tüdő- és szívproblémák, sőt a 2-es típusú diabétesz ellen is.

3. Az egészség megőrzéséért a legtöbbet azzal tehetünk, ha egészséges ételeket eszünk és rendszeresen mozgunk. A rossz minőségű étel és a kövérség nincsenek szoros összefüggésben egymással. Rengeteg vékony ember egészségtelenül étkezik és nem mozog eleget, míg sok túlsúlyos ember odafigyel arra, hogy egészséges ételeket egyen és mozog is, mégis túlsúlyos marad. Tényleg.

4. A diéták hosszú távon nem működnek. Nagyon alacsony azok száma, akik egy drasztikusabb fogyókúra után legalább 5 évig tartani tudják súlyukat. Rendszerint ugyanannyi vagy még több jön vissza, mint amennyit leadtak. Ráadásul a súllyal való jojózás sokkal veszélyesebb hosszú távon, mint a kövérség. Azok az emberek, akik hol lefogynak, hol visszahíznak, a lehető legrosszabbat teszik az emésztésükkel, az epéjükkel, és nagyobb eséllyel lesznek cukorbetegek is.

5. Minden emberi lénynek joga van ahhoz, hogy tisztelettel és egyenjogú lényként bánjanak vele. A kövérségről szóló kutatások sértőek, és tovább növelik a kövérekkel szembeni társadalmi előítéletességet. Nem véletlenül nem készülnek olyan kutatások, amik azt mutatják meg, hogy a melegek, a színesbőrűek vagy hinduk mennyivel gyakrabban lesznek rákosak. Egyrészt nem áll érdekében semmilyen lobbynak, másrészt nagyon hamar kiderülne, hogy az egyes emberek életmódjától és öröklött génállományától függ az egyes betegségekre való hajlamuk.

6. A kövér emberek megszégyenítése egyáltalán nem használ. Ha a megszégyenítésztől bárki lefogyna, nem lenne már kövér ember a világon. Nem lehet valakit a saját érdekében utálni.

7. Mindenv embernek megvan a saját ideális testsúlya. Ez nem valami tudományos kslkuláció eredménye, hanem a saját testfelépítésünknek, genetiksi adottságainknak, lelki harmoniánknak megfelelő állapot. Az emberi agy úgy működik, hogy mindig effelé a testsúly felé fogunk tendálni. Lehet ebben plusz-mínusz néhány kilónyi eltérés a hangulat, az adott életkörülmények hatására, de életünk során ekörül a számunkra ideális állapot körül fog mozogni a súlyunk, még ha a fejünk tetejére is állunk.

Éppezért itt az ideje, hogy mielőtt feltétlen odaadással elhiszünk mindent, amit megpróbálnak lenyomni a torkunkon, kicsit gondolkodjunk. Aki pedig legközelebb azon kapja magát, hogy lenéz, megkülönböztet vagy előítéletes egy kövér emberrel, gondolkodjon el rajta: vajon miért is zavarja ez őt igazából?

Hozzászólások