A magánrepülőgépek – státusszimbólumként betöltött szerepük mellett – a gyakorlatilag határtalan, globális szabadság lehetőségével ajándékozzák meg tulajdonosaikat. Az esetek többségében a hírességek magángépeire figyelünk fel, azonban az ilyen repülők nagy része cégek tulajdonában van.

A magángépek és tulajdonosaik nagyon sokfélék lehetnek. Ausztrália sivatagos részein egyszerű közlekedési eszköz a saját repülőgép, vannak, akik autó helyett használják, hiszen olyan messze van az otthonuk a külvilágtól, hogy muszáj repülve közlekedniük még akkor is, ha vásárolni indulnak. Ezek, a beton leszállópálya helyett füvön és szántóföldön is landolni képes gépek azonban nem luxus járművek, csupán hétköznapi közlekedési eszközök, amelyeknek motorja kerekek helyett propellert hajt. Sokkal érdekesebb és megdöbbentőbb azonban a sugárhajtású magánrepülőgépek arzenálja, amelyeket cégek, sikeres üzletemberek, uralkodók, illetve hírességek vásárolnak világszerte.

A céges tulajdonban lévő ilyen jellegű repülőgépek nagy része munkacsoportokat, különleges küldeményeket vagy a cégvezetés tagjait szállítja tárgyalásról tárgyalásra, esetleg telephelyről telephelyre – akár kontinensek között – megadva nekik a lehető leggyorsabb utazás lehetőségét, ahol nem kell menetrendhez igazodni. Jelenleg közel 11 ezer magángépet tartanak nyilván világszerte, azonban a gazdasági válság ideje alatt ez a szám csökkeni kezdett. 2008 végén a gépek 16 százaléka várt eladásra, annak ellenére, hogy új gép rendelése esetén továbbra is fennáll az átlag 2-3 éves várakozási idő. Figyelembe kell azonban venni, hogy ezeket a gépeket nem „csak” megvásárolni költséges, hanem üzemeltetni is, és folyamatos üzemkész állapotban tartásuk is óriási összegeket emészt fel. A magától értetődő hangárbérlési és műszaki karbantartási költségek mellett a kiadások legnagyobb részét a személyzet fizetése teszi ki. Manapság egyre több cég foglalkozik ilyesfajta gépek bérbeadásával, vagy résztulajdonlási lehetőséget kínál – több fél között megosztva így a költségeket.

Kisebb madarak

A magánrepülők nagy részét a kisebb, 4-20 fős gépek teszik ki. Ezek fedélzetén általában minden utast különleges, kényelmes, bőrből készült fotel várja, de persze vannak asztalok, mellékhelyiség és csomagtartó is. A nagyobb gépeken nem ritka a légiutaskísérő jelenléte sem, aki repülés közben is gondoskodik az utasok kényelméről.

A Gulfstream cég eddig közel 1500 sugárhajtású magángépet gyártott Georgia állambeli központjában, ahol a gép megrendelése előtt is már több alkalommal találkoznak a leendő tulajdonossal, hogy minden részletet egyeztessenek vele. A felszerelés és az anyagok kombinációja szinte végtelen lehetőségeket kínál, emellett egyéni igények kielégítését is vállalják Savannah-ban. A különböző üléskombinációkon, alaprajzokon kívül az ülések kialakításáról, bőrhuzatuk színéről, a szőnyeg mintájáról és anyagáról, a hangulatvilágítás kialakításáról és az utastér fa részeinek alapanyagáról is itt döntenek. Ugyancsak ekkor dől el, hova kerüljön a pezsgőhűtő, vagy hogy a fürdőben lévő mosdókagyló aranyból készüljön-e.

A Gulfstream legnagyobb, G550-es típusa esetén például 6 különböző ajánlott kabinkialakítás közül lehet választani, amelyek 12-18 fő részére biztosítanak helyet a fedélzeten, 4 elkülönített részben. Ezek között találunk 4 fős munkaasztalt, de 8 fős lounge jellegű teret is. Természetesen a megrendelő teljesen egyénire is alakíthatja a belsőt, például egy hálókabin kialakításával. Az alapfelszerelésbe tartozó elektronikai berendezések között megtaláljuk a faxot, a wifi-t, a műholdas telefont, a fedélzeti CD- és DVD-lejátszókat és akár 50 cm-es monitorokat is. A jelenleg még fejlesztési stádiumban lévő, az előbbinél is nagyobb – 30,4 m hosszú – G650-es a világ legnagyobb (70 cm átmérőjű) repülőgépablakain keresztül biztosít majd kilátást a kék égre vagy éppen a csillagokra, és közel a hang sebességével fog repülni leszállás nélkül, akár Los Angelesből Kairóba.

A legnagyobbak

A magángépek piacának méretre legnagyobb – eladott mennyiség szempontjából azonban már kisebb – szegmensében további két népszerű gyártót lehet megemlíteni, a kanadai Bombardier-t és a brazil Embraert. Mindkét gyár készít kisebb, regionális repülésre alkalmas utasszállító gépeket, illetve azok üzleti verzióit. A Bombardier CRJ-200-asa sokunknak ismerős lehet, hiszen a Malév is évekig használta ezt a típust közelebbi európai célállomásaira repülve. A típus üzleti verziója, a Challenger 800-as sorozat a Malév 48 fős székezése helyett csupán 15-19 utasnak nyújt helyet hasonló megbízhatóság és költségek mellett.

A fedélzeti luxus azonban nem hasonlítható össze a menetrendszerinti közlekedésben használt testvérével. A Challengerben általában csak egy-egy ülés található a folyosó két oldalán, a CRJ-200-as oldalankénti kétüléses rendszerével szemben. De van olyan verzió is, ahol a menetiránynak oldalt helyezkedik el egy 3-4 személyes kanapé, illetve tárgyalóasztalok mellett a menetiránynak háttal elhelyezkedő bőr ülés is található. Ezek egy része forgatható, hogy kényelmesebben lehessen elfoglalni a helyünket. Az italokat természetesen üveg és kristály poharakban szolgálják fel, az asztalok pedig nemes fából készülnek.

Az eddig említett gépek egyik jellemzője, hogy a kabinok viszonylag kis belmagasságúak, amelyekben nem minden utas képes felegyenesedve sétálni. Másképp van ez a Boeing 1996 óta kínált Boeing Business Jet (BBJ) termékcsaládjában, amely a Boeing népszerű 737-es típusára épül. A 737-700-as menetrend szerinti változata a Malévnél például 121 utast szállít, míg a Business Jet verzió mindössze 25-50 fő számára kínál ülőhelyet. Ebben a repülő lakásban már elfér egy társalgó „terem” plazma TV-vel és sarokkanapéval, egy 6 fős ebédlőasztal, dolgozó szoba és francia ágyas hálószoba is – saját fürdővel és zuhanyzó fülkével. Természetesen a Boeing is teljesít bármilyen személyes kívánságot, ami egy ekkora gépben egyáltalán megvalósítható. A típus nagyon közkedvelt a világ kormányzatai, uralkodói és vezető cégei körében, többek között Ausztrália, Malajzia és Nigéria kormányfője is birtokol egy-egy ilyen gépet.

A kezdeti nem várt sikerek nyomán a Boeing a nagyobb, interkontinentális járatokon használt széles törzsű gépeiből is készít VIP verziót, amelyek tényleg minden létező (és nem létező) igényt kielégítenek. Ezekbe már jacuzzit, plafonra szerelt arany csillárt és bármi mást be tudnak szerelni, amit a megrendelő csak elképzel. Az ilyen igények teljesítése óriási összegeket emészt fel, hiszen minden egyéni kívánságot repülésbiztonsági szempontok szerint is vizsgálni, tervezni és engedélyeztetni kell. Például egy jacuzzi esetében biztonsági okok miatt van szükség arra, hogy a pilótafülkében legyen egy olyan gomb, amivel azon nyomban leereszthető a víz, hiszen erre nagy turbulencia során szükség lehet a hánykolódó gép súlyelosztása miatt.

A Boeing 747VIP változatának 280 millió dolláros vételára mellett átlagosan 20 millió dollárt költenek el a vásárolók a kabin belső végleges kialakítására. Az ilyen, 445 m2 alapterületű gépekbe akár egy 12 fős mahagóni ebédlőasztal, az emeletre pedig egy kisebb bár is beépíthető, és ráadásként a gép hátsó részében még elfér 40-50 első osztályú ülés, így a tulajdonos akár osztálytalálkozót is szervezhet a repülőgépén vagy elviheti az egész baráti társaságát egy távoli helyre nyaralni. Londoni indulás esetén akkor kell leszállnia útközben, ha Új-Zéland valamelyik szigete vagy az Antarktisz a célja. Ha a tulajdonos úgy kívánja, az emeleten olyan hálószobá(ka)t is ki lehet alakítani, amelyeknek egyáltalán nincs ablakuk, így zavartalanul alhatnak az utasok, függetlenül attól, hány időzónán és napszakon keresztül tartózkodnak a levegőben. A Jumbojet korábbi verzióiból egyébként több mint 20 magánváltozat repül a világon, és van amelyikben még táncparkett is található.



Híres pilóták, világhíres tulajdonosok

A legtöbb híresség – többek között Britney Spears, Tom Cruise, Julia Roberts, Madonna vagy éppen Paris Hilton – rendelkezik saját repülőgéppel. De ne higgyük, hogy ez 21. századi jelenség! Elvis Presley élete során két repülőgép boldog tulajdonosának is mondhatta magát, a kisebbik egy Lockheed Jetstar volt (a Hound Dog II.), a nagyobbik pedig egy Convair 880-as (ezt lányáról, Lisa Marie-ról nevezte el). Az 1959 és 1962 között gyártott négy hajtóműves Convairt akkoriban a világ néhány légitársasága menetrendszerinti járatain is használta, összesen 65 darab épült belőle. Ezek közül az Elvis tulajdonában lévő gép a legjobb állapotban megmaradt példány, amelyet Gracelandben, az Elvis múzeumban állítottak ki a kisebb Jetstarral együtt.

Érdekes annak a Boeing 707-esnek a története is, amelyet 1964-ben az ausztrál Qantas légitársaság számára építettek. Nyolc évvel később Frank Sinatra vásárolta meg, aki 3 évig használta, mielőtt az amerikai milliárdos, Kirk Kerkorian tulajdonába került. 1998-ban a gép újabb híres tulajdonost talált magának, ugyanis John Travolta gyűjteményének lett eddigi legnagyobb példánya. Travolta az egyik leghíresebb pilóta, a Boeing 747-es Jumbójára is van típusengedélye, vagyis pilótaként vezetheti a gépet, utasokkal a fedélzeten. Travoltának egyébként első számú szenvedélye és hobbija a repülés, talán emiatt is lakik Floridában, mégpedig egy olyan 5000 fős közösségben, ahol a település 1300 otthonához 700 hangár tartozik. A kis városka gyakorlatilag egy repülőtér köré épült, a házak mindkét oldalán vannak garázsok és aszfaltozott felhajtók: egyik oldalon az autóknak, másik oldalon a repülőgépeknek.

Bruce Dickinson, az Iron Maiden együttes énekese is képzett pilóta, első tisztként dolgozik az Astreaus légitársaságnál, és Boeing 757-eseken repül. Niki Lauda, a korábbi Forma-1-es világbajnok is imádja a repülést, ő a pilótaság mellett saját légitársaságokat is alapított: először a Lauda Airt, újabban pedig a Niki névre hallgató fapados céget. A Forma-1-es pilóták nem mindegyike vezet repülőgépet, de akad közöttük jó néhány magánrepülő-tulajdonos. Többek között David Coulthard, Michael Schumacher és Nigel Mansell is saját repülővel járta a világ versenypályáit, de Jenson Button és Kimi Raikkonen is a saját gépével érkezik a versenyekre. Vannak olyan hírességek is, akik pusztán luxus közlekedési eszköznek tekintik a repülőket, sőt a pletykák szerint előfordult már, hogy a három gépet tulajdonló Tom Cruise kedvenc biozöldségeiért is a repülőjét küldte el egyik alkalmazottjával.

Óriásgépek magántulajdonban


A magántulajdonban lévő óriásgépek belső kialakításáról nem sokat tudhatunk, a tulajdonosaik általában titokban tartják a fedélzeti luxus szintjét és különlegességeit. Boeing 767-es gépet használ például Roman Abramovich, a Chelsea futballcsapat orosz tulajdonosa, illetve a Google alapítói, Larry Page és Serge Brin is. Roman Abramovichot hírbe hozták az eddigi egyetlen elismerten magáncélra vásárolt Airbus A380-as, kétszintes szuperjumbo lehetséges tulajdonosaként is. Hivatalosan nem lehet tudni, hogy ki lesz a 2011-re elkészülő repülő kastély tulajdonosa, lehet, hogy az orosz oligarcha, lehet, hogy Bill Gates, bár egyes feltevések szerint egy közel-keleti olajmágnás vagy a brunei szultán is lehet a vevő. Egyelőre mindenki cáfolta, hogy ő lenne a vásárló, így a találgatás még eltarthat egy ideig. A 300 millió dolláros, 600 m2-es belső fedélzettel rendelkező gép több mint 500 utast szállíthatna, de a sok-sok szék helyét a tervek szerint edzőterem, étterem, jacuzzi és moziterem venné át.

Akik bérelnek

Azok, akik nem tudnak repülőgépet vezetni, vagy nem kívánnak kizárólagos saját tulajdonú repülőgéppel közlekedni, és megelégednek a kisebb gépek szolgáltatásaival, több erre szakosodott cégen keresztül bérelhetnek repülőt, vagy válhatnak résztulajdonosokká. Ha az utóbbit választják, a belépési díjat követően a cég résztulajdonosaivá válnak, és bármikor a rendelkezésükre bocsátanak egy magángépet, amelynek a használatáért óradíjat kell fizetni. Aki ezt az utat választja, olyan hollywoodi hírességekkel együtt lesz résztulajdonos, mint Jerry Seinfeld, Nicole Kidman, Tom Hanks vagy Julia Roberts. Ennek a megoldásnak az egyetlen hátránya, hogy nem alakítható ki repülőgép belseje az egyéni ízlés szerint, és elveszik annak a lehetősége is, hogy valamilyen egyedülálló luxus szolgáltatással váljék különlegessé a magángép.