Van-e trombózis Budapest vérkeringésében?
Hány szobrot döntöttek le, és mennyit állítottak az elmúlt húsz évben? Ha Budapest egészségügyi intézményei a főváros artériáit alkotnák, vajon mekkora lenne a trombózis veszélye? Illetve, ha a metróhálózatot egy mászófalra helyezzük, feljuthat-e a merész falmászó a csúcsra? Szubjektív Budapest Tér-képek kiállítás nyílik október 20-án a Centrális Galériában.
A rendszerváltás után 33 emlékművet likvidáltak, 9-et átalakítottak, 11 leromboltat visszaállítottak és 115-öt avattak, ez derül ki Keszegh Balázs és Székely Júlia: PEXESO.BP interaktív installációjából, melyen a játékos kedvűek próbára tehetik majd a memóriájukat. Liszka Tamás és Bart Dániel hangtérképe pedig egy olyan digitális asztalon fogja bemutatni Budapestet zajain keresztül, melyhez a Microsoft egy 14 ezer dolláros surface-t biztosított a Szubjektív Budapest Tér-képek című kiállításhoz, mely október 20-ától tekinthető meg a Centrális Galériában.
A tárlat alapgondolata Seres Szilvia fejéből pattant ki, aki kurátorként egy pályázatot indított, hogy inspirálja a képzőművészeket, térképészeket és történészeket: mutassák meg Budapest arcát az elmúlt két évtized változásain keresztül valamilyen térkép formájában, természetesen a kartotéka hagyományos értelmezését kitágítva, a digitális világ kihívásait figyelembe véve.
A 42 pályázóból a szakmai zsűri, melynek Gyáni Gábor és Török András is tagja volt, tizenkettőt válogattak be, majd a terveiket az OSA Archívum és az NKA finanszírozásának segítségével valósították meg. Így jöttek létre az installációk, melyek minden érzékszervre hatnak, ugyanúgy, ahogy a folyamatosan változó fővárost is látja, hallja, szagolja az érzékeny városlakó.
Bekerült például Nagy Kristóf is a legjobb tizenkettő közé, aki fiatal művészettörténészként az utcaneveket kezdte el vizsgálni, és a térképen helyettesítette a címeket a névadóktól vett idézetekkel.
