Zsúfolásig tömött lelátók, színvonalas játék, éneklő szurkolók, vidám, mosolygós arcok – ez jellemzi manapság a nyugat-európai focimeccseket. E légkör miatt látogat el a foci egyre több hazai szerelmese Manchesterbe, Barcelonába, Milánóba, Londonba vagy Münchenbe. Hasonló élményben ugyanis idehaza már vagy két és fél évtizede nincs részük. Se jó foci, se kulturált körülmények. Ezzel szemben Európa nyugati felén élmény meccsre járni. Nemcsak a 90 perc, hanem a körítés miatt, ami elválaszthatatlan része a show-nak, s ez nem csak a drukkereket, hanem még az „oldalbordákat” is izgalomba hozza. Aki egyszer volt ilyen meccsen, az soha nem felejti el - szurkolófeleségként sem. És nem csak azért, mert a külföldi meccsnézés mellé jár a városnézés vagy a vásárolgatás is.

Szóval nem árt meglepni férjünket vagy kedvesünket születésnapján páros belépővel valamelyik nyugat-európai futballstadionba, mert meglepetés érheti még azt is, aki zsigerből utálja a focit. Csak ki kell választani a csapatot és az időpontot a fociutak.com-on, ahol a lehetőségekhez mérten bárhová szereznek jegyet a megrendelőnek. Bár egyes utazási irodák egyenesen specializálódtak a sportturizmusra, a legolcsóbb még mindig az, ha egyénileg foglal az ember lánya szállást és rendel meccsjegyet a külföldi csapatok honlapján. A jó szerencsében bízva pedig talán a stadionnál is vásárolható az utolsó percben jegy.   

A meccshangulat már a kezdés előtt órákkal hatalmába keríti a magyar szurkolókat is. A mérkőzésnek helyet adó város központi részén – Milánóban például hagyományosan a Dóm előtt - a két csapat vezérdrukkerei hangolják magukat különböző rigmusokkal, szeretett klubjuk nótáival. Fokozza a hangulatot a stadiont övező pubok felkeresése, ahol nőknek való finom söröket és italokat is kínálnak, miközben a helyiek megosztják az utóbbi évtizedek meccseivel kapcsolatos sztorijaikat a külföldi érdeklődővel.

A felvezetéshez tartozik a stadion melletti shop kínálatának megtekintése. A hangulat hevében kevesen állják meg, hogy ne vegyenek valamit a csapat emblémájával díszített kütyükből, jelvényekből, kitűzőkből, bögrékből, sálakból, sapkákból, mezekből, még ha utólag húzósnak is találják azok akár 80 eurót is kóstáló árát. A meccsnézésnek ugyanis megvannak a maga kellékei. Alig akad szurkoló, aki valamilyen ruhadarabbal ne jelezné, melyik csapatért szorít. A nők meg vegyék bölcsen tudomásul, hogy ha fanatikus szurkoló a párjuk, évről évre lecserélik mezüket, miután a klubok – marketingfogásként, jól felfogott üzleti érdekből – minden idényben új dresszben játszatják focistáikat.

AP

Hömpölyög a jókedvű tömeg a helyszínre, aztán bent a lelátókon – mondhatni – kifejezetten családias a hangulat. Arrafelé ugyanis már megvalósult az, amiről Magyarországon még csak álmodozunk: nemcsak férfiak, hanem nők és gyerekek is szép számmal kilátogatnak a meccsre, amelynek kezdetén, majd utána többször is több ezren együtt éneklik a csapatindulókat, melytől beleremeg a stadion. Egyszerűen felemelő ez az együttes élmény, amit itthon lehetetlen átélni. „Amikor a férjem pár éve először rávett arra, hogy kísérjem el kedvenc csapata, az angol Chelsea meccsére, a nyolcvanas évek brit futballhuliganizmusára gondolva egy kicsit tartottam a kirándulástól” – meséli egy szurkolófeleség, akinek aggodalmai a helyszínen egy csapásra megszűntek. Mi több, annyira megfogta a légkör, hogy azóta évente többször is kimegy a férjével Londonba. Tetszik neki, hogy a focisták profi módon teszik a dolgukat, lobog bennük a győzni akarás, mindig tele a stadion, remek a hangulat, s mindenki sportszerűen szurkol. Az egyik meccs után, a stadionból kifelé menet például fültanúja volt a két szurkolótábor párbeszédének. A győzelem miatti örömükben dalolóknak a vesztes csapat drukkerei odaszóltak: „jól játszottatok!” Mire jött a válasz: „á, csak szerencsénk volt”. Ja, lehet ezt így is?