Így lett a vasárnapból szünnap
„A szocziális reformok kellő közepén áll kereskedelemügyi miniszterünk: megalkotta a vasárnapi munkaszünetet...
„A szocziális reformok kellő közepén áll kereskedelemügyi miniszterünk: megalkotta a vasárnapi munkaszünetet szabályozó törvényt” – örvendezett vezércikkében a Népszava 1891 augusztusában. A törvénycikk szerint „vasárnapokon, valamint szent István király napján, mint nemzeti ünnepen, a magyar szent korona országainak területén az ipari munkának szünetelnie kell”. Ennek a 120 éves törvénynek azonban paradox módon inkább csak a XX. századi kommunista érában szereztek következetesen érvényt. A munka ugyanis, főleg a kereskedelemben, 1945 előtt is és 1990 után is folyt, miután az üzletek nyitva tartásának korábbi, szigorú korlátozását a rendszerváltáskor egy tollvonással eltörölték. Hiába lobbiztak tavaly év vége óta a kereszténydemokraták is, hogy a hét utolsó napján csak a társadalom zavartalan működése szempontjából elengedhetetlen szolgáltatást nyújtók, az életvédelmi szervezetek, a sport- és kulturális tevékenységet elősegítő szolgáltatók, valamint – sajátos kivételezéssel – a 280 négyzetméteresnél kisebb üzletek működhessenek, Orbán Viktor miniszterelnök júniusi állásfoglalása szerint ez jelenleg keresztülvihetetlen.
Hatnapos munkahetet itt-ott már a jogi szabályozás előtt is tartottak, az emberségesebb munkaadók ugyanis már a XIX. század derekán engedélyeztek egy – a keresztény szokásjog szerint a hét utolsó napjára eső – pihenőnapot. Szervezett és hatékony munkásmozgalom hiányában a vasárnapért egyébként is a katolikus egyház küzdött a legelszántabban. Nem mellesleg a minél szorgalmasabb templomjárás érdekében, ami reményeik szerint határt szabhat a társadalmi rendet felforgató eszmék – köztük az akkoriban Magyarországon még jelentéktelen szocializmus – terjedésének. Évtizedek küzdelmével annyit sikerült elérni, hogy egy 1868-as törvénycikk „az istentiszteletek zavartalansága érdekében vasárnapokon minden nyilvános és nem elkerülhetetlenül szükséges munka” felfüggesztéséről rendelkezett. A renitens munkáltatóknak azonban nem kellett komolyabb büntetéstől tartaniuk – derül ki Prepuk Anikónak a Történelmi Szemle legutóbbi számában megjelent, e kérdés történetét összefoglaló tanulmányából.
A teljes cikket a HVG e heti számában olvashatja.