A Londoni Állattani Társaság vezetésével körülbelül kétszáz szakértő kapcsolódott be a vizsgálatokba: ezerötszáz, találomra kiválasztott hüllőfajt vettek górcső alá. A tudósok az adatok alapján arra jutottak, hogy a hüllők 19 százalékát fenyegeti a kihalás veszélye, ezen belül 12 százalékuk veszélyeztetettségét kritikusnak lehet minősíteni. A felmérés szerint a fajoknak csaknem fele sebezhető állapotban van.

A hüllők négylábú magzatburkos állatok. Négy ma élő rendjük ismert: a teknősök, a krokodilok, a felemásgyíkok és a pikkelyes hüllők. Az Antarktisz kivételével minden földrészen megtalálhatók, főleg a trópusi és szubtrópusi éghajlatú területeken. Egyik fajuk sem képes testhőmérsékletének állandó értéken tartására, ezért hideg vérűeknek is nevezik őket. Egyes teknősfélék kivételével valamennyi hüllőt szarupikkelyek borítanak, és tüdővel lélegeznek.

A hüllők több millió éve léteznek, őseik olyan kétéltűek, amelyek szárazföldön és vízben egyaránt éltek. Becslések szerint ma körülbelül 9500 fajuk van.

"Ezek az állatok fontos szerepet töltenek be a táplálékláncban, zsákmányszerzőként és prédaként egyaránt - idézte a felmérést ismertető BBC News a tanulmány vezető szerzőjét, Monika Bohmot. „A kockázat az, hogy ha egy fontos szem kiesik, akkor az egész táplálkozási folyamat átalakulhat, akár drámai módon" – tette hozzá.

Elmondta azt is, hogy mivel a hüllők sok faja sajátságos környezetben és egyedi éghajlati viszonyok között él, rendkívül érzékenyek a természeti feltételek legapróbb változásaira.

A tanulmány szerint az egyik legveszélyeztetettebb egy Bolíviában élő gyíkfaj, amelyből évek óta nem láttak élő egyedet: félő, hogy már ki is halt. Elképzelhető, hogy hasonló sorsra jutott a Haitin honos kilenc anolisz gyíkfaj közül hat. Az édesvízi teknősök fele veszélyeztetett, harminc százalékuk teljesen eltűnhet. Bohm szerint a teknősöket nemcsak a környezeti változások érintik károsan, hanem élelmiszerként és házi kedvencenként is vadásznak rájuk.