Tetszett a cikk?

Jó dolog az öntözködés, főleg fiúknak, férfiaknak. A hétpróbás locsoló a kölni mellett verssel is készül. Az internet és mobil ontja az új versezeteket, de vigyázat, a többségük csak annak látszik, használatuk ellenjavallott. Nem árt, ha tudjuk, honnan indult az öntözködés története, és miért vagyunk ennyire dévajok Krisztus feltámadásának ünnepén.

A díszített/festett tojás és a locsolás. Ez a két mozzanat ma már szétválaszthatatlanul hozzátartozik a magyarországi (elsősorban vidéki) húsvéti szokásegyütteshez. Igaz, nem volt ez magától értetődő mindig, de már így is több évszázados tradícióról beszélhetünk. Talán nincs még egy olyan ünnepünk, amelyben a szakrális és a profán, az egyházi liturgikus és szilaj pogány hagyomány ennyire összecsúszna. A húsvéthoz szorosan hozzátapadt a termékenység befolyásolását szolgáló szokásegyüttes. Róheim Géza antropológus–pszichológus szerint az ünnepnek egyértelműen szexuális tartalma van (a fiú locsol, a lány piros tojást ad). De ugyanúgy kapcsolódott hozzá a halottkultusz, elsősorban Jézus Krisztusé, illetve a férfivá-asszonnyá avatás vagy a katartikus (megtisztító) rítusok.

Bod Péter már 1786-ban feltárta a húsvét népi ünnepének két lényegi mozzanatát: „A kátékuménusoknak keresztségekből, akik ezen a napon a vízbe meríttetnek vala, fennmaradott volt a Magyaroknál az a szokás, hogy Húsvét másodnapján öntözték s vízbe hányták egyik a másikat nevetségesen. (…) Megvan az a szokás, hogy festett tojásokat készítenek.” És legott meg is magyarázza, hogy miért a tojás a legfőbb kellék. Egyrészt mert a régi zsidók is pészah idején tojásfestéssel idézték meg Jeruzsálem pusztulását, másrészt a tojás „a föld újjászületésének vagy termésének volna Symbaluma [szimbóluma]”.

Írásunkban leginkább most a húsvét hétfőjén, azaz másnapján szokásban lévő öntözködéssel vagy locsolkodással foglalkozunk. A lányok erőszakkal való megfürösztésétől az illatos parfümökkel való permetezéséig nagy utat járt be e szokás a középkor óta, vagy akár csak az utóbbi száz évben.

„Az öntözés kétségtelenül a tavaszi lustratio [engesztelő áldozattal való megtisztulás] egyik erotikus célzatú változata” – fogalmazott finoman a kalendáris szokások avatott ismerője, Bálint Sándor pap-tudós. Réső Ensel Sándor a XIX. század közepi viszonyokat imígyen szemléltette: „nemegyszer volt eset, hogy a leány gutaütés vagy áthűlés következtében bele is halt; mely okból némely helyütt az ily baromi öntözködés el is van tiltva”.

S hogy száz év múlva sem volt kevésbé „baromi” a helyzet, és a legények akkoriban is „derekasan öntöztek”, bizonyítja a Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárában (NMEA) található emlékezés. Csordás Istvánné folklór-adatgyűjtő az 1940-es évek Kállójának (Nógrád megye) szokásait idézi meg. Eszerint „amilyen szép a krisztusi szeretet és a vendéglátás hagyományát ápolni, olyan durva volt a szokás, és számtalan emberi áldozatot követelt”.

Öntözködés Matyóföldön. Vízöntő kor
© AP - Szandelszky Béla

Mégis honnan jön a szokás, hogy húsvétkor a férfiak így vagy úgy (szépszóval vagy erőszakkal elérve) megöntözik a lányokat, asszonyokat? A NMEA-ban bukkantunk egy formabontó locsolóversre, amely maga ad magyarázatot a talányra. A szöveg Kocsordról származik, 1910 és 1930 között keletkezett:

Kérem, egy kevéssé lecsendesedjetek,
Amíg egy kis dolgot megfejtek köztetek,
Tudom, nem tudjátok, hogy ez a paráolás, [permetezés]
Honnan, miből került ez a locsolódás.
Onnan, mert amidőn zsidók és pogányok
Kereszténnyé lettek, nőtt a tudományok;
A zsidó vallásba megmaradtak előbb,
S ha mentek azoknak kitárt házuk előtt,
Utálatból az ily új keresztényeket
Leöntötték, csúffá így tették ezeket.

S az egykori eredetmagyarázó locsoló egy csavarral úgy zárta mondandóját, hogyha adnak neki piros tojást, akkor azt is elárulja, „a hímes tojás honnan kerülhetett nálunk ily nagy becsbe”.

A keresztény legenda szerint a Jézus feltámadása miatt összesereglett csődületet a katonák Pilátus parancsára kútból merített vízzel oszlatták szét. Emellett egészen a VI. századig a keresztelés időszaka húsvét idejére esett, s csak aztán kötődött a születés idejéhez. Adódna tehát a megfejtés, amiként virágvasárnapon Jézus jeruzsálemi bevonulásának emlékünnepén a mediterrán országokban pálmaágat, nálunk pedig zöldágat hordoznak, s barkát szentelnek, úgy világos a húsvéti öntözködés szokásának újszövetségi eredete is.

Adódna. Csakhogy számos környező népnél, szlováknál, csehnél, németnél a legutóbbi időben egyáltalán nem volt szokásban a locsolkodás, ők húsvétkor inkább a vesszővel való csapolást részesítették előnyben. A víz tisztító, termékenységvarázsló hatása mindenütt ismeretes, a húsvéti dévajkodásnak ez a formája azonban mégsem vált „európai normává”, tehát ha valaki nagyon akarja, tekintheti hungarikumnak.

A férfiak és a fogyasztás ünnepe? (Oldaltörés)

 

Tojásfestés. Sokszínű hagyomány
© MTI

„A húsvét az év bármely ünnepétől nagyobb jelentőséggel bír a férfinép számára” – jegyezte meg keserűen Csordás Istvánné műkedvelő folklórgyűjtő. S szemléletesen leírja, hogy bár a hajnali öntési tombolással már nagymise idejére végeztek, „de a férfinépség felnőtt tagjai, főleg a legények nagy része annyira berúgott, hogy a templomba menésről elfelejtkeztek, vagy ha akartak volna, akkor sem tudtak volna elmenni”.

De a kölnivizes locsolkodás elterjedéséig valóban ennyire siralmas lett volna a helyzet? Sok helyen bizonnyal igen, s – látva a népszokás mai továbbélését – a tömeges, gyors és alapos lerészegedést sincs okunk kétségbe vonni, de több helyen a menyecskéknek is megvolt a lehetőségük visszavágásra vagy védekezésre.

Egyfelől sok helyen csak egyetlen legénycsapatot engedtek be a házhoz, a csak nagymiséig lehetett felkeresni a lányokat, másfelől a családfő rendelkezhetett kíméletesebb végrehajtási módokról is. Vahot Imréék 1853-ban például beszámolnak arról, hogy bár Kolonon is kúthoz vonszolják a lányokat, „vödörrel leöntetnek, vagy egy ingre vetkőztetve őket a vályúban megfürösztik” őket, de aztán a menyecskék – suhogó kedden – nyolc szál fűzfavesszőből font suhogóval „jól megverik őkelméket”. A nemek egykori csatájának képe bontakozik ki előttünk.

Nem beszélve arról, hogy a későn jövőket sok helyen maguk a csintalan lányok várták a vödörrel, a Rábaközben meg kedd a női locsolás napja volt. Bálint Sándor gyűjtötte fel locsolóversüket:

Kanyarodik már a nap,
Keljenek fel az urak.
Krisztus felkelt a sírjából,
A halál hatalmából.
Megmosta a lelkünket,
Megváltott bennünket.
Illat szállt el sírjából,
Drága koporsójából.

A húsvét maszkulin tobzódásként való értelmezése tehát egyoldalú megközelítés. Szuhay Péter néprajzkutató az 1984-es besenyőtelki (Heves megye) ünnep kapcsán mutatta ki például, mennyire az egész falu közösségét megmozgatja a húsvéti ünnepkör, de még maga a hétfői locsolás is. „Ebben a rendszerben [az egykor létezett szocializmusban] alakult át a korábban csak legényeket, leányokat érintő locsolkodás szokása, s vált a társadalom szinte egészét megmozgató eseménnyé” – írja hézagpótló tanulmányában.

És valóban, az utóbbi ötven év alaposan átformálta a húsvéti szokásokat, de nem csupán a politika a ludas ebben, hanem a gyors életformaváltás, az urbanizáció, a lokális kultúrák térvesztése az ipari tömegkultúrával szemben.

Az ötvenes években kelt anekdota szerint Rákosi Mátyás javaslatokat kért az addigi ünnepek nevének és jellegének megváltoztatására. A diktátor a tervezet egyes pontjait elfogadta, így lett a Mikulásból Télapó, a karácsonyból fenyőfa, szentistvánból alkotmányunk és a kenyér ünnepe. A húsvét ügyében beérkezett javaslatokat, a Tojás ünnepét, illetve a Locsolóünnepet már ő is túlzásnak tartotta.

Minden új politikai rendszer első lépései közé tartozik, hogy megpróbálja a maga képére formálni az emblematikus napokat, ünnepeket. Különösen igaz volt ez a létezett szocializmus deklaráltan futurista politikájára. Az új korhoz új időszámítás kell, következésképp új ünnepek is.

A kommunista hatalom gyorsan „társadalmasította” az egyes egyházi, a családi, a volt állami ünnepeket: volt, hogy újakat kreált, másokat megszüntetett (karácsony második napját egy ideig rendeletileg betiltotta); de többségében a régi jeles napokat eredeti üzenetétől megfosztva új tartalommal töltötte meg.

A húsvéttal más volt a helyzet. Ehhez a talán legősibb keresztény ünnepkörhöz annyira komplex szokás- és hagyományegyüttes tapad, hogy elégségesnek látszott bizonyos részeket kiemelni, felerősíteni, míg másokat sokadrangúvá halványítani. Valójában azonban a húsvétnak éppen az összetettségében volt az ereje.

Nem a kommunisták voltak az elsők, akiknek nem sikerült leigázni az ünnepet. A reformáció időszakában a megreformált egyházak egy ideig szerették volna fix napra, március 25-ére tenni, de beletörődtek az addigi rendszerbe, mert nagy volt híveik ellenállása. De maga a római katolikus egyház is fokozatosan szűkítette volna a húsvéti programot: 1092-ben még négy, 1611-ben már három, míg 1771-től csak két nap a húsvét, sőt X. Pius 1919-ben még a második napot is eltörölte, mégis Európában a hétfő általában ünnep maradt.

A Rákosi-éra suta próbálkozása, hogy a tojás sárgája s fehérje közé direkt politikát szuszakoljon, megbukott (lásd példaként: „Zúg a traktor, szánt az eke. Elvtársnő, öntözködhetek-e?”). Kádár Jánosék a fogyasztás nagy szertartásaivá egyszerűsítették a régi ünnepeket, karácsonyt, augusztus 20-át, május 1-jét és a húsvétot. Ez a megoldás jobban passzolt mind a honi néplélekhez, mind az ünnepek ital- és ételáldozati tradíciójához.

A locsolóvers költészete mindenesetre néhány évtizede szökkent szárba, s a verses népköltészeti műfajok közül a lakodalmi vőfélyversek mellett talán az egyetlen, amely ma is bőven ontja új termését.

Példatár (Oldaltörés)

 

A háború előtt felgyűjtött locsolóversek feltűnően sivár képet mutatnak. A NMEA-ban őrzött anyagból kiderül, hogy a hivatásos néprajzosok alig foglalkoztak az alkalmi versikékkel, a tanítókból és jegyzőkből verbuválódott amatőr gyűjtők pedig szinte ugyanazokat a szövegeket rögzítették. 1928-ban egy gyűjtő még fontosnak tartotta a múzeum tudomására hozni, hogy van egy olyan versike, ami így kezdődik: „Én kis kertész legény vagyok…” Feltűnő, hogy mennyire prűd szövegek ezek, miközben tudjuk, hogy a locsolkodás szexuális tartalma mindenki előtt nyilvánvaló volt. Szemérmesek voltak az adatközlők, a gyűjtők és tudósok is. A legvaskosabb vers a NMEA-gyűjteményből Tiszabecsről való:

Rövid a gubám,
Fázik a pucám.
Adjanak tojást,
Hadd menjek tovább,
Szívemből kívánom.

Ehhez képest íme egy mai versezet:

Markolj tojást két kezedbe,
Már spriccelek a fejedre.
Gyorsan végzek, mint a nyuszi,
Ne mondhasd, hogy alamuszi.


Öntözködés Matyóföldön. Vízi balett
© AP - Szandelszky Béla

– Az első locsolóversek aligha lehetnek 100–150 évnél idősebbek. A városiasodás és az iskolák „teremthették a hagyományt”. Valójában nem is életszerű. Hogy a vödörrel való locsolás közepette túl sok szépet lehetett volna mondani a menekülő, sikoltozó menyecskének – mondta a hvg.hu-nak Verebélyi Kincső, az ELTE Folklore Tanszékének vezetője.

Az interneten vagy SMS-ben terjedő versikék többnyire nem is locsolóversek, inkább travesztiák, paródiák, tehát pszeudo-szövegek. Legtöbbjük annyira trágár, hogy fel se tételezhető róla a rendeltetésszerű használat. Többnyire fiatal férfiak vagy gyerekek küldözgetik egymásnak e-mailen vagy SMS-ben.

Néhány példa az obszcén versek csoportjából:

1.
Gyere kislány, meglocsollak
Kedvezményes áron:
Gumi nélkül negyven rugó,
Kölnivel csak három!

2.
Piros tojás, kék tojás,
Mézes, csokis massza,
Beleültem már megint,
Hogy a jó ég bassza!
Szabad-e locsolni?

3.
Szexológus tanácsolta,
Csináljuk ma locsolkodva.
Fordulj hátra, csukd be szemed,
A tojásig érjen kezed!
Nem bírom tovább a locsolást megállni!

4.
Az én locsolómra
Két tojás van festve,
Ha én meglocsollak,
Elmehetsz te gyesre.

5.
Lábam között két golyó,
meglocsollak vén tojó.

6.
Barifarok, csibepina, nyuszifasz,
meglocsollak, ha a pöcsömre pihe-puha puszit adsz!

7.
Van nekem egy csíkos gatyám,
abban van az én ceruzám.
Minden este írok vele,
Mégse' kopik el a hegye.
Piros tojás, kék tojás,
Nekem is van két tojás.
Föl a szoknyát, le a bugyit,
Hadd locsolom meg a nyuszit!

8.
Van nekem egy kis locsolóm,
Kölni nincsen benne,
Ha én azt most elővenném,
Nagy röhögés lenne.

Mint láthatjuk, a legtöbb versezet kínosan silány klapancia. Az 1. teljes katyvasz, nem tudni, ki kínálja kinek a kedvezményest árat, s kölnivel miért olcsóbb. A 2.-ban a téma nem stimmel. Mert mi köze szerencsétlen lánynak, hogy a locsoló részegen beleült a Kinder-tojásba? A 3. antropológiai nonszensz. 4.: ha a golyók csak festve vannak, miért biztos ennyire a biztos gyermekáldásban? A bodzapuskával való locsolásnak egyébként egykoron nagy divatja volt. 5.: a kétsoros berúgja az ajtót, nincs meg a jó locsolóverseknél kötelező mozzanat, a felkérés vagy legalább felhívás. 6.: mint a Hajdú BÉT vagy a Barnevál. 7.: talán a legrosszabb. Lagzilajcsis szöveg édes tormával. A 8. legalább önironikus.

Másik típusát alkotják az újmódi locsolóverseknek a nem szexualitással viccelődő szövegek:

1.
Zöld a moha, zöld a páfrány,
Meglocsollak, házisárkány.

2.
Sivatagban él a teve.
Locsolkodni jöttem. Hehe!

3.
Árok partján döglött ló.
Én vagyok a locsoló.

4.
Zöld erdőben jártam,
Barna medvét láttam,
Szereti a mézet,
Add ide a pénzed!

5.
Egy tök, két tök,
Három tök, négy tök.
Nem tökölök, öntök.

6.
Zöld erdőben jártam,
Elszállott egy sirály,
Locsolkodni jöttem,
Hö, király!

1–3.: szimpla kínrímek. 4.: több anyagias locsolóvers is terjed, külön tematikai alfajnak számítanak. A locsolás pénzzel honorálása a második világháború idején terjedt el, amikor a tojás drága lett és afféle valutává vált. 5.: lehetne még dolgozni rajta, bár elég régi vers ahhoz, hogy reményteljesebb végkifejletre számíthatnánk. 6.: kortárs ifjúsági rétegnyelven szólalna meg, de harmatos.

A politika már a kádári időszakban megjelent a húsvéti versekben. A legismertebb közülük: „Vietnamban jártam, atombombát láttam, fel akart robbanni. Szabad-e locsolni?” Korunkban is keletkeznek politikai tárgyú szövegek. Most nem értékelnénk külön őket, magukért beszélnek.

1.
Zúg a traktor, szánt az eke, kicsappant a trágya leve.
Elvtársnő, permetezhetek-e?

2.
Nem vagyok én liberális,
Ezért vagyok ideális.
Szabad-e locsolni?

3.
Torgyánéknál jártam,
sztárügyvédet láttam,
el akart patkolni,
szabad-e locsolni?

4.
Kossuth téren jártam,
Nagy tömeget láttam.
Nem akart oszlani,
Szabad-e locsolni?

A legfigyelemreméltóbb fajtája az ál-locsolóverseknek az, amelyik reagál saját faramuci helyzetére. Arra, hogy úgy népköltészet, hogy nem szóban, hanem médiumokon keresztül terjed – ósdi forma modern csatornákon.

1.
Gyere babám honlapomra!
Olvasd versem hervadozva!
Hogy mi a domain? Mittudom én!
De kölni vizem rád önteném.
Keresőbe írd be neved!
Böngésződben megjelenek.
Szabad-e locsolni? ;-)

2.
Meglocsollak SMS-el,
nem fogok tökölni;
neked nem kell hajat mosni,
nekem nem kell kölni...

Zádori Zsolt

Kult

Orrürítés: mióta nem töröljük az ingünkbe?

„Zsebkendőbe köhögj, tüsszents!” – inti jómodorra a legkisebb Ugrifüles tüskéshátú barátját és Brekkencset Csukás István meséjében. Ami azonban illedelmes mesefiguráknak és kortárs európai felnőtteknek természetes, korántsem az más kultúrákban és más korszakokban. A zsebkendőhasználat általánossá válása Európában is csak szűk kétévszázados fejlemény.

Kult

Mióta számít tabunak a nyilvános szellentés?

A természetes intéznivalók egykoron valóban természetesen intéződtek, ma számos tabu veszi őket körül. Nyilvános intézésükkel kiiratkoznánk a civilizált emberek köréből, feltéve, ha eleve nem tartoztunk közéjük, serdületlen gyerekek vagy láthatóan betegek vagyunk. Egykoron illemtanok tiltották például a szellentés visszatartását – próbálnánk meg most Erasmus intelmének engedelmeskedni.

Kult

A csokimikulás mint fallikus szimbólum

A Mikulás-napi ajándékozás még százéves sincs. A ma ismert szokáskomplexum a városokból, tanítók közvetítésével terjedt el a nép körében. A városiasodás, az üzlet és az oktatás alaposan átformálja az ünnepet, ám ősi rétegét még a mikuláspapír se tudja mindig elfedni. Meglehet, a gyerek kezébe a csokimikulással nem mást, mint falloszimitációt adunk. Ha így lenne, akkor sem kell megijedni.

Kult

A vesszőzés és a korbácsolás orális hagyománya

„Mustármagot jöttem kérni. Tessék engem jól elverni!” – mondta a Tiszaháton a kisfiú, és boldog volt, ha elcsépelték. Luca néma férfi volt, és nők arcát kente be lisztes tollseprűvel. Tyúkok likához varázsigéket mormolt, a lányokat jól összefogdosta. Mások a padlót szalmával szórták fel, és a földön háltak. Az éjféli mise után ostort cserdítgettek, és féktelen mulatozást csaptak. Nem feketemiséről, bacchanáliáról vagy Kovi-filmről van szó. Így (is) ünnepeltek decemberben derék földművelő eleink, nem is olyan régen.

Orbán Viktor beharangozta, hogy interjút adott Gönczi Gábornak

Orbán Viktor beharangozta, hogy interjút adott Gönczi Gábornak

Vádat emeltek egy ukrán férfi ellen, akit a brit miniszterelnök londoni ingatlanainak, illetve volt autójának felgyújtásával gyanúsítanak

Vádat emeltek egy ukrán férfi ellen, akit a brit miniszterelnök londoni ingatlanainak, illetve volt autójának felgyújtásával gyanúsítanak

Kiújult az Apple és az Epic harca, ismét letölthetetlen a Fortnite az iPhone-okra

Kiújult az Apple és az Epic harca, ismét letölthetetlen a Fortnite az iPhone-okra

Pottyondy Edina: Orbán épp ott tart paranoiában, mint Horthy száz éve

Pottyondy Edina: Orbán épp ott tart paranoiában, mint Horthy száz éve