Asztal lefoglalva, gyerek leadva. A döntőbe jutást nézzük meg kivetítőn. A radler Fantából van, amit vehettem volna rögtön rossz előjelnek. Arról nem beszélve, hogy véletlenül a Pántlikába csekkolok be, amikor a Vagonban várnak a kollégák. A zoknim pedig azúrkék.

Nem tudom, hogy raktam ezt így össze.

A mindig meglepőt húzó Löw is ezt kérdezhette magától az első félidő derekán, amikor a bőrre simuló Strenesse ingében életében talán először kezdett szűk lenni számára a kispad. Hiszen a taktikánk és mai kezdőnk is az ellenfélre volt szabva, akárcsak ez a trendi ing (Sonderanfertigung - személyre szabva és utángyártva!). Titkoltuk is rendesen, nehogy egy áruló kifecsegje, a Sportbild megírja, aztán ott legyünk a kezdés előtt másfél órával leleplezve. Pontosan lemértünk mindent, kiszámoltuk a részleteket.

Mintha csak Joachim Löwnek hívták volna Daniel Kehlmann nagyszerű regényének (A világ fölmérése) főhősét. Az olaszokról – akárcsak a többi Eb-résztvevőről – több száz oldalas játékanalízist készíttettünk a kölni sportfőiskola negyvenfős stábjával. Tehát mindenre, de MINDENRE fel voltunk készülve. El is mondtuk: Löw fejében arra is van válasz, ha hátrányba kerülünk rögtön a meccs elején, és arra is, ha nem sikerül egyenlíteni a második félidő első harmadának végéig. Mert azért szívesen beszéltünk dekádokban: mi LESZ az elsőben, a másodikban, a harmadikban.

MTI / EPA / Bartlomiej Zborowski

Ahogy egy „németnek” szegődött bloggerhez illik, Walter, a fricc ezt a pökhendiséget tökéletesen reprodukálta. Jó előre megmondtam, hogy mi az álomdöntő tétje, ahová tegnap este az egyik résztvevőnek, a németeknek mégsem sikerült bejutni. Viszont az én összeállításom valószínűleg még Löwénél is jobb volt, aki a félidőben saját maga rossz döntéseinek a korrekciójára kényszerült. Talán pont úgy, ahogy az már jó előre, az eshetőséggel számolva a fejében megvolt. (Gomez, Podolski le, Klose, Reus be.) De hát ez se segített. Mint ahogy ezen az estén valószínűleg semmi sem tudott volna a németeken segíteni.

Az eddig oly hibátlan Badstuber-Hummels-páros irgalmatlant betlizett: az első gólnál a beadás előtt Cassano Hummelst ültette hintába, Balotelli pedig úgy fejelhetett, hogy Badstubernek fogalma se volt, merre van az ellenfele. Lahm, aki a negyeddöntőben a görögöket megtörte a góljával, csúnyán beragadt Balotelli második találatánál (megjegyzem, a középső védők megint nem voltak sehol), és most támadásban sem tudott új impulzusokat adni. Boateng többször meghúzta a jobb oldalon, de a beadásait sokszor lefülelték, és az olaszok a leggyakrabban az ő oldalán kerültek a védelem mögé. A legnagyobb betliző megint Schweinsteiger volt, akihez Löw az egész torna folyamán úgy ragaszkodott, mintha önbizalommal teli, fitt formáját futná. A háromgólos Gomez és az Arsenalba váltó Podolksi teljesen láthatatlanok maradtak. Egyedül Khedira nyújtott elfogadhatót, és a többi középpályáshoz képest a szépítő tizenegyest bevágó Mesut Özil.

Az olaszokról csak annyit, hogy az első negyedórát és a második félidőben talán összesen tíz percet leszámítva végig az ellenőrzésük alatt tartották a meccset. És amit Löw szlogenként a védekezéses szituációkról mondott, hogy a lényeg, minden helyzetben létszámfölényben lenni, azt az olaszok tökéletesen megvalósították. Az elején már mélyen a német térfélen megvolt a pressing, aztán amikor biztosan vezettek, átengedték a pálya középső harmadát a németeknek, de a kapujuk előtt mindig megmaradt az erőfölény, ott volt egy-egy blokkoló láb. És ha labdát szereztek, szempillantás alatt húzódott szét a támadó alakzat, és szuper labdákkal tömték Cassanót, Balottelit, di Natatét vagy Diamantét. Mario mindkét gólja zseniális volt. És hát, Pirlo az Pirlo.

AP / Matthias Schrader

Nem marad más, mint gratulálni a győzőnek. Egyúttal hadd tolmácsoljam a gazdasági rovat üzenetét, miszerint a felfuvalkodottság is úgy működik, mint a tőzsdei buborék  – egyszer csak kiderül, hogy a cégbe vagy piacba vetett bizalom erősen túlzó, a lufi pedig megrendítő pofonokat osztva kipukkad.

A németek most benyeltek egy jókorát. Klose hét nagy torna után lehet, hogy örökre cím nélkül marad.