Hidvégi Vid a januári tesztversenyen bejutott a lólengés döntőjébe, ahol végül ötödik lett. Ennél fontosabb volt azonban, hogy olimpiai kvótát szerzett. „Januárban a londoni tesztverseny döntőjében volt ugyan egy hibám, de az elsődleges cél az olimpiai kvóta megszerzése volt, ezért inkább az összetettre koncentráltunk – mondta a hvg.hu-nak Hidvégi, aki végül a 20. legmagasabb pontszámot szerezte meg összetettben. – A gyakorlatom megállja a helyét ebben a mezőnyben, hiszen még egy egyszerűsített formában is elég volt a döntőre.”

A 25 éves versenyző elmondta, hogy edzőjével, Laufer Bélával most az ollók tökéletesítésén dolgoznak, hiszen egy kézállásban végrehajtott elem két tizeddel felemelné az induló pontszámot. „Ennek már biztosan elégnek kell lennie, többet nem érdemes kockáztatni.” Ezek élesben való begyakorlásához nagyon jó lesz az olimpia előtti négy főverseny, a Világkupa-versenyek (Cottbus, Doha és Kína), valamint az Európa-bajnokság Montpelliers-ben.

„A selejtezőket és a döntőket számítva így nyolc alkalommal léphetek pódiumra az olimpia előtt a továbbfejlesztett gyakorlatommal” – tette hozzá Hidvégi, aki ezeken a tornákon már kizárólag lólengésben indul. A legnehezebb feladat talán az, hogy a nemzetközi bírókkal el kell fogadtatni, hogy Berkin kívül még egy magyar versenyző van a szűk elitben.

Hidvégi Vid és az ollók

MTI / EPA / Franck Robichon

„Valóban nehezebb áttörni egy második falat, de ez az utóbbi Eb-n és vb-n sikerült, Krisztián mindkétszer aranyérmes lett, én pedig negyedik. Azt hiszem, ezzel elültettük a gondolatot a bírók fejében. Mindkettőnknek segít, megnyugtat, hogy a versenyeken együtt melegítünk. Mintha csak együtt edzenénk, mint tesszük egyébként egész évben.”

Hidvégi egy három és fél éves üzleti alapképzés után, 2010 nyarán tért vissza egy angliai egyetemről, azóta, azaz másfél éve a két versenyző naponta kétszer, hetente pedig tízszer edz együtt. Bevallása szerint most egy kicsit el van csúszva edzésben Berki Krisztiántól, mert a tesztverseny után két és fél hét pihenőt kapott, amiből nemrég tért vissza.

„Egyelőre alapozó fázisban vagyok, mikor az izmokat készítem fel arra, hogy ne sérüljenek meg később. Vasárnap megyünk edzőtáborba, ott viszont már rákapcsolunk, hogy utolérjem Krisztiánt a felkészülésben. Március végére, az első Világkupa-versenyre már csúcsra szeretném járatni a gyakorlatomat.”

A londoni olimpia mezőnye két távolmaradó rivális (az ausztrál Prashanth Sellathurai és a szlovén Saso Bertoncelj) miatt akár gyengébbnek is tűnhet, de Hidvégi szerint ez talán csak a döntőbe jutást könnyíti meg. „Nagy könnyítést nem jelent, hiszen van egy állandó húszfős mezőny, akikből rendre kikerülnek a legjobbak. A döntőben bárki ronthat, egy apró hiba is módosíthatja a végeredményt.”

London azonban nem a végállomás, a lendület a 2016-os Rio de Janeiró-i nyári olimpiáig is kitarthat. „Még van egy-két célom a sportágban, így nem látom okát, hogy miért ne? Motivációban és korban is belefér. Az utóbbi pár év eredményei nagyon fellelkesítettek. Én a szertornát önismereti oldala miatt is nagyon szeretem, és tovább szeretnék lépkedni felfelé a saját kis létrámon.”

A versenyző szerint a mai torna egyik legnagyobb problémája, hogy míg tehetséges fiatal tornászok hagyták abba a sportot anyagi perspektíva hiányában (Hetrovics Marcell, Czingli László), addig az utánpótlás is megszűnőben van. „Sosem befolyásoltak azok, akik abbahagyták, hiszen nekem még nem volt okom arra, hogy egyáltalán elgondolkozzam ezen”  – mondta Hidvégi Vid.

„Viszont teljesen jogos, amiért ők abbahagyták. Szomorú, hogy ilyen dolog miatt kell befejezniük, azután, hogy több évtizedet beleöltek.” A versenyző szerint ez csak a kisebbik rossz, mert a jövő teljesen homályos. Van még egy utánuk következő ifi generáció, alattuk azonban nincs már senki. A piramis alja szinte teljesen üres.

Vincze Szabolcs