„Öt szinten épült fel az itteni vívóközpont. Három emeleten vívótermek vannak, a középső szinteken pedig az orvosi szobák meg a konferenciatermek.”

Így festi le a pekingi Testnevelési Sportközpont számára legfontosabb részét Szepesi László. A magyar vívóedző, aki 2010 óta dolgozik Kínában, a férfi és a női vívóival is kvalifikálta magát Londonra. A fiúk az utolsó, moszkvai Világ Kupa csapatversenyén általános meghökkenésre mindenkit megvertek.

Ugyanazon a versenyen, amelyiken a magyar csapat végleg elbukott.

Szepesi László számára a külföldi edzősködés korántsem ismeretlen, 1982-93 között Franciaországban dolgozott, az ő tanítványa volt a kétszeres olimpiai bajnok Jean Francois Lamour. De Szepesi magyar edzőnek tartja magát, aki elsősorban a magyar vívásért akart tenni.

Szepesi László

Szerző

A Testnevelési Egyetem adjunktusaként dolgozott hazatérte után, amikor nem fért a válogatott közelébe. A hazai edzőképzésnek tíz évig volt a vezetője. És Nébald György mellett ismét a válogatottnál dolgozott 2010-ig. A magyar vívók mélyrepülése már akkor elkezdődött, Szepesi szerint szonban lehetett volna és lehetne ez másként.

„Nébald Gyurit nagyon komoly támadások érték Peking után. Holott a legnagyobb probléma nem személyi kérdés, hanem az, hogy Magyarországon a válogatott mellett dolgozó mindenkori kapitányok – az egy szem Kulcsár Győző kivételével – effektíve nem végezhetnek szakmai munkát, csak adminisztratív feladataik vannak.

Kulcsár az egyetlen, aki iskolázik a tanítványaival a válogatottban is. Holott minden szakmai munkának ez a lényege: a különböző klubokból érkezett versenyzőket együtt felkészíteni. Nekem meggyőződésem, hogy az vezetett a kudarcokhoz, hogy a válogatottban nem folyik szakmai munka.”

Három éve még nyert Moszkvában a kardcsapat

Szerző

2009-ben a moszkvai Világ Kupán – ahol idén elbuktunk – még a magyar csapat nyert, abban az évben a világbajnokságon még három bronzérmet szereztek a férfi és női kardozók.
„Aztán szakmai váltás történt, kimondták a fiatalítást, de főként nőtt a bizalmatlanság az edzőkkel szemben. Támadták Nébaldot, konfrontáció volt Nemcsik Zsolt csapatba rakása miatt – én elvileg támogattam, mert olyanokat tudott, amiket mások nem, de a fiatalok nem fogadták jól – és erre ráment a párizsi vb.”

Szepesi futball-példával érzékelteti a vívóválogatott szakmai problémáját: „Amikor a szövetségi kapitány megkapja a játékosokat, azok már felkészített focisták, neki csak a taktikát kell összerakni rájuk. Vívásban nem így van, itt ténylegesen dolgozni kellene velük, mielőtt összeraknak egy csapatot. Ha nem tudjuk, hogy technikában-taktikában mit képes megcsinálni az adott együttes, akkor nem lehet eredményt elérni.”

Szepesi és Ralph Fiennes a Napfény íze c. film forgatásán

Szerző

A modell, amit fel kellene építeni, szerinte a hetvenes években működőre kellene hogy visszanyúljon. A kiemelt klubokban nem az összes fegyvernemet, hanem egyesületenként egyet-egyet kellene preferálni és mesterekkel, szakemberekkel szakági fellegvárakat építeni.

„Én nem az anyagi feltételek miatt jöttem ki, hanem mert a szakmai munkámat nem tudtam otthon folytatni. Semmit nem jelent, amikor azt mondogatják az otthoni vezetők, hogy hatvan magyar edző van külföldön – miközben senki nem akarja őket használni. Ezek csak számok. Nem a feltételrendszeren múlik minden. Athén előtt Romániába hívtak segíteni, öt vívójuk volt összesen, naponta négy órán át nem volt áram, de olyan lelkesen dolgoztak, hogy öröm volt látni.

A magyar vívókra meg még mindig pakolják az elvárásokat. Ezek a fiatal srácok, akik ott voltak Moszkvában, nem tudják még ezt elviselni, hogyan tudnák. Pedig Szilágyi Áron a korosztálya legtehetségesebb vívója. De kérem, ne írják már le többé, hogy „hungarikum” a magyar vívás, mert már régen nem az. Csak agyonnyomja őket a teher, ha ilyeneket hallanak.

A magyar edző Kínában megkapta a teljes szakmai bizalmat, ahogy anno Franciaországban is. Tíz női és tíz férfi vívóval kezdte a munkát, a kijutóktól sokat vár Londonban.

Kínában adottak a feltételek

Szerző

„Új dolgokat kellett megtanítanom nekik, majdnem megjártam velük. Nem tudtak alkalmazkodni a meglévő szabályokhoz. De azzal, hogy iskolát adhattam nekik, lassan megváltoztattam őket. Pedig nekem is tanulnom kell közben, nem mindig egyértelmű, hogy mivel teszek jót a tanítványomnak. Előfordulhat, hogy abba bukik bele, ha valamit megtanítok neki, amit nem kellene.

Cél itt egy létezik: az aranyérem. Ha megnyerik, istenek lesznek, ha ezüstérmesek, senkik, ahogyan én is senki leszek. A sportvezetés elég egyértelműen fogalmaz, igaz a feltételek is megvannak. A Testnevelési Sportközpontban a vívás mellett négy másik sportág bázisát építették fel hatalmas területen. Bentlakásos a rendszer, egy szociális szempontú központosítás van itt, minden előnyével és hátrányával együtt.”