A hétvégi FA Kupa elődöntői előtt idén is egyperces néma csenddel gondolnak vissza a játékosok és a drukkerek a 23 évvel ezelőtt történt hillsborough-i tragédiára. Az Angol Labdarúgó Szövetség közlése szerint a csapatok fekete karszalaggal lépnek pályára, 15-én pedig istentiszteletet tartanak az áldozatok emlékére az FC Liverpool otthonában, az Anfield Roadon.

A '80-as évekbeli Angilában szinte megoldhatatlan problémát okozott a futballhuliganizmus, ezért a lelátók és a pályák közé hatalmas vaskerítéseket húztak, nehogy az elvadult szurkolók a pályára rohanjanak.

Ekkoriban hagyomány volt, hogy az FA Kupa elődöntőit a Hillsborough Stadionban rendezik meg, így a '89-es FC Liverpool-Notthingam Forest összecsapásra is ott került sor. A szervezők a Notthingam drukkereinek  21 000 fős lelátót biztosítottak, míg a liverpooliaknak 14 600 férőhely jutott, holott a "Vörösöket" már ekkor is jóval több szurkoló kísérte el a meccseikre. A nagy érdeklődésre való tekintettel a szervezők felhívták a nézők figyelmét, hogy a jegyeket mindenki vegye meg elővételben, senki se érkezzen az utolsó pillanatban.

Gerrard unokatestvére is meghalt

A liverpooliak azonban egy autópálya-felújítás miatt jókora késésben voltak, így a meccs kezdete előtt óriási tömeg halmozódott fel a stadionnál, akik nagyon lassú ütemben tudtak csak bejutni a helyszínre. A meccs azonban időközben elkezdődött, és a korabeli híradások szerint még legalább 5000 'Pool-drukker várt kint a forgókapuknál. Úgy tudni, a rendőrség félt az esetleges zavargásoktól, ezért egy újabb kaput kinyitottak, hogy hamarabb bejuthassanak az épületbe az emberek - végül ez vezetett a tragédiához.

A lelátók már rég túlzsúfoltak voltak akkor, amikor a rendőrök még több ezer rajongót beengedtek a stadionba, akik azonban nem voltak tisztában a benti viszonyokkal, ezért egyre türelmetlenebbül nyomultak előre. A tömeg pánikba esett, többen sokkot kaptak, nem volt menekülőútvonal. Peter Beardsley kapufát lőtt, ami ekkor már senkit nem érdekelt, a bíró hat perc után lefújta a meccset, látva, mi történik a lelátókon. Többeket agyontapostak, mások állva megfulladtak.

A tragédiának aznap 94 halálos áldozata volt, négy nappal később egy 14 éves fiú, Lee Nicol hunyt el, majd 1993. márciuásban a 22 éves Tony Blandet is lekapcsolták a gépekről 4 évnyi kóma után. Rajtuk kívül további 766-an sérültek meg. A 96 áldozatból 79-en voltak harmincévesek, vagy annál fiatalabbak. A legfiatalabb áldozat a 10 éves Jon-Paul Gilhooley volt, aki a legendás liverpooli csapatkapitány, Steven Gerrard unokatestvére volt. A legidősebb áldozat 67 éves volt.

Következmények

Voltak, akik sosem tudták feldolgozni a szerencsétlenséget. 1999-ben, a tízéves évfordulón három túlélő lett öngyilkos. Egy másik túlélőt nyolc évig kezeltek a pszichiátrián, míg többen alkohol- vagy drogfüggők lettek, állítólag házasságok is omlottak össze a tragédia miatt.

A katasztrófát követően rendőri vizsgálat indult, Taylor-jelentés néven. A vizsgálatot 31 nap alatt befejezték és megállapították, hogy a tragédia elsősorban rendőri hiba miatt következett be. A jelentés kimondta, hogy halasztani kellett volna a meccs kezdésének időpontját, és arra is fény derült, hogy már a stadion előtt kicsúszott az irányítás a rendőrség kezéből. A plusz forgókapu kinyitása és a több ezer ember beengedése a zsúfolt lelátókra is óriási hiba volt.

Bár addig a napig a Hillsorough Stadion volt az ország egyik legjobb ilyen létesítménye, a Taylor-jelentés szerint túl kevés volt a forgókapu, valamint a lelátók is kifogásolható állapotban voltak.

A rendőrök próbáltak azzal védekezni, hogy a liverpooli drukkerek többsége részegen érkezett a helyszínre, a jelentés viszont kimutatta, hogy ez nem volt igaz.

A jelentés "következményeként" a szigetországba brutális sebességgel indult be a stadionok modernizációja, valamint a biztonságosabbá tétele. Rendelet született arra, hogy be kell szüntetni az állóhelyeket, minden vendégre jutnia kell egy széknek, ezen felül a fémkerítéseket is lebontották. A mérkőzések biztosításának rendszerét is újra kellett gondolni. Mára be vannak kamerázva a nézőterek, a rendezők próbálják időben kiszűrni az esetleges rendbontókat, beléptetésnél pedig szigorú motozás van, mindenkitől elveszik a veszélyesnek ítélt tárgyakat. A meccs végén a kijutást kiszélesített kijáratok teszik egyszerűbbé, így a lefújást követően perceken belül mindenki elhagyhatja a stadiont.

"Nincs igazság"

A liverpooliak a mai napig úgy érzik, nem szolgáltattak igazságot a 96 halálos áldozattal járó tragédiában, hiszen senkit nem vontak végül felelősségre - annak ellenére sem, hogy a Taylor-jelentés egyértelműen kimondja azt a szervezőkkel és a rendőrséggel kapcsolatban. 1990. augusztus 14-én a sheffieldi bíróság döntése értelmében bizonyítékok hiányában nem történt senki ellen vádemelés. Az "ominózus" kaput kinyittattó rendőrvezető ellen sem, mert a vizsgálatot az egészségügyi állapota miatt nem folytathatták volna le.

2011-ben aláírásgyűjtés is indult, hogy a tragédiáról szóló ülések feljegyzéseit, amik még a Margaret Thatcher-kormány alatt születtek, hozzák nyilvánosságra. Ahhoz, hogy az előterjesztés legalább az alsó házig eljusson, százezer aláírásra volt szükség. Az FC Liverpool akkori menedzsere, Kenny Dalglish, valamint több munkáspárti képviselő is kampányolt az ügyért.

Bár 139 000 aláírás gyűlt össze, a kabinet végül úgy határozott, hogy az iratokat csak 30 év elteltével lehet csak nyilvánosságra hozni.

Tragédia a sajtóban

A szurkolókat a The Sun egyik cikke borította ki, "The Truth", vagyis "Az igazság" című írásban Kelvin MacKenzie újságíró azt állította, hogy a szurkolók kirabolták áldozataikat, levizelték a rendőröket, valamint egy halott lány testét is meggyalázták. A bulvárlap a címlapon hozta le a sztorit, és rendőrségi forrásokra hivatkozva azzal vádolták meg a liverpooliakat, hogy a mentősöket nem hagyták dolgozni és bántalmazták is őket. A hivatalos Taylor-jelentés később természetesen cáfolta ezeket az állításokat, a liverpooliakat viszont annyira feldühítette a rengeteg nyilvánvaló hazugság, hogy bojkottott hirdettek a lap ellen. Voltak, akik nyilvánosan elégették az újságot, az eladási számok pedig brutálisan csökkentek. Az eset előtt körülbelül naponta 200 ezren vették a magazint, ez a szám a cikk megjelenése után tízezerre csökkent.

Az újságíró, aki később szerkesztő is lett az újságnál, évekkel később is ragaszkodott azon állításaihoz, hogy a részeg huligánok viselkedése vezetett a randalírozáshoz. Miután MacKenzie a BBC-nél kapott állást, a liverpooliak bebizonyították, hogy nem felejtenek: az Arsenal elleni FA Kupa mérkőzés előtt a szurkolók "The Truth" feliratot mintáztak kartonból és 6 percig (vagyis addig, amíg tartott a Liverpool-Notthingam Forest mérkőzés) az "Igazságot a 96-nak" rigmust zengték.

2002-ben az ausztrál FHM novemberi száma okozott óriási botrányt, ugyanis gunyoros vicceket írtak a katasztrófával kapcsolatban. Az akkori főszerkesztő nyilvánosan kért bocsánatot, valamint ígéretet tett arra, hogy egy kisebb adományt is eljuttat a túlélőknek.

Volt, akinek egy rossz gesztus a karrierjébe került: az egykori liverpooli kapust, Charles Itandjét azzal vádolták meg a drukkerek, hogy a 2009-es megemlékezésen tiszteletlenül viselkedett, a kamerák ugyanis felvették, hogy mosolyogva oldalba böki csapattársát, Damien Plessist. Itandjét felfüggesztette a klub, kimaradt az első csapat keretéből, végül később semmilyen minőségben nem játszott a liverpooliak színeiben.