„A versenyszituációk gyakorlása miatt rajthoz állok Szegeden most hét végén, de nem tétre megy. Lesz két előfutam meg a döntő, nagyjából ennyit lehet tudni. Nyilván akik párosban próbálkoznak, azok nem lesznek ott.”

Vajda Attila tájékozódó futamon indul a számára hazai pályának számító Maty-éren. A saját formája felől tájékozódik elsősorban, mert az edzőjével, Vécsi Viktorral kidolgozott felkészülés minden pontja fontos. A kenu 1000 méter regnáló olimpiai- és világbajnoka lépésről lépésre halad London felé.

Az Európa-bajnokságot kihagyná az olimpia előtt, mert nem fér bele a felkészülés szűk idejébe, viszont május végén elindul a duisburgi Világ Kupán. Ott már élesíteni fognak az ellenfelek is.

Vajda Attila Pekingben útban a cél felé...

AP / Kirsty Wigglesworth

„A nemzetközi mezőnyt még nem különösebben nézem, nem is ezzel kell foglalkoznom. A magam útját kell járnom, magamat kell felépítenem. Hogy ne legyen sérülés, ne legyen betegség és minél jobban fel tudjak készülni. Azért megyek persze Duisburgba, hogy őket is feltérképezzem. Akkor már tudom őket magamhoz viszonyítani.”

Van már rutinja a felkészülésben, évről évre ugyanaz a menet, lelkileg, fejben, fizikálisan. De olimpiára készülni mégis más egy kicsit. A négy évvel ezelőtti érzések, emlékek is előjönnek. Biztató a forma, mondja Vajda.

„Néha jobban megyek a négy évvel ezelőtti időkhöz képest, a tavalyiaknál meg sokkal jobbat, pedig az sem volt egy rossz év, megvannak az edzésmenetek, mindketten naplót írunk Viktorral, időnként visszalapozzuk, hogy négy éve ilyenkor mi volt, megvannak azok a pozitív dolgok, amiket kijelöltünk, megvannak azok az idők, amiket elterveztünk. Egyelőre úgy érzem, jó úton járunk, nyilván az olimpia a legfontosabb dolog, arra kell koncentrálnunk.”

... és éremmel a nyakában

AP / Kirsty Wigglesworth

Négy éve ilyenkor még nem volt olimpiai bajnok, az az egy hiányzott – most már mindent megnyert, van, amit többször is. Más lenne a tét Londonban, mint Pekingben volt? Szó sincs róla.

„Ugyanaz a kihívás van előttem, mint négy éve – meg kell csinálni, aztán kalap, kabát. Nyilván nagyobb presztízse lesz, mert történelmet akarok írni, de ugyanúgy készülök, mint az elsőre. Az azért volt nehéz, mert az első olimpiai győzelem volt, ez meg azért lesz, mert címvédés. A felkészülésben nem jelent mást, mint a pekingi. Négy évvel öregebb lettem, de az ellenfelek is. Ugyanazok a versenyzők vannak, mint akkor. Annyi változott, hogy Menkov talán kicsit jobban végig bírja az ezret, mint akkor (Pekingben az utolsó 200 méteren hárman is lehajrázták az addig vezető üzbéget – a szerk.), illetve van egy Sebastian Brendel, aki tavaly a vb-n peches volt, mert eltörte a lapátját, de ettől még jó versenyző. Minden más ugyanaz, ugyanúgy rajtam múlik minden, mint akkor.”

Menkov és Brendel – fontos két név: az üzbég és a német srác motivációja alighanem Vajda Peking előtti elszántságához mérhető. Ott vannak a közvetlen élvonalban, de még nincs olimpiai aranyuk. Akarják, nagyon. Vajda ettől még nem tart tőlük.

Túry Gergely

„Én is érzem ugyanúgy a győzni akarást. Meg aztán, ha megnézzük a tavalyi vb-t, aminek már igazán volt tétje, látjuk, hogy Menkovot David Cal is megverte, aki Athénban volt olimpiai bajnok és azóta van pár ezüstérme. Amikor igazán nagy a teher, amikor vérre ment minden, akkor a világ nagyon odafigyelt, összekapta magát. Oké, lehet, hogy Menkov a két olimpia között tudott nyerni kétszer, ebből egyszer éppen hogy becsúszott elém – de az olimpia meg a nagy tét mindig mást jelent. Az olimpián a felhajtás más igazából. Ehhez kell tudni akklimatizálódni. Vegyük Menkovot, aki viszonylag szegényebb környezetből jön, a felkészülése során nem biztos, hogy mindent magkapott: az olimpia baromi nagy kísértés tud lenni. Mert ott egy „terülj, terülj, asztalkám” van, sok minden elvonja az emberek figyelmét. Nem nagy dolgok, csak annyi, hogy mondjuk valaki az olimpiai faluban lakik és éjjel is lemehet a kajáldába enni, aztán két szendviccsel többet eszik, mint kellene. Ilyeneken el lehet csúszni.”

Vajda Attila nem akar elcsúszni és nem is fog: a célok, ahogy mindig, év elején bekerültek a naplójába. Az ellenfelek lehetnek jobbak, a körülmények olyanok, amilyenek, de az elvégzett munkán és a fejbeli dolgokon nem múlhat a siker.

MTI / Kovács Tamás

Feltérképezte a pályát is, ami nem azt jelenti, hogy kiszámítható, mi vár rájuk a döntő napján.

„Kétszer voltam kint, egyszer versenyen. Ha a szegedi pályára azt mondjuk, hogy elég szeles és irreális tud lenni, akkor erre a pályára fokozottan igaz. Teljesen nyitott, bármikor meg tud változni a szélirány, ahogy az előolimpián meg is történt. Nyilván számít majd, hogy a mobil lelátók mennyire befolyásolják a szélirányt, de erről még csak elképzeléseink vannak.”

Szegeden az idei versenyszezonban először mérheti fel, hol tart. Június közepén az első – és ha nyer, az egyetlen – válogató, aztán már csak a finomhangolás.

„Nem vagyok izgatott még, vannak belül dolgok, de ez még nem az igazi” – ad rövid állapotjelentést. Harmadik olimpiájára készül – ezek szerint normál pulzussal. Így is lehet történelmet írni. Vagy csak így lehet.