Az érem és a siker nem foglalkoztat, de az életjáradék, az igen. Az nekem való! Alaposan átgondoltam a dolgot, és végül csak a sportlövészet maradt. Aztán elképzeltem, hogy minden nap egy teremben vagyok, és ugyanazt csinálom, még csak nem is lövöldözhetek kedvemre, minden áldott nap ugyanazt kell csinálnom, ugyanúgy kell tartanom a fegyvert és ugyanoda kell lőnöm. Úgy érezném magam, mint egy metrószerelvény, és ez nem hiányzik.

MTI/Illyés Tibor

Aztán este láttam Gyurta Dániel úszását, láttam egy olimpiai bajnokot, és hallgattam a kommentátort, és Czene Attila, sms-felolvasásért felelős államtitkárt és elképzeltem, hogy Tőkés László telefont ragad a kedvemért, és azt írja Czene Attilának, hogy egész Erdély nevében köszöni NEKI, hogy ÉN olimpiai bajnok lettem.

Mindenféle idióta kérdezgetne az érzéseimről, és én nem mondhatnám azt, hogy nagyon örülök az életjáradéknak, olyasmiket kellene mondanom, hogy most még felfoghatatlan számomra ez az egész, és szeretnék már a családommal és a barátaimmal lenni. Kezet kéne fognom politikusokkal, szponzorokkal, tévésekkel és újságírókkal, mindenféle söpredékkel, akikkel nem akarnék kezet fogni.

Büszkék lennének rám, ide-oda toszogatnának, mint valami gusztustalan vázát a lakásban és egy szót sem szólhatnék, mert a nemzettől kapnám az életjáradékot.

Szóval letettem a dologról.

Két megjegyzés a tegnap estével kapcsolatban:

- az, hogy nem Szántó Dávid közvetíti az úszódöntőket, az olyan, mintha nem Gyurta Dániel úszná a 200 mell döntőjét, hanem mondjuk én.

- felhívtam a szolgáltatómat, hogy kiderítsem, mennyibe kerül egy sms román telefonról az angol hálózat alatt tartózkodó magyar telefonszámra, de az ügyintéző ezt nem tudta megmondani, azt mondta, hogy ezt a román szolgáltatótól kell megkérdezni.