Évtizedek óta kiemelt célpontot jelentenek a terroristák számára az olyan sportesemények, amelyeket figyelemmel követ a média, nagy tömegeket érintenek, és az ott elkövetett merényletek civil áldozatokat is érinthetnek.

A legkomolyabb, mindenki által ismert sportesemény elleni terrortámadás az 1972-es müncheni olimpián történt, ahol palesztin fegyveresek törtek be az izraeli csapat szállására, és túszul ejtettek 11 sportolót. A terroristák palesztin foglyok, valamint német és japán társaik szabadon bocsátását követelték. A túszdráma, valamint a kiszabadítási akciójuk során mind a 11 izraeli, öt palesztin terrorista és egy német rendőr is az életét vesztette.

1972. München – Az egyik terrorista.

AFP / EPU

Az 1972-es müncheni olimpia sokak szerint vízválasztót jelentett a terrorizmus történetében, mert az olimpiát amúgy is övező nagy médiaérdeklődés miatt a túszejtést sokkal többen követték figyelemmel, mint egy erőszakos cselekményt. A sportesemények ezért a nagyobb figyelem miatt potenciálisan nagyobb fenyegetettségben is vannak.

Szintén az olimpia idejét használta ki az a merénylő is, aki 1996-ban Atlantában a Centenáriumi Olimpiai Parkban robbantott fel egy pokolgépet egy, a sportrendezvények alkalmából tartott koncert miatt összegyűlt tömegben. Eric Rudolphot, aki más alkalmakkor abortuszklinikák és egy leszbikus bár ellen is hajtott végre robbantásos merényletet, csak 2003-ban fogták el, az azonban nem derült ki, hogy pontosan mi volt a célja a robbantással.

Az olimpiák elleni támadások azonban csak a legkirívóbbak a sporteseményeket érintő terrortámadások közül, egy összesítés szerint 1971 és 2003 között között összesen 168 esetben érintettek terrorcselekmények vagy -fenyegetések valamilyen sportrendezvényt vagy azok nézőit.

Ezek közül a legismertebbekként emlegetik az 1997-es brit nemzeti lóversenyt, ahol az IRA bombafenyegetése miatt közel 60 ezer embert evakuáltak a rendezvény helyszínéről, 2002-ben pedig a Real Madrid és az FC Barcelona Bajnokok Ligája-beli összecsapása előtt robbantottak fel valószínűleg az ETA baszk szervezet tagjai egy autóba rejtett pokolgépet a madridi stadion közvetlen közelében. A meccset ennek ellenére akkor megtartották, 1 : 1 lett az eredménye.

Kísértetiesen hasonlít azonban a bostoni maratonon történt robbantásos merénylethez egy másik futóversenyt érintő terrortámadás, amely 2008-ban történt, Srí Lankán. A szigetország fővárosától, Colombótól 20 kilométerre, Weliveriya városában a szingaléz újévet köszöntötték volna egy maratonfutással, a rajt közelében azonban közvetlenül a verseny kezdete előtt felrobbant egy bomba.

A támadásban 14-en meghaltak, és az áldozatok között volt egy korábbi olimpikon futó is. A gyilkos merénylet célpontja feltehetőleg a Srí Lanka-i kormány autópályákért felelős minisztere, a kormány egyik erős embere lehetett, aki a futók mezőnyét készült éppen elrajtoltatni, ő is meghalt a terrortámadásban, amit a függetlenségükért évtizedek óta erőszakos módszerekkel is küzdő tamil tigrisek vállaltak magukra.

1996. Srí Lanka – A robbantás helyszíne

AFP / Georges Gobet

2001. szeptember 11-e óta a hatóságok sokkal elővigyázatosabbak próbálnak lenni, mint korábban, a nagyobb sportrendezvényeknél azonban mindig számolnak azzal is, hogy az a terroristák célpontjává válhat, a kevésbé biztonságos országokba szervezett eseményeknél pedig különösen nagy a veszély. 2008-ban a Dakar-ralit azért fújták le, mert túl nagy volt a lehetősége egy al-Kaida-támadásnak, a 2010-es Indiában rendezett Nemzetközösségi Játékoktól pedig azért maradt távol több ausztrál sportoló, mert féltek a terrorfenyegetéstől. Bár támadásoktól tartottak a 2008-as pekingi, és a 2012-es londoni olimpián is, végül – feltehetőleg a megszigorított biztonsági intézkedéseknek köszönhetően – egyik eseményen sem történt incidens.

A bostoni merénylet másnapján, kedden a 2014-es szocsi téli olimpiát rendező Oroszország viszont máris közölte, a következő, Oroszországban rendezett világversenyeken megerősíti a biztonsági előkészületeket. Augusztusban ugyanis Moszkvában rendezik az atlétikai világbajnokságot, ami az orosz szervezők szempontjából többek szerint a szocsi olimpia főpróbájának is tekinthető. Mihail Butov, az orosz atlétikai szövetség főtitkára megjegyezte, szerinte elég szigorúak a biztonsági intézkedéseik, de az AP-nek azt mondta, ha kiderül, pontosan mi történt Bostonban, ők is le fogják vonni a következtetéseket.

A maratoni futások hétfő délutánig kellemes családi programnak és komoly idegenforgalmi eseménynek számítottak, amelyek felrázzák az egész várost, ezután biztosan másképp lesz. A New York maratont például kétmillió ember követi a helyszínen, és a város, a környék összes rendfenntartója és biztonsági embere a helyszínen van, de még ott sincs ezen túl különösebb biztonsági ellenőrzés. A Staten Islandon rajtoló, és a Central Parkba érkező versenyt már lefutó forrásunk azt mondta, hogy a 41 kilométert nem lehet végig őrizni, de arról sincs szó, hogy a központi létesítményekben ellenőriznék a belépőket.

A legnagyobb maratoni versenyeken a biztonság eddig nem, csak a praktikum szempontjai érvényesültek: legyen vécé, egészségügy, öltöző. "Először a most hét végi, bécsi futásra készült mobilapplikáción találkoztam olyan vészgombbal, amely egyáltalán utalt arra, hogy segítségre lehet szüksége a tömegrendezvény résztvevőjének.

A legkomolyabb biztonsági intézkedések talán Jeruzsálemben vannak, de a város életét egyébként is átszövi a folyamatos ellenőrzés. "A rajt és a cél ugyanabban a stadionban van, ahová csak fémdetektoros kapun át lehet belépni" – meséli egy résztvevő forrásunk. Az izraeli versenynek különös színt ad, hogy egész katonai csapattestek futnak, időnként fegyverrel, egyenruhában. Ám egy forrásunk a tel-avivi futás alkalmával ehhez képest megint csak lazaságot tapasztalt. Miközben a biztonsági átvizsgálás a városiak életében ott is teljesen megszokott, a maratoni verseny során semmi ilyesmire nem került sor.