Minden évben, hagyományörző módon adózunk kedvenc színészeink előtt . Hogy ez mit jelent? Én és még pár (jelenleg munkanélküli) filmkritikus haverom kinézünk egy külföldi várost, és ott töltünk pár napot. Mindig valamelyik film vagy színész adja a tematikát. Így voltunk már "delonozni" Pàrizsban meg "hrusinkyzni" Prágában. Most eljött a "mastroiannizás" ideje, úgyhogy Róma felé vettük az irányt.

Csak hát a bajok ott kezdődtek, hogy nagyjából a város összes nevezetesebb pontja fel van állványozva az új metróvonal építése miatt, így ahelyett, hogy a jobbnál jobb díszletek előtt az előre jól eltervezett beállításokban, főleg az Édes Életet idézve, pózoltunk volna, az egész kalandunk egyre inkább egy háború utáni, alacsony költségvetésű olasz neorealista filmre hasonlított. Az egész napos vesszőfutásunk megkoronázása az volt, amikor már végső elkeseredésünkben és jó nehány Camparitól felbátorodva a Trevi-kút felé vettük az irányt, de abban meg nem volt víz, így nem lett semmi a nagy fürdésből, akarom mondani "anita ekbergezésből".

Anita Ekberg a Dolce vita-ban

AFP

Innentől kezdve már csak sodródtunk az eseményekkel. Róbertnek (aki a Filmvilág szerkesztőségi leépítésének egyik áldozata) támadt az a remek ötlete, hogy menjünk el abba az étterembe, amit Bertolucci ajánlott neki egy vele készített interjú során "A Pontesistoba mindenképp menj el, ha Rómában jársz" -mondta Bertolucci. Úgyhogy a Trastevere negyed felé vettük az irányt, mondván ott biztosan történik velünk valami, ami kicsit is emlékeztet minket a Dolce vita-ra.

Itt futottunk bele Mamma Totocalcioba, akinek biztos van rendes neve, de az étteremben mindenki csak így szólította ezt a nagy darab olasz asszonyt. Ő ugyanis a Pontesisto étterem fő attrakciója. A tészta és a bor is fantasztikus volt, de amit ez az asszony művelt a meccsek alatt, arra nehéz szavakat találni. Itt Rómában senki nem figyeli a nem olasz érdekeltségű mérkőzéseket. Minket is belgának néztek, amikor leszédelegtünk a Pontesistoba, a belga- orosz elején. Amikor kiderült, hogy se oroszok, se belgák nem vagyunk, óriási nevetésben tört ki a kb. 5 fős személyzet.

Miután kinevették magukat, asztalhoz ültettek minket, és mondták, hogy  várjunk kicsit, mindjárt érkezik a Mamma. Meg is érkezett. Innentől kezdve tényleg egy Fellini-filmben érezhettük magunkat, mert a hátsó ajtón egy igazi bögyös-faros asszony érkezett, akinek a produkciójától két perc múlva az összes vendég a földön fetrengett a nevetestől.
Mamma Totocalcio ugyanis saját stílusában adta elő az éppen zajló mérkőzés jeleneteit. Mondanom sem kell, elég röhejes volt, amikor ez a testes asszony a primadonna futballisták színészkedéseit és jajgatásait utánozta. A Mamma az egész meccs alatt komoly képpel adta elő a belga- orosz eseményeit, mi nézők pedig a nevetéstől könnyes szemmel tapsoltuk őt.

Ronaldo is vetkőzik, de nem a Trevi-kútban

AFP / Dimitar Dilkoff

Luca, a pincér később elmesélte nekünk, hogy Mamma Totocalcio szenvedélyes sportfogadó volt (innen a neve), de a 2002-es olasz bundabotrány idején minden pénzét elveszítette. Azóta bosszúból - mert persze mindenért a játékosokat okolta - minden egyes meccsen a focistákat figurázza ki. Amolyan szöveg nélküli stand up comedy ez. Az étterem pedig hálás az asszonynak, mert ezzel a produkcióval az érdektelen meccsek idején is garantàlt a jó hangulat.

A Portugália-USA-t is itt néztük végig. Ott én akkor fordultam le a székről, amikor Mamma Totocalcio C. Ronaldo szabadrúgás előtti arckifejezését utánozta. Na, azt látni kellenne mindenkinek. Ma este is a Pontesisto felé vesszük az irányt, ígéretet kaptunk, hogy ma is lesz one man show a meccsekkel párhuzamosan. Ha össze tudjuk szedni a bátorságunkat, megpróbáljuk elhívni a Mammát Magyarországra, mert kép vagy filmfelvétel készítése szigorúan tilos a fellépés közben.