Magyarországon már a legtöbb focirajongó kiemelten figyeli az RB Leipzig teljesítményét a német Bundesligában, ez pedig csak hatványozódni fog a jövőben: az elmúlt évtizedek messze legtöbbre hivatott magyar focistája, a húszéves Szoboszlai Dominik csütörtök este óta hivatalosan is a lipcsei csapat játékosa, az osztrák Red Bull Salzburgtól érkezik 20 millió euróért.

Szoboszlai tulajdonképpen házon belül váltott csapatot, hiszen a Leipzig épp úgy az energiaitalhoz kötődő hálózat része, mint a Salzburg, de döntése ezen túl, szakmailag is logikus. Bármilyen jól is hangzik az AC Milan neve, vagy Zinedine Zidane telefonhívása a Real Madridtól, a legtöbbet fejlődni Lipcsében tud. A csapat tudatosan építi fiatal tehetségeit, szemben az általában sok pénzért igazoló, majd általában padoztató óriásokkal.

MTI/EPA/Christian Bruna

Más kérdés, hogy ezért itt is kellenek kompromisszumok.

Az RB Leipzig például Németország leggyűlöltebb csapata, ezzel pedig még akkor is meg kell küzdenie Szoboszlainak, ha a Red Bull Salzburg meg Ausztria leggyűlöltebb csapata volt.

A Leipzig nemcsak nem rendelkezik veretes hagyományokkal, hanem egyszerűen nincsenek is hagyományai. Amikor 2009-ben beszállt a Red Bull a német fociba is, az 550 ezres Lipcsének tulajdonképpen nem volt rendes csapata, az energiaitalosok a várostól pár kilométerre található SSV Markranstädt licenszét vették meg az ötödosztályban, majd azzal a lendülettel megváltoztatták a nevet, a címert, a színeket, és át is költöztek otthonukba, ahol azóta már egy 43 ezres stadion is épült, természetesen Red Bull Arena néven. A fiatalokra és saját nevelésű játékosokra, plusz a több országban is jelen lévő Red Bullos csapatok focistáira építve mindössze hét év kellett egy bundesligás második helyhez. Sőt, az idei szezonban akár a bajnoki cím is realitás lehet (jelenleg csak rosszabb gólarányuk miatt harmadikok a második Bayern München, illetve az egy ponttal többet szerzett Bayer Leverkusen mögött).

Túl jók, vagy csalnak is?

Tehát 11 év alatt sikerült oda jutni, ahova mondjuk a Hertha Berlinnek 1892 óta nem, a tradíciókhoz ragaszkodó szurkolói közeg pedig értelemszerűen nem szereti ezt, sőt, néha a német klubok vezetése is nyilvánosan ellenzi a lipcsei foci ilyen jellegű létezését. A Dortmund például 2019-ben hangolt az alább látható képpel a meccsükre Twitteren.

#10YearChallenge pic.twitter.com/1bWyPaKiIU

— Borussia Dortmund (@BlackYellow) January 16, 2019

De nemcsak a gyökértelenséget és a zavaróan jó eredményekkel van gondjuk, hanem önmagában a lipcsei modellel: a Red Bull sokszor már létező csapatok tradícióit rombolja le, veszi el a szurkolóktól a saját imádott színeiket és címerüket, de még a Bundesligában kötelező tulajdonosi viszonyokat is csellel játsszák ki. A Német Labdarúgó Liga szabályzata szerint a kluboknak kötelező megőrizniük többségi tulajdonrészüket, illetve szavazati többséggel kell rendelkezniük. Így a befektetők nem vehetik át az irányítást, a német klubok nem kerülnek külföldi tulajdonos kezébe. Egyéb esetben csak az rendelkezhet többségi tulajdonjoggal (50% +1-es szabály), aki legalább már húsz éve a csapat befektetője.

Ez pedig fontos dolog: a klubok tagsága szavazhat az őket érintő fontos kérdésekben, tulajdonképpen vétójoguk is van. Dortmundban például évi 62 euróért lehet bekerülni a szavazói körbe - nagyjából 140 ezer emberről van szó. A Leipzignél ugyanez az összeg ezer euro, a cég pedig annyira biztosra ment, hogy az állítólagos klubtagság jelenleg is csak Red Bull-alkalmazottakból áll.

A Leipzig már a nevében is csal: a német szabályok szerint nem viselheti a klub egyetlen főszponzor nevét sem, ezért hiába tudja mindenki, honnan jön az RB, de a hivatalos papírokon a rasenball szó van (gyeplabda),

a címert pedig csak épp annyira variálták meg, hogy ne pontosan az energiaitalokon látható bikákról legyen szó.

Ez nemcsak a liga szabályainak a leköpése ebben a formában, hanem a hagyományosan szurkolóbarát német foci megsértése is sokak szemében. Ennek megértéséhez érdemes tudni, hogy Németországban a futballklubok nemcsak összevásárolt csapatok, hanem a szó hagyományos értelmében is klubok, valódi közösséggel, közös programokkal. Egy német szurkoló a legritkább esetben megy ki csak a játékosok képességeiért, inkább valamiféle statementként: az Union Berlinnél még a stadiont is közösségi munkában húzták fel a szurkolók, a hamburgi a St. Paulinál pedig világnézeti alapon jár ki szurkolni a környék baloldala, de minimum a családi lokálpatriotizmus része a helyi futballcsapat.

A Leipzignek ilyen háttere értelemszerűen nincs, ott a modell miatt a szurkolók csak annyira részei kedvenc csapatuk életének, amennyire amúgy Európa többi országában is szokás: ki lehet menni szurkolni, aztán irány haza.

AFP / EDITH GEUPPERT

Már megint a keletnémeteket nyomnák el

A lipcseieknek van viszont egy másik nagyon fontos jellemzőjük: az, hogy keletnémetek. A sikerek mellett talán emiatt is alakult úgy, hogy a Red Bull Arena mégis teltházzal szokott futni, ha épp nincs koronavírus. És nemcsak Szászország van mögöttük, de kis túlzással az egész egykori NDK is. Ennek elsősorban kulturális okai vannak: Németország egyesítésével az NDK focicsapatai nagyon nem jártak jól. A Leipzig előtt 2009-ben volt utoljára erről a területről érkezett csapat a Bundesligában (az egykor Mátyus Jánost is foglalkoztató Energie Cottbus azóta már a negyedosztályban vitézkedik), és az egykori kommunista blokk lakosai joggal érezték úgy, hogy több más NDK-ban kialakult hagyomány mellett a focijukat is egyszerűen bedarálta az NSZK.

A két ország összeolvadásakor az összevont Bundesligába csak a Dynamo Dresdent és a Hansa Rostockot engedték be a legmagasabb szintre (az utóbbi már az első szezonjában kiesett, a Dresden épphogy megúszta), a környék csapatai pedig lassan és biztosan teljesen kikerültek az amúgy példaértékűen működő német focikörforgásból. A Lokomotive Leipzig, illetve a jogutód VfB Leipzig 1998-ban még a másodosztályból is kiesett, 2004-ben pedig megszűnt. A hagyományos keletnémet foci legnagyobb sikerét az egységes Németországban a már említett Hansa Rostock érte el, ez két hatodik helyet jelent.

Azt sem lehet állítani, hogy az egyesüléskor már üzletszerűen működő nyugati elitcsapatok ne használták volna ki a rendszerváltás előtti magyar focihoz hasonlóan, államosítottan működő keletnémetek hiányosságait: röhejes áron rabolták le a legjobb klubok játékosait, miközben azok vezetése még csak ismerkedett a játékospiac fogalmával.

Az NDK foci bukása is jól rímel azokra az érzésekre, hogy a keletnémetek másodrendű állampolgárokká váltak az új hazájukban, számukra az RB Leipzig a visszaadott büszkeség, amit azért próbálnak ilyen-olyan hülye szabályokkal elnyomni, mert a nyugatnémetek nem akarják odaengedni Szászországot a nagyok asztalához. Ráadásul a dúsgazdag cégek és tulajdonosok érkezését tiltó szabályok kijátszására is van érvük: az, hogy a Bayer Leverkusen és a Wolfsburg mögött is nagy cégek állnak (előbbi mögött a gyógyszergyár, utóbbi mögött pedig a Volkswagen), de ők azzal mosakodnak, hogy ez történelmileg alakult így.

AFP / JAN WOITAS

Utálják, de érdekes

Hogy mennyire utálja a szurkolói keménymag az RB Leipziget, azt jól mutatja ez a pár példa:

• 2014-ben az Union Berlin drukkerei fekete ponchót és 15 perces csendet rendeltek el másodosztályú bajnokijukon.
• a Dynamo Dresden főleg jobboldali beállítottságú szurkolói 2016-ban egy levágott bikafejet dobtak a pálya mellé a lelátóról.
• Dortmundban 2017-ben előbb a vendégszektorba érkező szurkolókra támadtak rá, majd felirattal üzenték a burnout szindrómát maga mögött tudó lipcsei edzőnek, Ralph Ragnicknak, hogy akassza fel magát.

Közben viszont úgy tűnik, mégis otthonra talált Németországban a Red Bull vállalkozása: egy 2020-as mérés szerint már egész ország ötödik legnagyobb érdeklődésre számot tartó csapata az RB Leipzig. A többi csapat szurkolójának masszív ellenszenve pedig egy dolgot tesz biztossá: Szoboszlai Dominik a következő években nem csak játékban tud fejlődni, de azt is megtanulja kéthetente, ha idegenben 40-50 ezer ember szidja kórusban. Ha tényleg világsztár lesz belőle, ez a tudás sem árt manapság.