Osváth Richárd ezüstérmet nyert a tőrözők A kategóriájában, Hajmási Éva pedig ugyanebben a sérültségi besorolásban negyedik lett szombaton a tokiói paralimpián.

A Londonban harmadik, Rióban második, 2017-ben világbajnok Osváth – akinek merev a jobb térde – három győzelemmel és egy vereséggel zárta a csoportkört, majd a negyeddöntőben 15-14-re verte Emanuele Lambertinit úgy, hogy az olasz már 10-4-re is vezetett ellene. Az elődöntőben az orosz Nyikita Nagajevvel könnyedén bánt el, majd a döntőben a kínai Szun Kanggal vívott, akit öt éve az elődöntőben legyőzött. Ezúttal azonban nem találta rajta a fogást, nem jöttek be az akciói, a gyors és pontos kínai magabiztos győzelmet aratott.

„Nagyon gyorsak a kínaiak, más sebességen dolgoznak, mint az európaiak, nagyon dinamikusan vívnak, nem hibáznak. Nehéz ezt a ritmust felvenni, kell egy csomó idő, hogy megszokjam, vagy sikerül, vagy nem” – mondta az MTI-nek, utalva egyben a kard egyénire is, melyben hetedik lett. „Az olasszal szemben nem éreztem az ütemet, ahogy indulni fog, ahogy támad, és annyira furcsa volt az elején. Aztán a végén muszáj volt kockáztatni, többet mertem vállalni és ezzel egy kicsit megzavartam. Itt, a kínai ellen ez sem működött, cseréltem már három tőrt, mindent megpróbáltam, hogy egy kicsit megtörjem a lendületét, de nem lehetett kizökkenteni. El kell ismernem, hogy tényleg jobban vívott” – elemezte legnehezebb szombati asszóit.

„Öt éve ugyanez volt, de akkor egy picivel többet hibázott, és azt ki tudtam használni, olyan napom volt. A másik az, hogy Rióban kardban nyertem egy ezüstérmet, utána jött a tőr, az adott egy lendületet, hogy lazábban lehet vívni, már van érem. Most a kard egyéniben nem volt érmem, és az elmúlt napokon azért egy kicsit agyaltam. Megnyomja az ember lelkét a teher, hogy ha nem vívott úgy, ahogy kell és van még egy versenyszám, ahol muszáj teljesíteni, nem szabad hibázni. Mert éremért jöttem, ez volt a vágyam” – hangsúlyozta, hozzátéve ugyanakkor, hogy inkább elégedett, mint csalódott. „Ha reggel valaki azt mondja, hogy ezüstérmes leszek, azt mondtam volna szuper, a legjobb eredmény.”

A Törekvés SE 36 éves vívója a magyar küldöttség negyedik érmét szerezte.

Közel állt az éremnyeréshez Hajmási is, aki ugyancsak három sikerrel és egy vesztett asszóval fejezte be a csoportszakaszt, de neki már a nyolcaddöntőben vívnia kellett a direktkieséses táblán. Ott a hongkongi Justine Charissa Ng ellen taktikusan küzdve harcolta ki a továbbjutást, majd csapattársával, az egyik csoportmérkőzésén ujjsérülést szenvedő Krajnyák Zsuzsannával került szembe, akit magabiztosan győzött le.

Az elődöntőben az ukrán Natalija Morkviccsal vívott, és három tussal kikapott egy olyan mérkőzésen, melyen mindkét oldalon sok volt a figyelmeztetés, illetve a büntetőpont. A bronzéremért Zsung Csinggel került szembe, akit csütörtökön a párbajtőr döntőben Veres Amarilla legyőzött. Ezúttal is sok volt a figyelmeztetés korai indulás miatt, de a hajrához úgy érkeztek a felek, hogy a magyar vívó 14-12-re vezet. A kínai azonban összeszedte magát, gyorsan összehozott három tust, amivel Hajmási számára elúszott az érem.

A Törekvés 34 éves, tőrben Európa-bajnok, kétszeres vb-második vívója – aki robogóbaleset következtében elveszítette bal lábát térd felett – szerdán kardban is negyedik lett. „Nem lehetek elégedett. Megint nyerni jöttem és ugyanott végeztem, ahol kardban. Nem jó érzés” – kesergett az MTI-nek nyilatkozva. „Nagyon összetett volt az asszó, mert a kínai lány nagyon gyors, ügyes és pontos. Minden egyben volt nálam is, én úgy érzem, hogy koncentráltan tudtam végig vívni, vezettem, aztán olyan gyorsan bejött az utolsó két tus. Megvoltak az akciók is ... Ilyenkor nehéz mit mondani, mert a munka benne van.” „Holnap még ott a csapat, úgyhogy ... De én már ezek után nem tudok semmit mondani, mert eddig is mindig a legfényesebb éremben gondolkodtam, de mindig lecsúszni a dobogóról, az nagyon nehéz. Most ezt még meg kell emészteni” – tette hozzá.