Nem mindennapi rekordot állított fel a magyar válogatott vasárnap este: az, hogy a 100. (pontosabban hivatalosan ugye a 90+10.) percben lőtték a győztes gólt, az Európa-bajnokságok legkésőbbi, még a rendes játékidőben elért gólját sikerült megszerezni. Persze az elmúlt pár évben hozzászoktunk a hosszú hosszabbításokhoz, az UEFA és a FIFA komolyabban veszi, hogy ne lehessen húzni az időt. Most is volt VAR-ozás, súlyos sérülés miatt álló játék, na meg persze cserék.

De ennél is hosszabb meccsek is voltak a focitörténelemben. Hogy messzebb ne is menjünk, 2022-ben a világbajnokságon az Anglia–Irán-meccsen az első félidő végén 14 perc volt a hosszabbítás, nagyrészt az iráni kapus sérülése miatt, a második játékrész végén pedig 10 perc pluszt mutatott be a negyedik játékvezető, de aztán ebből is 14 lett, ráadásul a 90+13. percben lőtt egy gólt is Irán (mondjuk, sokra nem mentek vele, 6–2-re kaptak ki).

Azt, hogy az övék a világ valaha volt legtovább tartó hosszabbítása, több klub is állítja magáról. Angliában például 2019-ben a Burton Albion–Bournemouth-meccsre 28 percet húztak rá, de nem időhúzás vagy sérülések miatt, hanem azért, mert többször is elment a világítás. De szintén 2019-ben történt meg az, hogy a Gázai övezetben a Sabab–Ittihad-meccsen 42 perc volt a hosszabbítás, mert besötétedett, de nem találták meg sem a technikust, hogy felkapcsolhassa a reflektorokat, sem a gépház kulcsait.

Ezeknél a meccseknél technikai hiba miatt állt a játék, úgyhogy nem biztos, hogy korrekt egy ilyen listára felvenni őket (más stadionokban simán előfordul, hogy leállítják az órát). Úgyhogy a rekordra „tisztán” esélyes a Briston City–Brentford-meccs, amin eredetileg csak 13 perc lett volna a sérülések miatti ráadás, de végül újabb sérülések miatt 23 percig tartott a pluszidő. Persze sok országban, sok osztályban játsszák a focit, úgyhogy simán lehet, hogy a suriname-i megyeegyben már volt ennél is hosszabb meccs, csak nem lett hír belőle.

Az biztos viszont, hogy a futball történetének valaha volt leghosszabb meccse – nem rendes játékidővel – 203 percig tartott. Ezt 1946-ban játszotta a Stockport és a Doncaster, az angol harmadosztályú csapatok számára a bajnokság mellé külön kiírt kupasorozatban. Miután a rendes 90 perc alatt 2–2-re végeztek, az akkori szabályok szerint lejátszottak 30 extra percet még, épp mint ma, utána viszont nem tizenegyesek jöttek, hanem úgy volt, hogy addig játszanak, amíg valaki gólt nem lő. Ilyen akkoriban más meccseken is megtörtént – nemegyszer beiktattak szüneteket azért, hogy a nézők tudjanak enni-inni –, de itt minden másnál tovább mentek. A 173. percben a Stockport betalált, de a bíró nem adta meg a gólt, úgyhogy még tovább folytatták, és végül akkor ért véget a meccs 2–2-nél, amikor lement a nap. A Doncaster pedig pár nappal később simán, 4–0-ra nyerte az újrajátszott meccset.