Drámai végjátékot és parázs összecsapásokat hozott a megújított Bajnokok Ligája ligaszakasza. A 8., egyben zárófordulóban még 27 együttesnek volt esélye továbbjutni, a csapatok végső helyezésében pedig az utolsó pillanatig nem lehettünk biztosak. A java viszont még csak most jön! De pontosan mit is kell tudnunk, ki van ott biztosan a legjobb 16 között, kik lépnek pályára a rájátszásban és milyen párosításokra számíthatunk? És mennyivel jobb vagy rosszabb ez a lebonyolítási rendszer, mint a korábbi?

Ki, kivel, hol és mikor?

Az utolsó forduló talán legnagyobb kérdése az volt, hogy a 2023-as győztes Manchester City megmenekül-e a szégyenteljes kieséstől. Ezt végül elkerülte az angol bajnokság címvédője, bár izzadósabb meccsen, mint azt a szurkolóik remélhették: hátrányból fordítva, 3–1-re győzött a Bruges ellen a City, és 22. helyen továbbjutott. A lebonyolítási rendszer átalakításával az alapszakasz első nyolc csapata (Liverpool, Barcelona, Arsenal, Internazionale, Atlético Madrid, Bayer Leverkusen, Lille, Aston Villa) közvetlenül bejutott a legjobb 16 közé, ezek az együttesek ráadásul két meccset meg is spóroltak maguknak, hiszen a rájátszásban nem lépnek pályára. Nem úgy a 9–24. helyezettek (köztük olyan sztárcsapatok, mint a Real Madrid, a Bayern München, a Manchester City, az AC Milan, a Juventus, a Borussia Dortmund, vagy a Paris Saint-Germain), amelyek oda-visszavágós párharccal döntik el a legjobb 16-ba jutást.

A változtatásoknak köszönhetően már a január 31-i sorsolás előtt is nagyjából sejthető, hogy mely csapatok játszanak majd egymással a play-offban, ugyanis a kieséses szakasz ágait nagyban meghatározza az alapszakaszban elért helyezés. Az már biztos, hogy lesz francia házirangadó (PSG–Monaco vagy PSG–Brest), a Manchester City vagy a Real Madriddal vagy a Bayern Münchennel játszik és 50 százalék esély van egy Milan–Juventus összecsapásra.

Nem tudom, örülnek-e annak, hogy ellenünk játszhatnak, de ez ilyen. Az egyik a sorozat királya, a másik pedig a második vagy harmadik számú király

– kommentálta a City sorsolását Pep Guardiola, aki hangot adott elégedetlenségének a lebonyolítással kapcsolatban is, és megjegyezte, hogy az idei szezonban eddig rengeteg probléma hátráltatta csapatát, amely azonban szerinte két hét múlva a mostaninál sokkal jobb állapotban lesz.

Who will make it all the way to Munich? 💬#UCL pic.twitter.com/G6LlEYn1Q4

— UEFA Champions League (@ChampionsLeague) January 29, 2025

Az is előre tudható, hogy az alapszakasz első két kiemeltje, a Liverpool és a Barcelona nem kerülhet egy ágra, ismert továbbá, hogy a már a legjobb 16-ba bejutott csapatok kiket kaphatnak az egyenes kieséses szakaszban. Az oda-visszavágós rájátszás első meccsét a nem kiemelt csapat (17–24. hely) otthonában kezdik majd a felek és a kiemeltek (9–16. hely) lesznek a második összecsapás házigazdái. Az odavágókat február 11-én és 12-én rendezik meg, a visszavágókat pedig egy héttel később, február 18-án és 19-én, a győztesek pedig bejutnak a legjobb 16 közé (ennek a párosításait február 21-én sorsolják). Az alapszakasz első nyolc helyezettjét legközelebb március 4-én és 5-én láthatjuk majd a BL-ben.

Lehet valamit egyszerre imádni és utálni?

Az már a ligaszakasz vége után is látszik, hogy az UEFA fenekestől felforgatta idénre a Bajnokok Ligáját. A csillaghullás végül elmaradt, de az utolsó körig volt rá esély, hogy valamelyik végső esélyes fájóan korai búcsút intsen a sorozatnak, emellett pedig olyan „kiscsapatok” is bejutottak a legjobb 16 közé, mint az Aston Villa vagy a Lille (melléjük pedig csatlakozhatnak továbbiak). Jó vagy rossz ez így?

A BL-szezon előtt arról kérdeztük olvasóinkat, örülnek-e a lebonyolítási rendszer megváltoztatásának. Akkor a szavazatok jelentős része (58,8 százalék) arra az opcióra érkezett, hogy „nem, hiszen már a nyári Eb-n is idegesítők voltak a töltelékcsapatok”. A cikk végén ismét kikérnénk a véleményüket, de előtte különböző objektív, illetve szubjektív szempontok szerint kiértékeljük, milyen volt eddig a BL-idény.

Az izgalomfaktor

A lebonyolítási rendszer átalakításának egyik legfőbb célja az volt, hogy egészen az utolsó fordulóig érdekes és izgalmas legyen a Bajnokok Ligája. Nehéz lenne vitatkozni ennek sikerességével. A tavalyi kiírás utolsó csoportmeccseihez érve csupán három csapatnak volt esélye a továbbjutásra, idén még 27-en reménykedhettek a túlélésben, ráadásul csupán két olyan együttes volt (Liverpool és a Barcelona), amely egy körrel a vége előtt biztosította helyét a legjobb 16 között. A City–Brugge találkozó mellett hatalmas izgalmakat hozott a tartalékosan felálló Liverpool és a PSV Eindhoven összecsapása is. Sokáig úgy tűnt, az első helyébe kerülhet az angoloknak ez a vereség, de a Barcelona végül nem tudta legyőzni hazai pályán az Atalanta csapatát, így a katalánoknak meg kellett elégednie a második pozícióval.

Az AC Milan nagy reményekkel utazott el Horvátországba, hiszen egy esetleges győzelemmel ott lett volna a legjobb nyolcban, ám az olasz csapat hamar gól- és emberhátrányba került, végül pedig üres kézzel távozott a Dinamo Zagreb otthonából. A zárókör nagy nyertese talán a Lille volt, amely hazai pályán 6–1-re legyőzte a Feyenoord csapatát és ezzel megúszta, hogy a rájátszásban játszania kelljen.

Az éremnek azonban két oldala van, számos olyan csapat volt ugyanis, amely számára semmi tétje nem volt már az utolsó körnek. A Bologna, a Sparta Praha, a Lipcse, a Girona, a Crvena zvezda, a Sturm Graz és a Salzburg is tét nélkül lépett pályára, és a nulla pontos Slovan Bratislava és a Young Boys is maximum a becsületéért küzdhetett, a kieső csapatok ráadásul az Európa-ligában sem folytathatják, ahogyan arra a korábbi években esélyük lett volna.

Unalmas és érdektelen meccsekből viszont akadt jó néhány az alapszakasz korábbi fordulóiban is – gondoljunk csak vissza az első körből a Bayern München–Dinamo Zagreb meccsre, ahol 9–2-re győztek a bajorok, de az utolsó helyezett Young Boys meccsei is sokszor inkább vízilabdára hasonlítottak, mintsem labdarúgásra, és nem a jó értelemben (6–1-es vereség az Atalanta ellen, 5–0-s zakó Barcelonában és 5–1-es Stuttgartban). Talán erre mondhatjuk azt, hogy valamit valamiért.

Több meccs=több jó meccs?

Nyolc forduló alatt 144 mérkőzést játszottak le a csapatok, szemben a korábbi években megszokott 96-tal, ami jelentős növekedést jelent a meccsek számában, de amint az a fentebbi példákból is látszik, ez nem feltétlenül kifizetődő. Az viszont mindenképpen pozitívum, hogy talán még soha ennyi rangadót nem láthattunk a csoportkörös lebonyolítások során, mint az idei kiírásban. A teljesség igénye nélkül említsünk meg néhányat:

• a nyitókörben megismétlődött a 2023-as BL-döntő visszavágója, ám ezúttal nem bírtak egymással a felek, 0–0-s döntetlennel ért véget a Manchester City–Inter meccs;
• szintén a nyitókörben a Liverpool 3–1-re legyőzte a Milant Olaszországban, ez az összecsapás pedig klasszikusnak számít a BL-ben (ez a két csapat játszotta 2005-ben és 2007-ben is a finálét);
• a címvédő Real Madrid játszott a Milan (1–3), a Liverpool (0–2), valamint a tavalyi döntő visszavágójaként a Dortmund ellen is (5–2);
• a Manchester City összecsapott a PSG-vel (2–4) és a Juventussal (0–2);
• az Atlético Madrid a Leverkusennel (mindketten a tabella első nyolc csapata között végeztek);
• de nagy mérkőzéseket játszott a Barcelona is, amely 4–1-re verte a Bayern Münchent, 3–2-re a Dortmundot és 5–4-re a Benficát.

A csapatoknak megéri? Naná!

Klubonként két mérkőzéssel bővült a csapatok naptára az új rendszernek köszönhetően, ami több bevételt jelent mind az UEFA, mind pedig a résztvevők számára, de az amúgy is zsúfolt idényben ezek a plusz meccsek tovább növelik a sérülések kockázatát. Nem kell messzire mennünk ahhoz, hogy átérezzük, mi a baj azzal, ha valakit csapágyasra hajtanak a klubok. Szoboszlai Dominik tavalyi sérülései jelzésértékűek voltak, ahogyan az aranylabdás Rodri idei kiesése is. Túl sok ilyen eset történik manapság, hogy „szerencsétlen incidensekről” beszélhessünk, a tendencia viszont azt mutatja, hogy az UEFA-t és a FIFA-t is hidegen hagyják ezek az esetek.

Lássuk be, a pénz nagy úr. A megújult formátumnak köszönhetően jelentősen megduzzadt az UEFA pénztárcája, amiből szépen visszacsepegtet a csapatoknak: a teljes nyereményalap az előrejelzések szerint 2,47 milliárd eurót tesz ki ebben a szezonban, ami 22 százalékkal több, mint a tavalyi 2,03 milliárd euró. A szövetség ezt az összeget háromféleképpen osztja szét a csapatok között:

• bizonyos részéből egyenlően részesedik mindegyik csapat,
• vannak teljesítményfüggő összegek,
• illetve az új és komplex, „értékpillér” szerinti megoszlás.

Mind a 36 csapat, amely bejutott a ligaszakaszba, egyenként 18,6 millió euróval gazdagodik, ezen felül pedig a győzelmek egyenként 2,1 millió eurót, a döntetlenek pedig egyenként 700 ezer eurót érnek. Emellett plusz pénz jár azért, ha egy csapat minél előrébb végzett a tabellán, így például az alapszakasz-győztes Liverpool 9,9 millió eurót kaszált első helyéért és további 14,7 milliót pedig a hét győzelméért. A vörösök a továbbjutással további két jutalomra is jogosultak: 2 millió eurót kaptak azért, hogy az alapszakaszt a tabella első nyolc helyének valamelyikén zárták, valamint 11 millió eurót azért, mert bejutottak a legjobb 16 közé.

A legbonyolultabb juttatás az UEFA részéről az úgynevezett „értékpillér” szerint kiosztott pénzek. Ezt az összeget a csapatok hazai TV-s szerződései és az Európában elért korábbi sikereik határozzák meg. Magyarán egy nagy múltú vagy manapság eredményes Premier League-csapat, mint a Manchester City vagy a Liverpool több pénzt kap, mint a szintén az angol bajnokságban játszó Aston Villa, amelynek jóval kevesebb nemzetközi sikere van.

A csapatok pedig tovább duzzaszthatják a kasszájukat az egyenes kieséses szakaszban. A nyolc negyeddöntőbe jutó klub egyenként 12,5 millió euróval gazdagodik, az elődöntősek plusz 15 millió eurót kapnak, a döntősök pedig 18,5 millió eurót. Amelyik csapat megnyeri a BL-t, az „csak” további 6,5 milliót kap sikeréért. Amennyiben az idei kiírást behúzza a Liverpool, nagyságrendileg 160 millió euró bevételre tehet szert.

Nem maradt más hátra, mondja el véleményét!