Milák Kristóf: Megbántottam olyanokat, akiket nem szerettem volna, igyekszem ezen változtatni
Megtörte a hosszú csendet Milák Kristóf úszó, aki egy podcastben beszélt arról, hogy miért kellett szünetet tartania, hogy megfordult a fejében a visszavonulás gondolata, és hogy hogyan készült a párizsi olimpiára. Mesélt a motivációjáról is, végül bocsánatot kért mindazoktól, akiket megbántott.
Több mint másfél év után adott újra hosszabb interjút Milák Kristóf kétszeres olimpiai bajnok úszó, és ahogy 2023 júniusában, most is a Mol podcastjának nyilatkozott. A sportoló, aki a párizsi olimpián – akárcsak a tokióin – egy arany- és egy ezüstéremmel zárt, így a magyar küldöttség legeredményesebb férfi versenyzője volt –, a játékokon sem nyilatkozott, többnyire azon az úgynevezett vegyes zónán sem sétált át a számait követően, ahol szóba állhatnak a sportolók az újságírókkal. Ősszel ugyan meginterjúvolta az M4, de az a beszélgetés sosem került adásba.
Milákot most először arról kérdezték, miért érezte úgy a 2023-as fukuokai világbajnokság előtt, hogy pihenőre van szüksége. „Akkor és ott én is abban a hitben voltam, hogy ez kiégés. Így utólag nem gondolnám, hogy az. Utólag inkább úgy hívnám, hogy a sportág jellegzetességeinek negatív lecsapódása, tekintettel arra, hogy volt mögöttem jó pár év, jó pár boldogabb és kevésbé boldog esemény, hétköznap, versenyidőszak. (…) Nekem akkor jött el az az időpont, hogy ebből már többet nem vagyok képes, és nem is akarok elfogadni, elbírni. Akkor éreztem magamban azt, hogy nem megyek házhoz a pofonért. (…) Nem éreztem azt, hogy van bennem az a kellő tűz, az a kellő lelkesedés, a motiváció, az a fegyelmezett hozzáállás, minden olyan adottság hirtelen kiment belőlem, ami addig előre vitt, és rajta tudott tartani azon az úton, amin szerettem volna végighaladni.”
Azt mondta, fizikálisan jobban volt, de olyan mentális gátak kerültek elé, amelyek korlátozták a teljesítőképességét.
Nem voltam abban lelkiállapotban, hogy ezt ugyanúgy, teljes tűzzel tudjam csinálni. Főleg arra gondolva, hogy jó, megcsinálom, úgy, ahogy már megcsináltam ezerszer ezelőtt, csak annak milyen negatív hatása van, hogy már megint megerőszakolom magamat. És akkor felmerül a kérdés: miért erőszakolom meg magam?”
Arra a kérdésre, felmerült-e benne, hogy befejezi, azt felelte: pihenni mindenképp szeretett volna, a visszavonulás meg-megfordult a fejében, de aztán arra gondolt, miért tékozolná el azt a lehetőséget, amire éveket fordított, a jó affinitását, belső jegyeit, amelyekkel megáldotta az élet.
Akkoriban – mondta –, két ember emelkedett ki az őt körülvevők közül. Az egyikük Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár, akiről elárulta, hogy 2017 óta ismeri, sportjogászként ajánlották neki, és a kapcsolatuk eleinte formális volt, később azonban barátok lettek. A másik Szabó Álmos, a paralimpiai úszócsapat vezetőedzője, aki november óta hivatalosan az ő edzője is. Szerinte megvan kettejük között a szükséges kémia, az őket összekötő köteléket pedig nagyon erősnek nevezte. Azt mondta, Szabó szakmailag mindenkitől különbözik, akit eddig megismert, korábban nem volt tudatában annak, hogy létezik ilyen magyar edző.
Milák 2023 júniusának közepén, nem sokkal a fukuokai vb előtt jelentette be, hogy szünetet tart, de nagyobb versenyen már 2022 augusztusa óta nem indult. Akkori edzőjével, Virth Balázzsal abban egyeztek meg, hogy szeptemberben újrakezdi az edzéseket, de ezekről egy idő után el-elmaradozott. Egy idő után Virth, az úszók szövetségi kapitánya, Sós Csaba és az úszószövetség elnöke, Wladár Sándor is arról kezdett beszélni, hogy elúszhat a párizsi jó szereplés, ha nem veszi komolyan a munkát, utóbbiak arról is beszéltek, nem tudják, hogy hol és kivel készül. Ez utóbbiról Milák talányosan csak annyit mondott: „Szerintem a helyes az lenne, ha mindenki arról tudna, amiről tudnia kellene, és olyan témakörök, amelyek nem méltóak egy sportolóhoz, sportoló közösséghez, benntartani és dolgozni rajtuk. Az elmúlt időszakban nem ez történt.”
Milák szerint mindazoknak az információknak, amelyek az olimpia előtti felkészüléséről a sajtóban megjelentek, „az esetek 89 százalékában közük nem volt a valósághoz”. Szerinte a dolog „fel volt fújva”, ha nem így lett volna, az emberek nem is foglalkoztak volna vele, hiszen akkor sem tudtak volna többet arról, milyen munkát végez, ha minden rendben van körülötte.
Megértem azt, hogy valamilyen szinten adnom kell magamból valamit, viszont az eredményeim, a megjelenéseim bármelyik rendezvényen (…), én azon kívül nagyon többet nem szeretek, nem akarok megosztani emberekkel, ragaszkodom a magánéletemhez”
– jelentette ki. Azt mondta, a jövőben az eredményeiről és arról is lehet majd valószínűleg hallani, hogy milyen formában képviseli az országot. „De ennél többet nem merek, és nem is szeretnék ígérni. Nem vagyok olyan beállítottságú ember, aki azt szereti, hogy róla szóljanak a hírek.”
Azt is cáfolta, hogy Párizs előtt nem végzett vízi edzéseket: 2023 decemberében, 2024 januárjában kezdett medencében is tréningezni, „de nem úgy úsztam, ahogy elvárná tőlem a magyar szakma”. Azt mondta, hónapokig egyedül készült, többnyire a Honvéd 25 méteres medencéjében, az alapozást egyedül végezte. Ez a lelkének nagyon jót tett, de „szakmailag sokkal nehezebb volt”.
Arról, hogy az alapozás után ki foglalkozott vele, nem került szóba az interjúban. Pedig a kérdés fontos, mivel az úszó nem jelölte meg, ki segítette a felkészülését. Így pedig többek között Virth Balázs, akivel a tokiói olimpia után kezdett együtt dolgozni, nem kapott sem állami életjáradékot, sem kitüntetést a párizsi eredmények után. Pedig bizonyos, hogy az olimpia előtti hónapokban közösen készültek, Milák több edzőtáborba is elutazott, ahol Virth irányította a szakmai munkát. Emiatt a jövőben módosulhat a sporttörvény is az úszószövetség vezetésének kezdeményezésére. Hogy ez miért nem volt témája a beszélgetésnek, nem tudni; az interjú beharangozójában elhangzott, hogy előzetesen egyeztették az úszóval az érintendő témákat, ám menet közben ezeken többször kellett módosítani.
Milák arról is beszélt a podcastban, hogy imád versenyezni, de nem azért, hogy másokat legyőzzön.
Saját magam legyőzése mindig jobban motivált, mint a mellettem úszó sportolóké. Viszont a saját érdekeimért, céljaimért őket úgymond használom (…).
Ők adják meg azt a miliőt, azt a flow-t nekem, hogy akkor ott abban az egy óra két percben a maximumot kell nyújtanom mind fizikálisan, mind mentálisan” – magyarázta.
Arról is beszélt, hogy milyennek érzi az edzésmunkát. „Nem az a bajom, hogy le kell menni úszni, és meg kell halni. Imádok meghalni. Imádom azt az érzést, mikor órákat edzek – nem négy-öt órákat, nyilvánvalóan, hanem egy egészséges mennyiséget –, és utána kezem-lábam nem tudom megemelni. Engem az tölt el örömmel, hogy meghaltam, és bennem van az a tudat, hogy előrébb jutottam, és már többet bírtam, többet tudtam felkészülni, érzem, hogy magabiztosabban mozgok a vízben. Engem ezek tesznek boldoggá.”
A párizsi szerepléséről is kérdezték az úszót, aki ezúttal a 100 méteres pillangóúszást nyerte meg és 200-on második lett, épp fordítva, mint Tokióban. A 100-ról azt mondta, előzetesen úgy gondolta, kevesebb esélye lesz, de „jobb taktikával, mint a többiek, meg a rutinnal, valahogy az utolsó 15 méteren sikerült” célba érnie.
Az volt a második száma, először 200-on úszott, és csalódásként élte meg, hogy nem sikerült megvédenie a címét. Főleg úgy, hogy ő a szám világcsúcstartója is. A francia Leon Marchand győzte le a hajrában. „Próbáltam ugyanúgy teljesíteni, mint azelőtt, próbáltam a legtöbbet kihozni, ami akkor volt bennem. Tudtam, hogy kevesebb van bennem, de próbáltam abból is a legtöbbet kihozni. (…) Nehéz volt továbblépni, ott azért kellett egy kis idő. Meg a reggelik a francia pékségekben. Azért az kellett a lelkemnek.”
Azt is megemlítette, hogy „a létező legjobb döntés volt” nem beköltözni az olimpia faluba, mert tudta, hogy minimálisra kell csökkentenie a találkozásainak számát, így be tudott zárkózni, tudott koncentrálni, magával foglalkozni. Nagyon közel lakott az uszodához, mást evett, mint azok, akik a faluban laktak, és rendes ágyban alhatott. Nem említette meg, de a szállást neki és több másik sporttársának is az úszószövetség bérelte az úszóversenyeknek helyt adó La Défense aréna tőszomszédságában. Az olimpia végéig Párizsban maradt – később már egy maga foglalta hotelban –, és ott volt több magyar siker helyszínén is, szurkolt többek között Márton Vivianának, aki taekwondóban, és Gulyás Michelle-nek, aki öttusában lett olimpiai bajnok.
A folytatásról azt mondta Milák, „a szándék megvan” arra, hogy a Los Angeles-i olimpián is szerepeljen, de megígérni nem fogja. Hogy elindul, azt egyelőre csak az idén nyári szingapúri vb-vel kapcsolatban tudja állítani.
A kérdező már búcsúzott volna, amikor az úszó még szót kért, és köszönetet mondott mindenkinek, aki meghallgatta. Majd úgy folytatta:
Az elmúlt időszakban megbántottam olyan embereket, akiket nem szerettem volna. Felismertem ezeket a dolgokat, igyekszem változtatni, többek között a kommunikációmon is, mert ha ezt egy picit jobban tudom alkalmazni, akkor akár még jobban is elsülhetett volna ez az egész dolog. Hibáztam, sajnálom.”
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
