„Amikor a szurkolók a közösségi oldalakon a Grand Slam Trackről beszélnek, nem azt találgatják, hogy ki fut majd világcsúcsot, hanem azt, hogy ki nyer. És éppen ez volt a célunk, az, hogy újra a versengés kerüljön a középpontba, hogy ne legyenek egyértelmű favoritok” – magyarázta új versenysorozata lényegét a HVG kérdésére Michael Johnson, a legendás sprinter a jamaicai főváros, Kingston egyik szállodájának bézs berendezésű szobájában ücsörögve. A négyszeres olimpiai és nyolcszoros világbajnok olyan eseményeket szervez, amelyekre kizárólag a sportága legjobbjai kapnak meghívást, és példáltanul magas pénzdíjakért versenyezhetnek.

„Bár a nyári olimpiák legnépszerűbb sportága az atlétika, ezt figyelik a legtöbben, mégsem igaz rá, hogy a csak krémjét alkotó sportolók vesznek rajta részt. Akad olyan szám, ahol egy-két győzelemre esélyes induló van, a többiekről már az elején tudjuk, hogy nem lehetnek aranyérmesek. Ez kevésbé izgalmas. Ilyenkor kezdünk – kényszerűségből – az időeredményekre figyelni. Mi nem ezt szeretnénk. Nálunk a hangsúly azon van, hogy tényleg a legjobbak mérjék össze egymással a képességeiket. És ha ők versenyeznek, abból akár rekordok is születhetnek” – tette hozzá.

Az első évében négy állomásból álló Grand Slam Trackhez valóban nagy nevek csatlakoztak, ott találjuk köztük például Sydney McLaughlin-Levrone-t, Gabby Thomast, Fred Kerley-t, Grant Fishert és a férfiak 1500 méteres távjának mindhárom párizsi dobogósát, Cole Hockert, Yared Nugusét és Josh Kerrt. Ők és további 41, világbajnokságon, vagy olimpián dobogós, a világranglista első tíz helyezettje között jegyzett futó alkotja a sorozat állandó mezőnyét, a „versenyzők” csoportját. Hozzájuk csatlakozik az egyes állomásokon még további 48 futó, az úgynevezett „kihívók”, akik szintén világversenyek érmesei, illetve a ranglista első húsz helyezettje közé tartoznak.

A sportolók hat-hat női és férfi versenyzői csoportot alkotnak, ezek mindegyikében két számban kell indulniuk, függetlenül attól, hogy más versenyeken szoktak-e ilyeneken szerepelni:

• rövidtávú sprint: 100 és 200 méteres síkfutás,
• hosszabb távú sprint: 200 és 400 méteres síkfutás,
• rövidtávú gát: 110 gát és 100 méteres síkfutás,
• hosszabb távú gát: 400 gát és 400 méteres síkfutás
• középtáv: 800 és 1500 méteres síkfutás,
• hosszútáv: 3000 és 5000 méteres síkfutás.

Selejtezőket, előfutamokat nem tartanak. „A nézők, szurkolók körében elvégzett kutatásaink azt mutatják, hogy nem ezeket akarják látni, hanem olyan futamokat, amelyeknek van tétjük. Történeteket akarnak, meg szeretnék ismerni a legjobbakat, mi pedig erre teremtünk lehetőséget” – indokolt Michael Johnson.

Az is különlegessége a sorozatnak, hogy itt a futók – csoportonként négy „versenyző” és négy „kihívó” – pontokért versenyeznek. A győztes tizenkettőt kap, a második helyezett nyolcat, a harmadik hatot, a negyedik ötöt, és így tovább, egészen a nyolcadikig. A slamet az nyeri, aki a legtöbb pontot gyűjti be. Szezongyőztest is hirdetnek majd, szintén a pontszámok alapján.

Gabrielle Thomas, Dina Asher Smith és Salwa Eid Naser a Grand Slam Tracken Kingstonban

AFP / Ricardo Makyn

Nem csak a pontszámítás különleges, hanem a díjazás is – különlegesen magas. Az idén április eleje és június vége között Kingstonban, Miamiban (május 2-4.), Philadelphiában (május 30-június 1.) és Los Angelesben (június 27-29.) zajló versenyeken összesen 12,5 millió dollárt osztanak szét. Aki megnyeri a csoportját, annak százezer dollár üti a markát, de még a nyolcadik helyezettnek is jár tízezer. (Összehasonlításképpen: a Gyémánt Liga-győztesek 40 ezer dollárt kapnak.)

Johnson arra is magyarázattal szolgált, hogy miért fizetnek ennyit: „Az atlétikában kevés az igazán nagy verseny, világbajnokságot kétévente, olimpiát négyévente tartanak, márpedig a legjobbaknak ennél több lehetőségre van szükségük. Sokan áldozzák a sportra az életüket, de közülük csak nagyon kevesen lehetnek olimpiai bajnokok. Így aztán megkérdőjelezik, hogy érdemes-e erre feltenni a sorsukat, ha nem tudnak belőle egzisztenciát építeni. Ezen kell, ezen akarunk változtatni, amellett, hogy a szurkolókat is ki akarjuk szolgálni”.

Johnson rendszeresen megkapja azt a kérdést, hogy miért csak futószámok szerepelnek a Grand Slam Track programjában, amikor ma az atlétika egyik legnagyobb sztárja a svédek rúdugrója a világcsúcsókat számolatlanul szóró Armand Duplantis. Erről korábban azt nyilatkozta: „Azt mentem meg, amiről azt gondolom, hogy megmenthetem; azt hiszem, a pályaatlétika ilyen. Azt nem hiszem, hogy a teljes atlétikát képes vagyok megmenteni.” Amikor a mostani kerekasztalbeszélgetésen az egyik újságíró szembesítette a szavaival, pontosított: „A pályaatlétikát nem kell megmenteni. Négyévente ez a legnépszerűbb sportág a világon, emberek milliói futnak és kíváncsiak az eseményeire. Erre akarunk építeni.” A Duplantisra vonatkozó kérdésre pedig azt felelte: érti, hogy sokaknak ez csalódást okoz, de ők csak arra akarnak összpontosítani, amiről tudják, hogy változást tudnak benne elérni.

Azt is elárulta, hogy a Grand Slam Tracket szervező csapatba számos sportágból érkeztek szakemberek, akad, aki a Forma–1-ben, mások az NFL-ben, vagy a UFC-ben szereztek tapasztalatot. Ez utóbbiról azt mondta, példáként szolgál számukra a modellje, ők is azt szeretnék elérni, hogy a kezdeményezésük az atlétikában olyan szintre jusson, mint a UFC a küzdősportokban.

S hogy tart-e attól, hogy a sorozat olyan sorsra jut, mint a Nemzetközi Úszóliga (ISL), amelyet úgy harangoztak be, mint az úszás jövőjét, de végül csupán három szezont ért meg? „Nagyszerű nagyköveteink, közvetítő partnereink és versenyzőink vannak, akik elkötelezettek a Grand Slam Track iránt. Nem a múltra összpontosítunk, hanem a jövőre, az építkezésre, de tanulunk mások példájából. Hosszú távra tervezünk, belevágtunk, és maradunk!”

A Grand Slam Track sorozat első versenye pénteken kezdődött. A vasárnapi versenyeket 21:30-tól a MAX közvetíti.