Pocsék volt a 2023-2024-es szezon az FC Barcelona számára. A klub politikai és pénzügyi gondokkal küzdött, a pályán árnyéka volt önmagának és a sikerek is elkerülték, trófea nélkül maradt ebben az idényben. Játékosfronton komoly nehézségekkel kellett megküzdenie, hiszen olyan klublegendák távoztak, mint Sergio Busquets vagy Jordi Alba, valamint a jövő reménységének tartott Ansu Fati és a csalódást keltő, de továbbra is nagy potenciállal rendelkező Ousmane Dembélé is elhagyta a csapatot.

Raphinha az Aranylabda első számú esélyesévé lépett elő

A brazil Raphinha játéka is hagyott maga után kívánnivalót a tavalyi évben. A Leeds Unitedtől szerződtetett szélső ugyan olykor-olykor megcsillogtatta képességeit, de Xavi nem számolt vele kulcsfiguraként. Csupán hat olyan mérkőzés volt, amelyet Raphinha végigjátszott. A brazil azonban a sikertelen szezon ellenére is Katalóniában látta a jövőjét, habár a nyári átigazolási időszak alatt eljátszott a gondolattal, hogy továbbáll, de végül maradt, és nagy célokat tűzött ki maga elé. A házi edzőtermében lévő kis táblára felírta, hogy hány gólt és gólpasszt szeretne elérni a következő idényben, valamint hogy mennyi trófea megnyerésével feledtetné a rosszul sikerült óévet.

A pontos számokat csak ő ismeri, de abban biztosak lehetünk, hogy magasra tette a lécet. Raphinha a keddi, Borussia Dortmund elleni Bajnokok Ligája-negyeddöntő visszavágón úgy lépett pályára, hogy minden sorozatot figyelembe véve már 28 gólnál tartott (és tart is, mert nem talált a kapuba) – ez nyolccal több, mint amit az első két barcelonai évében összesen szerzett –, és az eddig kiosztott 20 asszisztja is a legtöbb, amelyet 2022-es leigazolása óta elért. A Barcelona 146 góljából 48-ban közreműködött, ezzel többek között Robert Lewandowskit és Lamine Yamalt is maga mögé utasítja, előbbi 43, utóbbi 31 találatból vette ki a részét. Ebben a mutatóban egyedül Mohamed Szalah előzi meg a top bajnokságok játékosai közül, aki 55 ponttal áll a kanadai táblázat élén.

A futball sokkal több számoknál és nyers adatoknál, de a játékosok teljesítményének méréséhez mégis ezek adják a támpontot. Nem véletlen, hogy a nagyobb nemzetközi lapok az Aranylabda egyik fő esélyeseként tartják számon a brazilt, akinek még akkor is alulértékelnénk a teljesítményét, ha csak annyit mondanánk, hogy az idei játéka hatalmas lendületet adott a Barcelonának.

Hansi Flick hatása

Raphinha felívelésében nagy szerepe volt a taktikai változtatásoknak. Első barcelonai szezonjában a jobbszélen játszott. Bár papíron ez a kedvenc pozíciója ballábas játékosként, nagyon beszűkültek a lehetőségei. Korábbi klubjainál bejátszotta az egész pályát, nagy területek voltak előtte, különösen a kontratámadásoknál, a Barcelona viszont többnyire védekező szellemű csapatok ellen játszik, ami több türelmet és cselezést kíván meg a játékosoktól. Yamal érkezése végül a balszélre szorította át Raphinhát, ahol még kevésbé érezte magát komfortosan, egészen addig, amíg nyáron átértékelte a klubnál betöltött szerepét. „Megértettem, hogy ha a Barcelonánál akarok játszani, akkor alkalmazkodnom kell” – mondta a Bayern München ellen 4–1-re megnyert meccs után.

Mióta Hansi Flick irányítja a Barcát, ugyan névlegesen még mindig bal oldalon játszik, de valójában hibrid szerepet tölt be: nem marad a szélen és nem fut annyit a labdával, mint korábban, ehelyett inkább a pálya közepe felé mozog, hogy részt vegyen a támadásépítésben. Raphinha szabadabb szerepköre azt eredményezi, hogy az ellenfelek nagyobb területeket hagynak Yamalnak a szélen, míg Lewandowski középen, a 16-oson belül okozhat zűrzavart – ami a brazil számára is veszélyesebb lehetőségeket teremt a kapu előtt.

Raphinha (jobbra) az Atlético Madrid elleni Király-kupa-elődöntő első mérkőzésén február 25-én

Urbanandsport / NurPhoto / NurPhoto via AFP

„Mindig nagy intenzitással játszik. Soha nem volt még olyan játékosom, mint ő” – dicsérte Flick a Bayern elleni meccs után. A megbecsülés kölcsönös. Raphinha egy interjúban elmesélte, a német trénerrel szoros viszonyt alakított ki, amely önbizalmat adott számára. A tavalyi Copa América búcsú után Flick felhívta őt és arra kérte, addig ne hozzon döntést a jövőjéről, amíg nem volt ott legalább egy edzésen. Nem ez volt azonban az egyetlen gesztus, ami magabiztosabbá tette. Augusztusban a Barcelona játékosai szavazást tartottak arról, hogy kik legyenek a klub kapitányai az idei évben, és az öt főből az egyik választás Raphinhára esett, ami jól mutatja, milyen fontos szerepe van a csapatban.

Vezetői kvalitásai az azóta eltelt néhány hónapban még inkább kikristályosodtak. Fiatalabb csapattársai példaképként tekintenek rá, Flick pedig egy „mindig mosolygós és pozitív” emberként jellemezte. A brazilt soha nem lehetett azzal vádolni, hogy félvállról veszi a futballt, még akkor sem, amikor az előző szezonban rosszabbul ment neki a játék, de azt elismerte, hogy van különbség az idei és a tavalyi teljesítménye között. „Ha korábban 100 százalékot adtam ki magamból, akkor ez most 200.”

A legnagyobbak nyomában

Raphinha teljesítménye azonban nemcsak a Barcelonát emelte fel újra a legnagyobbak közé, de a saját nevét is magasabb polcra helyezte. Nehéz elképzelni egy másik olyan európai klubot – talán a Shakhtar Donyecket leszámítva –, amelynek történelmét ilyen mértékben meghatározták volna a brazil játékosok, mint a Barcelonáét, különösen a brazil támadók kaptak hangsúlyos szerepet. Ha egy évvel ezelőtt arról kérdezték volna a katalán szurkolókat, hogy a Romário, Rivaldo, Ronaldinho, Ronaldo és Neymar alkotta nagy ötösbe valaha is be fog-e férni Raphinha, biztos hangosan felnevetnek. Manapság már nem tűnik annyira abszurdnak ez a felvetés.

Pláne úgy, hogy a kanadai táblázat örökrangsorában Romáriót és Ronaldót már lehagyta az idei teljesítményének köszönhetően. Persze érdemes megjegyezni, hogy a két fentebb említett klasszis kevesebb idő töltött a Barcelonánál – Romário 1993 és 1995 között 56 gólban vállalt szerepet, Ronaldo pedig az 1996-1997-es szezonban 60 gólnál segédkezett. Raphinha 2022-től számítva jelenleg 93-nál tart, és ha összehoz még néhány hasonló szezont, mint az idei, akkor Ronaldinhót (165), Rivaldót (177) és Neymart (181) is lekörözheti.

Természetesen egy játékos nagyságát sem a számok mutatják, sokkal inkább a stílus, az emberekből kiváltott érzelmek, vagy a kontextus. Ronaldinho gyermeki rajongása a futball iránt olyan módon ragadta magával a katalán szíveket, amit soha nem lehetett volna az adatok nyelvére lefordítani. Romário a csibészségével, Rivaldo a higgadt profizmusával nyerte el a szurkolók szeretetét, Neymar pedig a történelem talán legjobb támadóhármasának volt a tagja. Még Ronaldo, aki egy év után távozott, és később a Real Madridhoz igazolt, is kivívta magának a tiszteletet, mert akkora klasszis volt.

Ronaldo (balra) a holland Clarence Seedorf (jobbra) szorításában vezeti a labdát a Real Madrid–Barcelona mérkőzésen

DOMINIQUE FAGET / AFP

Raphinha más helyzetből, a futottak még kategóriából indult, de ez talán csak még inkább megmutatja, mekkora dolog, hogy most egy lapon említik a legnagyobbakkal. Ahhoz, hogy felérjen hozzájuk, esetleg túlszárnyalja őket, fontos szerepe lehet a megnyert trófeáknak. Ronaldo ugyan egy év alatt két címet is bezsebelt a Barcával (Copa del Rey és a Kupagyőztesek Európa-kupája), de a bajnoki cím nem lett meg. Romário és Rivaldo is nyert La Ligát, (egyszer, illetve kétszer), de a nemzetközi kupában elvéreztek. Ronaldinho és Neymar pedig fejenként két bajnoki címmel és egy-egy Bajnokok Ligája-győzelemmel bővítette a klub trófeagyűjteményét. A triplázás is csak nekik kettőjüknek jött össze.

A Barcelona jelenleg mindhárom fronton érdekelt: a bajnokságot négy ponttal vezeti a Real Madrid előtt, a BL-ben elődöntőt játszik, a Király-kupa döntőjében pedig szintén a madridiakkal meccsel. Meglesz a történelmi triplázás? Mindez egyelőre még megíratlan, hacsak Raphinha nem írta fel a kis táblájára tavaly nyáron.