A kutyakatakombák a Kr. e 747-730 körüli időszakból származnak, amikor a "fekete fáraók" (XXV. dinasztia núbiai fáraói) uralkodtak a Nílus-menti országban. Ebben az időszakban bizarr formát öltöttek a birodalomban az állatkultuszok - eddig 130 olyan nekropoliszt tártak fel, ahol bikákat, kígyókat, páviánokat, halakat és egereket temettek el. Egyetlen tömegsírban 180 ezer macska maradványait fedezték fel.
   
Jacques de Morgan (1857-1924) francia bányamérnök, geológus  és régész 1897-ben fedezte fel Kairó közelében, Szakkarában a világ legnagyobb kutyatemetőjét. Felfedezése azonban feledésbe ment, s csak több mint egy évszázaddal később a Cardiffi Egyetem régészei Paul Nicholson vezetésével kezdték el feltárni az állati nekropoliszt - olvasható a LiveScience.com tudományos hírportálon.
   
A brit régészek szerint a katakombák mintegy nyolcmillió állattetemet rejtenek. E nagy szám alapján a szakemberek feltételezik, hogy az ókori egyiptomi főváros, Memphisz körzetében több ezer tenyészfarm volt, ahol ezeket az állatokat nevelték.
   
Szakkarában két rituális helyszín is volt az ebek számára. Az egyik közvetlenül Anubisz, az alvilág sakálfejű istenének szentélye alatt húzódott: itt áldozták fel a papok a templom kenneljeiben tartott kutyákat.
   
"Feltárásaink azt jelzik, hogy abban az időszakban igencsak eltérő volt a kapcsolat ember és az általa bálványozott állat között, mivel sok állatot akkor öltek le és mumifikáltak, amikor még néhány órásak, vagy naposak voltak. Ezek nem áldozati állatok voltak. Az állatmúmia felajánlása vallásos jellegű volt, az állat közvetítő volt az adományozó és az istenek között" - magyarázta Nicholson.