A Mariner űrszonda fotója a Naphoz legközelebb eső bolygóról © NASA

Ennek okát egyelőre abban látják, hogy a Merkúr magja kihűlése során kisebb lett, és ez idézte elő magának a bolygónak az összehúzódását is. A Merkúr egyenlítői átmérője majd ötezer kilométer, így egy ilyen méretű összezsugorodás elenyészőnek tűnik, de mindenképpen figyelemreméltó jelenség.

A kutatók emellett már most értékes ismereteket szereztek a bolygó légköréről. A Merkúrnak a szó hagyományos értelmében nincs is légköre, mivel a közeli Nap forró sugárzása elfújna minden gáz halmazállapotú anyagot. A mérések alapján a bolygóból szilikon-, nátrium- és ionizált vízből álló, elektromosan töltött atomrészecskék áramlanak ki a világűrbe.

Ezeknek a részecskéknek egy jelentős részét a Merkúr mágneses mezeje befogja. A kiáramló anyagot főként a bolygó tömegének hatvan százalékát kitevő belső mag generálja, amely ily módon jelentős hatással van a Merkúr környezetére, és a maghűlés nagy mértékben hozzájárult a talajfelszíni alakzatok kialakulására is.