A tengeri sünök különböző élőhelyeken fordulnak elő. Egyesek befúrják magukat a homokba, mások azonban inkább a sziklákat kedvelik. Az a meglepő, hogy még a meszes homokkőbe is be tudják ásni magukat úgy, hogy az alsó felükön található fogaikkal lyukat rágnak az anyagba. Öt foguk hegye állandóan kopik, azonban a rágcsálókhoz hasonlóan folyamatosan újraképződik.

A kutatók figyelmét nem utolsósorban az a tény keltette fel, hogy rendkívül eredményesen használnak mészkövet, pontosabban kalcitot ugyanannak az anyagnak a megmunkálásához. A kutatás egyik résztvevője, a potsdami kolloidokkal és határfelületekkel foglalkozó Max Planck Intézet szerkezetkutatója, Peter Fratzl ezért egy speciális röntgentechnikával vizsgálta meg a tengerisünfogak mikroszkopikus felépítését. Megfigyelte, hogy a tüskésbőrűek rágószervének felépítése nem egységes. A fogak egyszerű, puha kalcitrostjai közé keményebb magnézium-kalcit-kristályok épültek be.

"A rétegek felépítésének köszönhetően nem számít, ha egyes kristályok letöredeznek" - mondta Fratzl. Futószalagon jön ugyanis az utánpótlás. Az egyes fogak egy reszelőre hasonlítanak, amelyek folyamatosan kopnak, mégis mindig élesek maradnak.

A kutatók azt remélik a felfedezéstől, hogy segítségével viszonylag olcsó, magukat élesítő szerszámokat tudnak majd előállítani.